Nyílt nap a Punktumban

Most vasárnap Nyílt Nap a Punktumban!
Szeretettel várunk 11 óráról késő délutánig!

Köszönjük, ha kitöltöd:

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLScNwkm93JuOE1AgIq_CGk7TDm6MPks7H2KcOtfd0SzYvUB2iA/viewform

https://cselekvokozossegek.hu/kozossegi-muzeum-dijazottak-iden/

A Bábalakulat: Punktum Galéria és a  Kompánia Társulat és a művészeinek együttműködésben 2020. november 1. és 2022 május 30. között, az EMMI finanszírozásával az Előadóművészeti többlettámogatások keretében, /Iktatószám: EMET/9032-1413/2021,  pályázati azonosító: EMT-TE-B-A-21-0661 számon támogatott  EPER-2021-127663  iktatott,/ szerződésszámon kerül megvalósításra. A projekt célja az amatőr bábszínházi játék lehetőségeinek javítása, a színjátszók esetében a felnőtt bábelőadások számának emelése a felnőtt bábozás lehetőségeinek kiszélesítése, kooperatív színházi produkciók minőségi formájában. 

A 2022 Bábalakulat/ Kékmadár Műhely projekt célkitűzései : 

Általában véve színházi és képzőművészeti területen alkotók együttműködési lehetőségének, játszási lehetőségeinek, minőségének  javítása, de különösképpen a fiatal, pályakezdő alkotók esetében, műhelygyakorlati lehetőségek kialakítása, alkotói gyakorlaton alapuló kompetenciák, informális tanulás során megszerzett kompetenciák kialakítása révén; 

Az együttműködés, közösségi alkotás az egyéni, önismereti munkán alapuló alkotó erő elismerését, erősítését célozza, tekintettel az alábbiakra:  jó gyakorlatok cseréje, innovatív gyakorlatok alkalmazása, önálló technikák kifejlesztése általában, de különös tekintettel az ifjúság területére, a non-formális és informális tanulás során megszerzett tudás, készségek és kompetenciák alkalmazása, elismerése révén. 

A projekt során négy szakmai anyagot dolgoznak ki az együttműködő művészek: 

• Az felnőtt amatőr bábos profilja 
• Az amatőr bábtársulati programok minőségi sztenderdjei 
• A bábkészítés és mozgatás technikái gyermek korban.
• Az amatőr bábos kompetenciái, játékának eszközei, lehetőségei.

Kreatív művészetpedagógiai műhely alkalmak 10-12 éves gyerekek közösségeinek.

A foglalkozások során a színház- és bábszínház világába kalandozunk a képzőművészet eszközeivel. A  bábszínház mint összművészeti műfaj, nagyon összetett világ, és rengeteg lehetőség rejt magában. Meséken keresztül a gyerekek megismerkedhetnek a báb- és figura tervezéssel és a színpadi látvány megtervezésével, elkészítésével. Helyszínek és figurák elevenednek meg papírból, textilből, festékből, fantáziából. Figurateremtés, jellemábrázolás megismerése olyan lehetőség a gyerekek számára, melynek célja a szerepjáték kipróbálása és tudatosabb megélése. Belehelyezkedni a másik helyébe, képzeletben másnak lenni fontos személyes tapasztalat minden gyermek számára. Ebben kíván szakszerű segítséget nyújtva játékban hívni a Kékmadár Műhely foglalkozásokon keresztül Bodor Kata látványtervező művész, Bártfai Szabó Orsolya építész, Kesselyák Rita grafikusművész, Mátyus Krisztina fotográfus, Seller Orsolya textiltervező művész Verschoor Brigitta tanácsadó, Báldi Marietta tanácsadó, valamint Mayer Zita és Lukács László a Mezei Mária Művészeti Iskola drámatanárai  a Kompáni Szinház társulat tagjai

A Kékmadár Műhely célja, elsajátítható ismeretek: A foglalkozásokon résztvevők (a segítő felnőttek és gyermekek egyaránt) saját élményekkel gazdagodva kreatív és lelkes művészek kíséretével végezhetnek személyiséget és készségeket formáló gyakorlatokat. A hetente rendszeresen megtartott, egymásra épülő foglalkozás egy irodalmi szöveg feldolgozásán keresztül, sajátélményre épülő módszereket is alkalmazva, csoportos feldolgozást lehetővé tevő ismeretszerző, élményekben gazdag informális tanulási folyamattá alakulnak. Az alkotófolyamat kreativitás-fejlesztő, önismeretet elősegítő, rekreációs hatásán és a résztvevők által készített alkotások közös feldolgozásán, érzékeny elemzésén keresztül foglalkozik mind a felnőtt, mind a gyermek élményvilágának szimbólumokban megjelenő tartalmaival. Az önismeret fejlesztésével a közösség megerősödéséhez segíti az osztályt. 

Csoportlétszám: Max. 30 fő

A képzetekben gazdag képi látásmód alkalmazása és ennek árnyalt vizuális kifejezése, a korosztálynak megfelelő szinten. Ennek technikai megoldása a művész segítő támogatásával történik.
Vizuálisan feldolgozható dramatikus helyzetek önálló és csoporttal közös, kreatív megoldása, alkotói folyamat megélése, vissztekintéskor tudatosító bemutatása. Téri helyzetek egyszerű, értelmező jellegű ábrázolása (pl. alaprajz).

Tárgyak, objektumok egymáshoz viszonyított téri helyzetének pontos megjelenítése látvány alapján két vagy három dimenzióban. Látvány alapján tárgyak, objektumok ábrázolása során a nézőpont következetes megtartása. Adott cél érdekében a látványértelmezés szempontjából optimális nézőpont kiválasztása . Beállítás alapján a fény-árnyék hatások segítségével a térmélység érzékeltetése (pl. szabadkézi rajzban, festéssel). Ennek feldolgozásában fénytani és színtani elemek élményszíntű megismerése, kísérleti alkalmazása, hangulati tényezők megfogalamzása, tudatositása. Ábrázoló jellegű szabadkézi rajzban választott térábrázolási rendszer következetes alkalmazása. 

Az Kékmadár Műhely formája: művészeti, környezeti nevelés

A részvétel rajztudást és művészeti előképzettséget nem igényel!

A jelentkezés folyamata:

• Az első személyes találkozás az osztálytanítóval, amikor ismertetjük a Kékmadár Műhely céljait tervezett tematikáját, a résztvevő művészek  és a tanító bemutatkoznak egymásnak.
• A tanító meghívására a művészek megismerkednek a szülői közösséggel, ismertetik a tervezett program céljait, az állataluk nyújtott szolgáltatás minőségi kritériumait és anyagi szükségleteit.
• A szülői közösség dönt a tervezett folyamat megkezdéséről, elhalasztásáról, mellőzéséről.
• A kedvező döntés esetén, a tanító megszerzi az iskolai vezető elvi hozzájárulását a program megkezdéséhez. 
• Ha erre mód van, a kalkuláció alapján, az iskola a diákok anyagi támogatásáról is dönthet. Ha erre nincs mód, a szülői közösség támogatja a Punktum Alapítványt adománnyal. 
• A döntés alapján szerződés kötünk az iskolával vagy a tanítóval (aki a szülők adományait összegyűjti). A Kékmadár Műhely program megkezdésének feltétele a szerződéssel alátámasztott kalkulált összeg 50%-ának befizetése a Punktum Alapítvány bankszámlájára. A második rész a december elején fizetendő.
• Az első személyes találkozás alkalmával a gyerekek megismerkedhetnek a művészekkel és röviden bevezetésre kerül a pénteki alkalmak célja. Ebben segítségünkre lesz a tanító is. Ezen a találkozáson egyszerü de izgalmas otthoni feladatot kapnak. Arra kérjük őket, hogy azt következő alkalomra, az ismerkedésre hozzák magukkal a Punktum Galériába!
• Találkozás a  Punktum Galéria Kékmadár Műhelyében. 2022 okt. 1. 
• Találkozások folytatása a döntésnek megfelelően hetente/kéthetente.
• A záró kiállítás megrendezése a gyerekekkel közösen a megadott időpontra,
• A kiállításmegnyitó esemény, a szülők részére.
• Zárszó/döntés a folytatásról.
• II.blokk  Záró előadással

Havi rendszerességgel kézműves fonalfestési technikával festőnk a műhelyben.
Időnként a szezonális festőnövényekkel ecoprint technikát próbálgatjuk.

Rendszeres vendégünk  a Pátyi Waldorf Iskola  szülői közössége, akik csodálatos fonalak festésével segítik az iskola ellátását alapanyaggal.

Közösségi esemény, melyet az iskola kézimunkatanára Schneider Gabriella szakmai támogatásával végzünk.

Donec lobortis odio porta ligula laoreet rutrum. Ut quis accumsan tortor. Vivamus venenatis lorem sit amet ornare pretium. Maecenas a mattis turpis, laoreet dignissim nibh. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit.

Üdvözlet.
Új mozdulatok a PunkTumban.
Újak, mert már egy ideje nem gondoltál rájuk, vagy mert nem tudtad, hogy benned vannak.
Műcsarnok a szoba.
Az utca zaja egy kicsit tompább lesz, a szoba némasága megtelik lélegzetvételekkel, a festmények hirtelen előtűnnek. Még egy kicsit kint vagy, de már beléptél. Egyik levegő vételt követi a másik ahogy szemben állsz egy képpel. Elolvasod a címét, esetleg előre, hogy jobban értsd hol is keresd magadban az érzést vagy csak oda állsz a képek elé és befogadod még mielőtt tudnád, hogy mit is látsz.
Hirtelen szemben állsz valamivel, amiről senki nem mondta meg, hogy mi. Szóval csupán az amit neked jelent. Egy sima nyugodt víztükör, vagy amibe belepotyogtak a kövek és elindultak a mentális vízgyűrűk. Amit látsz az egy lélek egy érzés előszobája….pont, mint a kék égen mozdulatlanul mozgó felhők, vagy a csillagok megkérdőjelezhetetlen néma hada az esti égen. Én csak egy idézőjeles papnő  vagyok ebben a templomban.———
Halk léptek és motoszkálás zajára eléd tárul egy szín és egy érzet. Senki nincs aki megmondja mit is kellene érezned vagy csak látnod. Hirtelen védtelenné válsz a saját szuggeszióiddal. Mint maga a művész, aki a legbensőbb valóját vagy a valóság egy aspektusát mutatja neked.
Több hullámban felkavarodsz, majd megnyugszol, mert felismered és ezzel máris összekapcsolódtál. Megnyugszol, mert mostmár nem vagy egyedül. Társas szinesztézia. Hiányérzet támad vagy a teljesség érzése….
Áteresztő membrán az első szoba.
Több érzékszervünket megmozgatja, mint ahányról fogalmunk van.
Egyfajta koreográfia. Mozgásba hozott szabad absztrakt. Vásznakra gravitált performansz és érzések, amik túlnőnek rajtad.
Fizikai és lelki határai meghaladnak majd önmagához tapadva elhagyja a metaforikus méhfalat és önálló életre kel a személyes képzeletedben.
Az alkotások születése bennünk is történik, akkor is ha ez az alkotó önfelmutatása, ami  befogadásra talál bennünk.
Érzelmi installációkban jeleníti meg a választ a kérdésre, miszerint a test jelöli-e a gondolataim és érzéseim határait.
Felnyílik a múlandó testtel való azonosulás perspektívája és a belső tapasztalati horizonton megjelenő elvont portrék tárják elénk saját magunkat az alkotásokban.
Az a belső ember tárul elénk, akinek kevésbé vannak biológiai, nemi, társadalmi karakterjegyei, mert mint egyszerű szubjektum reprezentálja magát.
Itt.Az identitás minimumán, az együttes jelenben, eggyé válik minden résztvevő a spontán szabálytalan egymásba kapcsolódó és eddig nem aktivizálódott hálózatok látványától, és hússzerű mikroorganizmusunkkal az emberi belső kozmosz képéhez érkezünk és megértjük. Részvét nélkül.  Ez nem egy leigázás, hanem azonosulás, megértés és elfogadás. Ösztönösebb, mint hogy állandó jelleggel a tudatában legyünk, annak hogy történik velünk. Pont, mint a létezés maga.
Beljebb mész.
A belső szoba. Egy konkrétabb, kontúrosabb, direktebb közlés. Személyesebb. A női lét egy olyan aspektusa ami szótlan mégis ezer dolgot mond.
Pénelopé szolgálóleányai. Ők a védelem. a többi nő a nő körül. A hamis távolság jut eszembe nő és nő között a jelenben. Inkább álmodjunk a nőségről, egy enigmatikus ősi nyelven, ami pont olyan szótlan mint a festészet.
Zavaros vizű és gyors folyású folyó testét ölti a nőművészet és a nőség fogalma, amelyet egymás hátán futó bonyolult politikai, művészettörténeti vagy filozófiai és egyéb elméleti hullámok takarnak.
A nőség, alakváltó áttetszőségében saját magát tölti ki és alkotja. Környezetével azonosulva teremt önnön magából.
A nőségről beszélni nem ellenszél, hanem csupán természetes, mint maga levegő vagy a reflexszé vált lélegzetvétel.
Penelopé szolgálóleányai….a szenvedés, ami egy kivételes tudás feltárulásához vezethet. Fiktív egységnek mutatkozhat de ez nem csak történelmi látlelet, hanem természeti, ciklikus jelenség a jelenben is.
Nem tudunk mindenhol egyszerre összekapcsolódni egymással, és ez is egy ilyen kapcsolódási pont a sok közül.
Megrázó erejű műeggyüttes és kíméletlenül hat, pont olyan kíméletlen, mint a lélekben történő deformáció egy modern nyomás hatására.
Ez már nem egy konkrét személyről vagy személyiségről szól, hanem valami sokkal nagyobb, mélyebben húzódó, mindannyiunkban közös humánumról.
Időn, teren átívelő emberi kapcsolat, ahol a valóság a referencia. Mint egyfajta lelki barlangrajz a tudatalattiba, egy kollektív asszociáció, génekben tárolt közös emlékek az örökké-ben. A több generációs és végtelen nő, mint az élet teljessége és misztériuma.

A képek nem éreztetnek egységet, inkább az identitás szolgálatából felszabaduló leletek.
Minden apró részben ott van egy egész. Az itt és most-tól a felnagyítható atomig, galaxisig, az univerzum határáig….de leginkább ez egy interaktív lelki táplálék a női szakralitásnak.
A művész önnön alakjában átjárást enged a lét és nemlét erői között.
A Művész maga a kereszteződés. Alkotásaiban és azok által egyszerre.
Mészáros Ágnes új teret kapott és adott.
Egy női alkotó, akinek az életében megjelenő változás hirdeti az agyunkban a határvonalak feloldását.
Belegondolni abszurdum. Érezni felemelő. Maga az átélés okozza az én-élményt ami az önértelmezés felé vezet és a lét mélyebb lehetőségét nyújtja.
A képeiddel, olyan dolgot mondasz, amit mindenki máshogy ismer fel, de összenézve felismerik és elfogadják, hogy bár nem ugyanazt érzik, együtt élik át, és pont ez lenne a művészet értelme.
·         Miért adtál címet a képeknek?
·         Első szoba.- Új utakon járunk. De ezek az utak előttünk már sokkal korábban léteztek. Azt mondod  nem akartál „okosan” festeni. Mit is értesz ez alatt? Váltás a figuratív és portré festésből talán belső portrékra?
·         Megélt lelki folyamatok feldolgozása?…
·         Beljebb sétálva arcokra festett érzések, történetek, történések. Személyesebb. Itt miért nincs minden képnek címe? Mert nem az individum számít, hanem a kollektív tanulság?
·         A szinek és vonalak, a szimbolika, azok a Te érzéseid a te impressziód a témával kapcsolatban? Esetleg összefonodva a saját megéléseiddel, mint Nő?
·         Mi a tanulság, mi az útravaló ha van? Vagy csupán csak emlékeztető?
·         Ha minden ecsetvonás egy sóhaj, lélegzetvétel…?
·         A szín játsza azt amit a magasság a hanggal…?

·         Te vagy a vászon? A festék?

Lezárás:
„Nagyon érdekes az egész, ahogy gondolkozom a kérdésedről, mert számomra talán a legkevésbé megfogalmazható része anyukámnak a festősége. Ebben nőttem fel, nekem olyan mint a halnak a víz. Szinte az egész családom tehetséges alkotó ember, felnőtt voltam már, amikor feltűnt, hogy nem mindenki van ilyen mennyiségű és minőségű művészettel és kifinomultsággal körülvéve. Az én szememben anyukám soha nem volt elkülönült festőművész, mindig komplex alkotó lényként fogtam fel. Folyamatosan láttam őt alkotni papíron, vásznon, táncban, a fotóiban, lakberendezésben, ahogy felöltözött, ahogy könyvet vagy zenét választott, mindenben ott volt a kifinomult ízlése, a tehetsége és ez látszólag mind olyan természetesen folyt ki belőle.  Mindig bátorított és támogatott, bíztatott az alkotásra, de ahogy nőttem, egyre nehezebben tudtam megnyilvánulni önmagamként és titokban megbeszéltem magammal, hogy talán, ha nekem nem megy olyan könnyedén mint neki, akkor nem is kéne csinálnom. Ha nem tudok olyan gusztusos és egyedi lenni, mint ő, akkor minek? Természetesen ez a szöges ellentéte volt mindannak, amit ő felém kommunikált, ő mindig dicsért és bíztatott, mindig hagyott nekem teret, mindig hagyta, hogy a magam ritmusában bontakozzak ki. Ugyanezt a szeretettel teli gondoskodást kapták a tanítványai is, mindig mindenkinek pont úgy segített fejlődni és kibontakozni, ahogy arra éppen szüksége volt az illetőnek. Megannyi embert láttam kivirágozni a kezei alatt, és ahogy egyre nőttem és egyre inkább nyílt a szemem rá, mint emberi lényre és nem csak mint az anyukámra, egyre világosabbá vált, hogy neki is mennyire küzdenie kell ahhoz, hogy alkotó lény maradjon. Megértettem, hogy a tehetsége és az, hogy amikor a kezébe vesz valamit az csodává válik, nem folyamatosan áramló, egyértelmű és mindent felülíró, hanem egy alap, amivel néha kevesebbet, olykor pedig rengeteget kell törődni és van, hogy igazán küzdeni kell érte, hogy érvényesülhessen. És bár mindig is büszke voltam rá, mostanában igazán elmélyült ez a büszkeség. Őszintén felnézek rá, hogy kitart önmaga mellett, hogy az anyaság, a munka, a “kompetencia”, a szabotáló belső hang és az élet összes kihívása ellenére kitart az alkotó élet mellett.” Írta Füspök Anna, kérdésemre, miszerint mit jelent neked Édesanyád művészete illetve hogyan hat es hatott rád.

Írta Farkas Mónika Rita társadalom tanulmányi kutató, moderátor, hobbi író és a művészeti önkifejezés nagy rajongója

A Punktum Galéria honlapján új aktuális információk válnak elérhetővé, amelyeket a Punktum Műterem publikál a szerzői jogok tiszetletben tartásával. A honlap mellett FB és Instagram oldal működik, melyen az aktuális programok és azokkal kapcsolatos informácók a közösség számára könnyen befogadható formában hozzáférhetőek maradnak. A Punktum Galéria és Műhely alkalmas kortárs művészeti projektek megvalósítására és bemutatására. Ezekről a projektekről rendszeres beszámoló, esszé jelenik meg a honlap felületén is blogbejegyzések sora alatt illetve youtube csatornánkon. 

A Punktum Galéria  2008-ban alakult. Az akkori szándékunk és a kortárs fotóművészet iránti elkötelezettségem idővel egy tágabb, nagyobb területre rálátó nézőpont  kialakítását tette indokoltá. Így mára a kortárs művészet más területei is a érdeklődésünk tárgyát képezik. A valódi indító okok azonban -idővel – egyre erőteljesebben jelennek meg az elmúlt évek során. A gyakorlati megvalósítás a Punktum Galéria Budakeszi székhelyén annak Fő utcai épületében kezd kibontakozni. A Galéria és Műhely mellett 2020 tavaszára sikerült kialakítani a hagyományos fotográfia technikai evidenciáira épülő Punktum Műteremet. A Punktum olyan térré vált ezáltal, amelyben a fotográfia iránti elkötelezettségem és a térdinamika minden feltétele megvalósult. 

A Punktum Galéria honlapján  archív felvételeink közül válogatva, azt felhasználva olyan képi tartalmak mentén mutatja be a korábbi tapasztalatokat, amelyek hozzá segítettek a személyes hozzáálásom megváltoztatásához a közegben megélt személyes tapasztalat, vagyis a Punktum. Szeretném ha ezt a szöveget olyan sámlin ülve kezdhetném el, ahonnan az ötlet indult. A sámlit egy olyan helynek gondolom, ahova akkor ülök, amikor szeretnék kicsiben de közelről megismerni valamit, vagy valakit. Az egyetemi tanulmányok és a korábbi fotós tanulságaim szerint mindig érdemes közelebb lépni, hogy szinte az orrom is hozzá érjen ahhoz, amihez közel hajolok.  

Claire Bishop nézetét vallom, aki szerint 

„Állandó gyűjtemény nélkül egy múzeum számára nehéz érdemi kapcsolatba lépni a múlttal- bár én úgy vélem a jövővel is.”

Valójában kurátori tevékenységem a Benjamini „konsteláció” vagyis új kontextus indítása, amely lokális helyi értékek mentén próbál érvényes tételeket felmutatni.

„Benjámin számára a gyűjtő amolyan utcaseprő vagy ezermester, aki kontextusba nem illően idéz, hogy ezáltal megtörje a megcsontosodott hagyományok átkát mozgósítsa és mozgásban is tartsa azzal, hogy tárgyainak újra történelmi szerepet juttasson… amely nem nemzeti büszkeség és hegemónia nevében beszél, hanem tudatában van annak, hogy érvekkel és álláspontokkal szembesül. Végül defetisizálja  a tárgyakat a műalkotások és dokumentációs anyagok, másolatok és rekonstrukciók egymás mellé helyezésével. A kortárs így kevésbé egy korszakolás vagy diszkurzus kérdése lesz, mint inkább módszer vagy gyakorlat, amely potenciálisan minden történelmi időszakra alkalmazható.” In.: Claire Bidhop, Radikális muzeológia, Bp., 2018 MNM Könyvek