2023. 09. 04. Jánossy László
— Amit elhoztam, annak az 1. kötete, az nagyobb méretű, mint az a doboz, és azt nem hoztam el, mert elfelejtettem, majd legközelebb. De ez az anyai nagyapámnak, Köhler Lászlónak az 1. Világháborús fotóalbuma. 1916-tól van az 1. kötet, aztán még tovább, tovább a többi. Ezeket én se láttam még egyszer se. Előkerültek a pincéből anyám halála után. És ez édesanyám írása, itt a tetején nagyapámnak a saját kezű írása. Neki ilyen nagyon, nagyon szép betűs írása volt, ismerem az írását.
— Felolvasod?
— Köhler László. 1892 november 2-től 1977 augusztus 23-ig élt. Fotóalbum. A 16-tól a 68-as kartonig karton, egy kartonra van 3-4 fénykép felragasztva. Orosz front 1916 január 1-től 1917 február 18-ig. Mondom, én se láttam ezeket. Kihajtogatom. Nálunk a szűkebb családban, tehát szűkebb vér szerinti rokonok közül az 1. Világháborúban is meghalt egy családtag. Hát vagy elesett, és a 2. Világháborúban is egy családtag, abban több családtag is meghalt, de vérszerinti rokon csak egy. Az 1. Világháborúban a nagymamámnak, anyai nagymamámnak az elsőfokú unokatestvére, akit piros huszár sapkával, (sóhajt) soroztak be huszárként rögtön az elején, 1-2 héten belül kinézett piros huszár sapkával a lövészárokból, és hát azt 1 km távolságból is főbe lehet lőni. Annyira jó célpont a zöld növényzet között a piros huszársapka, akkor aztán rájöttek a díszes hadvezetők, az osztrák hadvezetőség, hogy az összes huszár hamarabb elesik, mint a többi a piros sapkában, és akkor szereztek nekik valamit, valami terepszínű rohamsisakot, és akkortól kezdve sokkal többen megmaradtak. Eleve őrültség a háború, de még ilyennel tetézni ezt?? Na most. Itt a kapitány nem tudom, „Blázi Andor hadnagy”, ezek a nagyapám katonatársai voltak. „Bukovinai fronton”, ja még a hátán is van. „Köhler László hadnagy”, itt a nagyapám. Az addig kapott 2 kitüntetésével együtt.
— És azt, hogy ki készítette ezeket a katona képeket az jellemző, vagy azt tudjuk?
— Szerintem ezt a róla készült képet, azt nem tudom, de elvileg ezeket a nagyapám fotózta mind. „Steiner Jenő”.
— És akkor ő ilyen haditudósítóként vagy ilyen hadifényképészként?…
— Nem! Szerintem ő, csak egyszerűen kedvtelésből fényképezett igen.
— És a barátairól csinált képeket?
— „Ebéd a vasúti fülkében”.
— Igen.
— Fordítsuk úgy, ahogy volt. Itt is, sőt ez már fordítva van.
— „Marhavagonok”. Hát nem tudom, akkor legyen valahogy egységesen, átadom.
— „Táborozás”, „Szada Gora főterén”, de rengeteg, rengeteg lovat lehet látni, ahogy lovakkal vontatták az ágyúkat, meg a hadi felszerelést is lóval vontatták. Ezeket a lovakat innen vitték ugye a Monarchiából. Pontosabban a galíciai front ez a Monarchia Lengyelországból az osztrákokhoz került részének a széle…
— Van is ilyen itt, hogy „Oknai népviselet”.
— …népviselet igen. Mert ugye 1879-ben felosztották Lengyelországot háromfelé. És akkor? Oroszország kapta harmadát, a Monarchia kapta a harmadát, a Galíciát és Lengyelország harmadát, meg Poroszország kapta, vagyis a németek, és akkor nem volt Lengyelország egy darabig. És ott ment a háborúzás.
— Lehet, hogy egy picit-picit hátrébb kéne húznunk a csak 10- 15 centivel hátrébb kéne húznunk az asztalt, állíthatnám azt is csak akkor… amikor megyünk. Jó így. És megnézzük újra. Tökéletes.
— Az a helyzet, hogy ezekről én nem tudok mesélni sokat, mert egyszerűen szóval a nagyapám tudná pontosan itt. Éppen a hadivezetés egy zsidó család házában, itt van (Zu one spichte?) „Zeig zsidó házában” volt elszállásolva, és ott ettek meg ott számítgattak, nem tudom micsodát, és ott egy FERENC József kép a háttérben, igen. És vannak nem is nézzük a másik oldalát. „Családi körben”. Köhler, hát ez a Köhler a nagyapám. Ez a Köhler László, aki itt a lovat fogja a fejénél. Ezek helyi lakók, „galíciai zsidó család”, ahol el voltak szállásolva. Azt nem tudom, hogy ők örültek neki vagy nem, de a háborúnak valószínűleg senki sem örült.
— Hát igen! Ott nem kérdezték meg, hogy jöhetünk-e.
— „Gránát lyukak a kocsik mellett”. Egész mar magasságig. Akkora gödröt lyukasztott ütött a becsapódó gránát, amikor felrobbant és szétszórta a földet. Hát ez meg valami patak, meg fűzfa, fűzfák. „Okna patak”. Nem tudom. Ez így nagyon sok idő lesz, hogyha így nézegetjük végig…
— Nem baj, csak Igen, de picit a történetből…
— „Huszár temetés” na itt is huszárt temetnek. Lehet, hogy ott is, ott is piros sapka volt a fő célpont. Igen, ugyan ez szóval az elesett katonákat ott helyben a galíciai harctéren el is temették. Persze mit csináljanak a hallottakkal, már nem küldhették haza. Koporsóban. „Az orosz vízkereszt napja” ja itt, itt igen ez máskor van, mint a magyar. „Körmenet” Görögkeleti körmenet lefotózva. Vízkereszt napján, népviseletben az emberek meg nem tudom igen. Főzni. „A katonák sátrakban laktak”.
— És még látszik a füst is. Érdekes.
— Ezek a legközelebbi katona társai. Látszik, hogy ilyen deszkákból tákolt priccseken, emeletes priccseken aludtak. Itt megint a nagyapám.
— Hasonlít valakire a családból?
— Hát én egy kicsit állítólag hasonlítok rá. De én leginkább a másik szintén anyai, de egy másik ágamra hasonlítok. Azt mondják, ugye a Jurány, az idősödő Jurány rokonainkra kezdenek egyre jobban hasonlítani, ahogy idősödöm.
— Hát lehet, hogy alkatra…
— És itt. Hát itt edzést tartanak a huszárok, hogy itt is ugratnak lóval. „Szabad ég alatt, dermesztő hidegben” az aláírás. Hát igen… „10,4 cm messze hordó ágyú”. Tehát ez azt jelenti, hogy 10 cm átmérőjű lövedéket lőtt ki. És messze volt, „Orosz foglyok konzervet kapnak”. Itt vannak az orosz fogjok, tessék. Másik oldalán nem is néztem meg jó. „Kém, uniformisban elfogott orosz diák kisasszony”. Kém. Nagyon büszke magára. „Orosz géppuska a mi használatunkban”, zsákmányoltak orosz géppuskát. „Lövöldözés közt is nyugodtan nyírunk hajat”, hogy amikor éppen nincs harc, nagyon jó. „Báthory” ez valami katonatársa volt, valami főnöke. Igen. Ez valami helyi kastély, amit szétlőtték a nem tudom kicsodák. Lovas szekéren hozzák nekik az ennivalót, az utánpótlást. Nem volt ez egy leányálom.
— Kicsit behavazott közben. Milyen más minőségűek, köd volt, fújta a szél a havat…
— Hát bizony nem volt ez egy leányálom. Eleve egy őrült dolog volt, Ferenc Józsefnek föl kellett volna fognia, hogy ne indítson háborút. Attól, hogy a szerbek lelőtték a trónörököst. Hát utólag könnyű, ha én előre olyan okos lennék, mint a feleségem utólag, szokták mondani, szóval utólag könnyű okoskodni, de…. Jó, hát ezeket… „Vonul a magyar tüzérség”, „Báthory és Köhler” László a Nagyapám.
— És ő milyen rangon volt?
— Tüzér hadnagy, aztán az olasz frontra került át később, ott már tüzér főhadnagy volt, és úgy szerelt le.
— És egyébként ez számított utólag?
— Ő is, – nem tudom – Ő is megérte azt, hogy előretolt állásból ilyen hajszálkeresztes távcsővel nézte, hogy hová csapódik be a lövedék, és akkor jelentette tábori telefonon, drótos telefonon a tüzéreknek, hogy mennyivel állítsák át, arrébb az ágyúnak az elejét, hogy a következő lövés jobban találjon. És amikor a megfigyelő állását rövid időre elhagyta, akkor pontosan oda talált egy ellenséges lövedék, és a pokrócát kilukasztotta, de Ő nem volt ott a pokróca alatt, vagy fölött, és ezt a kilukasztott és átlőtt pokrócot én átadtam a Hadtörténeti Múzeumnak. Nagyon örültek neki, és azt mondták, hogy van ugyan már körülbelül 10 katonai pokrócuk az 1. világháborúból, de átlőtt még nem volt.
— És Ő az a Nagyapád, aki leírta az élettörténetét?
— Ő a nagyapám, aki leírta az élettörténetét. Pontosan.
— És akkor megvan ezekhez a képekhez, maga a történet, hogy mi történt ott, kik voltak, mit csináltak, mi volt a cél…
— Hát valamennyire megvan. „Orosz foglyokat huszárok kísérnek” egy ilyen kép, és akkor itt már hógolyóznak. „Hócsata Oknán”. Igen, amikor éppen nem volt harc, akkor hógolyóztak, meg lovasszánoztak a havon az orosz fronton Galíciában 1916-ban.
— …meg horgásztak, itt valami jégen horgásznak. El tudod olvasni?
— „Ruhát mosnak az asszonyok a forrásnál” igen. Mosnak, télen a havon, a jeges patakban mossák a ruhát a helyi asszonyok. (nevet) Ezt fotózásra érdemesnek tartotta a nagyapám.
— Hát itt valaki meghalt. Itt van egy friss sír.
— Hát ott nem egy ember halt meg az 1. világháborúban. Az 1. világháborúban másfél millió magyar fiatal apuka vagy fiatal ember halt meg, nem teljesen véletlenül. Iszonyú sokan és teljesen értelmetlenül. És utána elvették az országnak a 70 százalékát, (nevet) Tökéletes siker volt (ironikusan). „Tiszti fedezék”. 1916 márciusában, engedték szabadságra hazautazni, és aztán utazott vissza. Addigra már 3 kitüntetése volt szegénynek, mármint a nagyapámnak. „A két arckép nem ide való, még nem kaptam meg a signum laudist” – nem tudom ezt a két arckép, ez valószínűleg akkor készült, amikor hazajött Magyarországra szabadságra, nem a fronton készült, de mindegy…
— De nem azt írja, hogy amikor hazament még nem kapta meg, csak gondolom, berakott ide egy-két képet… ez meg ilyen tábori életképek, hogyan éltek a barakkban.
— Igen, és ők maguk is a szabadban a patakban mosták a saját ruhájukat. „Ikva front 16 április 8- május 25-ig. Ja, hogy igen, március végén hazaengedték, április 8-ra már ment is vissza tovább harcolni, mert úgy volt a parancsban nyilván. Mert aki nem tartotta a parancsot azt főbelőtték gondolom, háború alatt. „Sínen járó automobilok” tehát ez egy 1916-os teherautó, vasúti kerekekkel megy a sínen, és mögötte egy jó régi gőzmozdony, még sokkal öregebb, már akkor is lehet, hogy öreg volt. És itt meg ágyúk, jó tessék. „A második osztrák népfölkelő ezred” igen ez nem tudom mi volt ez a népfölkelő, de abban az időben az menő volt, hogy népfölkelőkből állítottak össze ezredet. Én azt hiszem, hogy ezek nem várták meg lelkesen a behívó parancsot, hanem önként jelentkeztek a háborúba, és azt hiszem, hogy azok voltak a népfelkelők, akik önként jelentkeztek. Olyan lelkesek voltak, mint most az ukrán háborúban is. Ugye először azok mentek harcolni, akik önként lelkesedésből mentek harcolni az oroszokkal szemben, és utána meg már kényszerrel, kényszerrel és nehezen viszik a katonákat a halálba. Nem. Mert a többi már önként se akar, meg már anélkül se. „Kártyaparti a gallyakkal letakart ágyú előtt”, mert az ágyút azt takarni kellett, hogy ne lássa az ellenség távcsővel, hogy hol az ágyú. Na jó, hát igen.
— Érdekes, hogy a laboráláson látszik, nyilván nem egy baritált papír, vagy nem volt rendesen kimosva.
— Az egy kicsit megbarnult. Jobban megbarnult, mint a többi.
— …változó minőségben sikerült a laborálás, nyilván a tábori körülmények miatt. Vagy lehet, hogy ez másfajta papír?
— Hát nem tudom, mert azért a mérete az ugyanaz.
— Hát lehet, hogy ilyen barnító folyadék is volt nála és akkor időnként rálöttyintett egy kicsit. Ez a romantikus elképzelésem, de lehet, hogy nem így van.
— Nem tudom. „Cirkuszi előadás egy lóval” betanítottak egy lovat leülni a farára. Kinyújtott első lábbal.
— Vajon mennyi ideig állomásoztak ott, mindenféle ellenség nélkül? Töltötték ott az időt?
— Nem tudom, de 16-17-ben a az orosz fronton harcolt a nagyapám, és utána pedig az olasz fronton a háború végéig. És csodával határos módon élve hazajött. Tizenhétig.
— Jaj, de aranyos kis házikó. Ezt ők építették így maguknak? „1916 kérdés lak”. Nem tudom, hogy az egy? Kérdőjel- 1916. Meddig lak?
— „Megfigyelő hely Buzagran”. Ez az Ikva völgyére kilátás, hogy egy magas fára iszonyú sok létrafokkal megy fel egy, helyben tákolt létrán valaki, egy fölső kilátópontra és onnan nézték nyilván a frontot vagy az ellenség mozgását, vagy nem tudom mit távcsővel. Megvan a nagyapámnak az 1. világháborús hajszálkeresztes hatszoros nagyítású távcsöve is, sárgaréz vázzal, azt az állatorvos öcsém kapta vagy kérte el és vitte el magának. „Szétlőtt falu”. Most ez így 8 vagy 10 óra lesz, ha egyenként nézzük.
— Nézzük gyorsabban. Csak így most lapozzunk egy kicsit.
— Szerintem is lapozzuk, mert sok újdonság nincsen rajta.
— De nagyon érdekesek, nagyon szépek. Egyáltalán, hogy vette a fáradtságot, hogy ezeket vagy ezt feladata volt, vajon vagy, vagy ezt maga szórakozására csinálta, hogy megörökítette az életet, vagy???? Nyilván, ez ha nálad van és ezeknek megvannak a negatívjai is ugye??? vagy nincsenek??
— Nálunk nem tudok róla, hogy meglenne.
— De tehát ez lehet, hogy a próba album és magát….
— A negatívjai lehet, hogy elvesztek, mert nem tudom. Többször költöztek… Érdekes lenne utánanézni, hogy a hadtörténeti levéltárban, esetleg maguk a negatívok nincsenek-e meg, nem???
— Itt friss katona sírok vannak sorba, sorba. Itt „háborús temető” itt „lovas szekér”. Itt éppen a
— És arra a dobozra az van írva, hogy 1. világháború, nem lehet, hogy az ennek a negatívja??? Merthogy az ennek a negatívja, hát, ha csak alatta nincsen, de ezek a pozitívok, a nagyított képek azok mind, mind 2 vagy 3 ilyen.
— Azt hittem, hogy abban vannak a negatívok.
— És akkor még Klösz Pálnál nem is tartunk.
— Akkor tényleg húzzunk bele kicsit, majd ezt nyilván egy szakértő szemmel…
— „Vöröskeresztes ápolónők vendégségben”. ’16. májustól júliusig. „A telet repülőgépről fotografálva”. Ja hát a nagyapám, mivel ő gépészmérnök hallgató volt, akkoriban ő be volt osztva a Monarchia dupla fedeles harci repülőinek a javító műhelyébe. Úgyhogy ő repülőgépeket szerelt. Igen ott a repülőgép motorja, itt a fölső szárnya, alsó szárnya igen repülőgépeket szerelt, és így többnyire nem egészen kint volt a fronton, ahol lelőtték az embert könnyen, hanem a hátterében, valamilyen műhelyben repülőgépeket szereltek. Csak néhány évvel korábban repült az 1. repülő a világon, szóval ezek valami egészen új repülők voltak ezek a dupla fedeles harci repülők, és azt mesélte a Nagyapám, hogy ezeket nem is kellett lelőni. Ezek apránként, fokozatosan mindenhol tönkrementek, a Monarchiának kezdetben összesen volt vagy huszonhat darab, és a nagy része az előbb-utóbb lezuhant. Lezuhant magától is, mert olyan labilisak voltak. A bécsi Technisches Múzeumnak a legfelső emeletén egy darab ki van állítva ezekből, szóval egy darab, de osztrák gyártású harci repülő volt. Dupla szárnyú, dupla fedeles. „Start a repülőtéren” „Aviatik”. Ja az volt a neve a repülőgépnek, hogy Aviatic.
— És 2 is itt van egymás mellett.
— „Albatrosz német gépfegyverrel volt fölszerelve az Avriatic repülő”. „A fejre állt gépnek csak a Dinamoja tört le”, azt kellett pótolni. Amikor a nagyapám 17 júliusában hazajött, másodszor is szabadságra a frontról, akkor egy ilyen lezuhant repülőgépnek a fából készült! propellerének a felét lefűrészelve elhozta haza emlékbe, ami ketté van ugyan törve, de itt van nálunk Budakeszin a kisszobában az 1917-es Aviatik repülőgépnek a fél propellere, csak úgy mondom, érdekességképpen, lehet, hogy akkor ez, ez egy ez (mutat) vagy ezek közül ez volt a neve, Aviatik típusú gép volt ezek szerint?
— Máltán van egy háborús múzeum és van egy ilyen repülő, egy hatalmas ilyen repülő hangár, amiben régi repülők vannak összegyűjtve ott is nagyon izgalmas, érdekes dolgok láthatók.
— Igen, csak Málta angol gyarmat volt, úgyhogy ott, hogyha van, akkor nyilván nem osztrák gép van, hanem régi angol.
— …talán az osztrákoknak is van valamilyen történelmi, katona történeti gyűjteménye.
— Nem tudom, mondom egy darab a bécsi Technisches Múzeumban van kiállítva ezekből a gépekből a legfölső emeleten.
— Milyen szép itt hátul is ez a gép, ez egy domboldalon lehet, vagy valami vízparton?
— Nem tudom… vagy síkság és ég van mögötte. Itt egy akkori eredeti autó, nem tudom milyen típusú, mert én nem értek hozzá. De oldalról, meg elölről, egy akkori autó. Egy akkori a küllős kerekű. Hát lehet, hogy Mercedes? „Itt lépjük át az orosz-osztrák határt” igen. „Potfoveci bazilika”.
— Milyen furcsán hangzik nekünk. Nem tudom nekem legalábbis, hogy Orosz-osztrák határ.
— „Orosz foglyok segítenek szerelni a gépet”? Azok azért lehet, hogy félre is szerelték, úgyhogy könnyebben lezuhanjon. Ki tudja? „Lemberg ötszáz méter magasból”, tehát a nagyapám utasként repült a repülőn és onnan fényképezte Lemberget, ami most Lvov nem? Lvov nevű ukrán város most pillanatnyilag, akkor a Monarchiához tartozott Lemberg. Lembergnek van ugyanolyan stílusú vasútállomása, mint a Nyugati pályaudvar, szintén az Eiqel Mérnökiroda tervezte.
— Akkor ez az lehet ez a nagy épület ott?
— …Nem, csak átmenő, nem, nincs vasúti sín.
— És Ő?
— Ő a Nagyapám „Lemberg”. Ez a fénykép megvan nekem, beszkennelve, ez az egy. Az már nincs meg. Akkor abból volt még egy példány valahol igen és akkor, ja „Kurblizás”. Úgy indították be a repülőt, hogy a propellerét kellett forgatni. Az volt a kurblizás és úgy indult be a gép, amikor gyújtást adtak rá. A propellerét addig forgatták, míg magától be nem durrant a gép. Mert nem volt önindítója.
— Itt is van valami kis kastély.
— „Német gyalogság jön Vilkokba” itt van egy német hadsereg test. (jaj, sóhajt) Németek. Hát ezek a porosz németek fémcsúcsos sisakban vannak, hogy föl lehessen őket ismerni külön. Porosz egyenruha volt. „Német zenekar”. A porosz császár odavezényelt német katonákat is, a Monarchia megsegítésére az orosz frontra.
— És ott zenéltek egy ilyen kis kastély vagy ház előtt. Kis fogadás.
— Na egy kicsit gyorsabban lapozunk. Most tartunk a 48. lapnál.
— Igen be vannak számozva.
— És mennyi van benne? 100…?
— Nem tudom…
— Ó itt valaki fürdik. Alvás közben, már megint megállt… (a videó).31:40
— 68 db van ebben. „Kézigránát dobás”, hogy tanulják „ebéd osztás” „esték”. És akkor itt vannak a németek. „Német tüzérek”. „Német huszár járőrök”. De azok tányérsapkában vannak. Nem piros magas sapkában, mint a magyar huszárok voltak. A németeknek több eszük volt.
— Itt meg eltüntetik a nyomokat.
— „Géppuskás lovak, gallyat cipelnek”. Ja azzal takargatták az ágyúkat, hogy az ellenség ne lássa, hogy hol van az ágyú, hogy ne lője ki a lőállást szemből.
— Hát meg azzal a nyomokat is el tudják tüntetni. Hanem mondjuk nyilván az is egy nyom. Azt a csoda szerkezetet építették, hogy forgatni tudják az ágyút.
— Távolságmérő. Ja igen, ezt ott építették ki. „Repülőgép üldöző ágyú”. Ez volt a légvédelmi ágyú, amit egy fa vagy nem tudom milyen alapzaton lehetett körbe forgatni. Óriási.
— De azért ez egy repülőről látszik.
— Hát persze, hogy látszik a repülőről, de a repülő 50-nel ment vagy 60-nal vagy nem tudom, mennyivel, borzasztó lassan mentek ezek a gépek még, és akkor forgatták utána az ágyút.
— Micsoda vesszőfonat. Ez a lövészárok fala, ezt ilyen vessző, ez nagyon nagy munka volt, egy ilyen lövészárkot építeni. Jóval előbb oda kellett menni. Nem lehet, hogy az ellenséget odahívták, ha már egyszer kiépítették?
— Nem tudom…
— „Egy tönkrement ágyú”.
— Tőrbe csalt…
— A nagyapámnak a hálószobája, ahol a fronton aludt. Ott a helyi, helyben kivágott fákból nyírfából? készült az egész ágy. Itt minden bútort maguknak csináltak. „Támadást várnak a bakák”.
— Nézd ott vannak a falon a fényképek.
— Igen.
— És egy kutya? Ari, úgy hívják a kutyát, hogy Ari? Van egy barátom, akit Arinak hívunk.
— „Orosz sebesült a mi lövészárkunkban”. Nem itt Babinak hívják, akkor nem Ari.
— „A visszavert támadás után árkunkban maradt orosz hullák”. Nagyon „vicces”, hát igen. Ezek erről szólnak. A háború bizony arról szól. „Szűkek lettek a saját temetőink”, hát elesett egy csomó magyar gyerek is. Persze nyilván. „Öreg lengyel” (Jaja, sóhajt) „Leváltást váró német dragonyosok”. Német figyelő állandóan, egy német vadász állandóan kint volt valaki, valakinek a feje a lövészárokból, azt figyelte, hogy jön a támadás, váltogatták egymást valaki mindig figyelt. „Megfigyelő helyünk” igen. „Gyalogsági megfigyelők”. Na jó. Hát és akkor ez így megy.
— Azért itt játékosság már nincs.
— „Laci Bandi szabadságon” a Bandi: Köhler László nagyapámnak az öccse volt Köhler Andor. Neki 3 gyereke volt, 2 lánya és egy fia. A fia lett Köhler György vagy Kölley György. Később ő katolikus pap volt és Dunabogdányban volt lelkész vagy plébános, de előtte ő is mentett zsidókat. De a nagyapámnak meg az Andornak a bátyja, Köhler Ferenc volt az, aki 3800 zsidót megmentett a deportálástól, szintén lelkész volt, ő lazarista pap volt, katolikus pap. Szóval a Bandi bácsinak a fia, szintén katolikus pap volt (Kölley György). Ő 7 és fél évet volt szovjet lágerben. De úgy, hogy fűből font papucsban jártak a havon, meg eszméletlen körülményeket élt túl. Utána hazajött, felszentelték pappá és olyan jó hittan tartott, hogy még a párttitkár is oda járt, párttitkárnak a gyereke is oda járt hittanra hozzá, és ez nem bírta nézni a rendszer, és akkor a Kádár érában még 2 és fél év börtönt kapott Magyarországon is a 7 és fél év láger után. Na igen, vannak családi történetek. Lemberg. Lemberg, Lemberg. „Páncélvonat Zabluccén”. … Azt nézem, hogy felbukkan-e a beírt nevek között valaki ismerős, de nem bukkant föl. Jó ezzel akkor befejeztük az első átnézését.
— És ez hány oldal volt?
— 68. És minden lap megvolt. Néztem a számozást. Ja nem, 16-tól kezdődik!
— Igen az 1-15-ig otthon maradt, mert az nagyobb alakú, más formátumú, és azért az külön volt és elfelejtettem elhozni. 39:15
— És azt is vajon maga csinálta hozzá? (dosszié) Vagy ez volt egy iparos?
— Nem tudom, de inkább úgy néz ki, mintha vásárolt lett volna. Az eredeti naplóm az 1. világháborúból 1914 május 10. Na igen, szóval akkor ez még korábbi, mint amit az előbb megnéztünk, csak nincsen sorba téve, úgy látszik. De ez még korábbi. Ezeket kerestem, ezeket kerestem. Ezek az eredeti naplói a Nagyapámnak! Azt mondja, hogy „Bandi 6 hete van a harctéren, Pisti meg már mozgósítás óta, tehát egy éve”. Pisti volt a Nagyapám egyik bátyja. Bandi meg az öccse. Ezzel kezdődik a napló. No 12. Köhler László tartalékos kadétként vonult be. De nagyon szép kiírt, nagyon szép betűs írása volt a Nagyapámnak, mérnök is volt, de nem hiszem, hogy ez összefügg vele annyira. De naponta írt egy fél vagy egy oldalt, hogy mi történt aznap a háborúban és ez megvan, ez a napló, sok kicsi kötetben. A további története ennek az, hogy az Édesanyám, ezt elvitte a Hadtörténeti Múzeumba. És azt mondták, hogy nagyon kevés napló maradt meg az 1. Világháborúból, amit kutatni lehet. Kutatni lehet hadtörténeti kutatásban és ezeket a naplókat digitalizálták a Hadtörténeti Múzeumban és utána, becsületükre váljék, nem vágták zsebre, vagy nem tették be a gyűjteménybe, hanem vissza is adták a családnak digitalizálás után. Úgyhogy én ezeket kerestem, és nem is tudtam, hogy hol vannak, mert ezeket már láttam, de nem néztem át és itt 8 darab van például becsomagolva egy…. Juj ez az akkori naptár aljába beleírva. Igen. 1917-es eredeti heti naptár. Micsoda nevek mi? Teleszford? Névnap január. 05. például. Meg az egyházi ünnepek pirossal benne. Higin nevű névnap január 11. teljesen 13. Vidor, 12. Árkád, Julián teljesen más, Szörény január 8. teljesen más névnapok voltak, mint most a naptárban érdekes módon. És úgy írta a naplót, hogy mindegyik naphoz odaírt 3-4 sort csak. De megvan!
— Lehet, hogy ezt hirtelen leírta, amit nem szeretett volna elfelejteni és utána este megírta a naplót, valami ilyesmi?
— Alapban egy csomó sok üres lap van. Lajtenant-az tüzér nem? K und K artilleri Messug? Valami 606-os csapattestben volt a 106-os brigádban. És az apjának a címe, hogyha értesíteni kell esetleg, mert elesik mondjuk, itt van: Köhler István Budapest, X. kerület Korponai utca 21. Ott a vasút mellett Kőbányán laktak, Ott lakott az édesapja, ott volt a Tűzifecskendő Gyára. A régi tűzoltóságok előtt, vagy múzeumban kiállított Köhler István feliratú tűzifecskendőket, a Nagyapám édesapja, a Dédapám készítette, ott a Korponai utca 21.-ben. De a saját harctéri revolverének a száma is itt van, és Steier típusú revolvert használt. 1915-ben gyártották, 1799-es számú revolver. Még az is bele van írva, hogy mi volt a harctéren a revolvere.
— Esetleg hogyha ez megvan az hova került?
— Hát ez nincs meg, azt ő leadta vagy nem tudom, hogy hova került. Fogalmam sincs hova kerül például. Akkor ezt ennyire néztük meg, hogy itt a saját keze írásával készült feljegyzései vannak. Amit, mint mondtam, a Hadtörténeti Múzeum digitalizált. Na itt van: Hadtörténeti Múzeum Átvételi elismervény. Üvegnegatívok, térképek. Hát. Ez ő…. Itt vannak az üvegnegatívok a fotókhoz, csak azok, azok valószínűleg ott maradtak a Hadtörténeti Múzeumban, nem tudom, igen, azok valószínűleg ott maradtak és a pozitív képek vannak még itt nálunk. Igen, a hadinaplóját kizárólag másolásra vették át és visszaadták, az üveg negatívok meg pozitív egyéb térképek, ott van, ott vannak a múzeum, ott maradtak a múzeumban. De hát jó helyen van kutatható, megőrizik.
— Fotózhatom? Ha valakit esetleg érdekel, hogy hol keresse.
— Persze! Közgyűjteményben van.
— Nézd csak: A hadinapló 6 részét visszaszolgáltattam és egy aláírás 2007. november. 6, noteszét hiánytalanul átvettem és az édesanyád aláírása.
— Hát én úgy emlékszem, hogy 15 notesz volt összesen.
— Ide belerakjam akkor, vagy ez külön volt?
— Igen rakjad, nagyjából oda tartozik. Valóban ezek.
— Ezek már gyűjteményben valamilyen szinten jelen vannak.
— Igen, itt meg képes levelezőlap a nagyapám öccsétől, aki szintén szabadságon volt a harctérről. Írja, hogy valami adatokat nagyon nehezen talált meg. Nem tudom milyen hadi adatokat. „Remélem jól vagy az én gyomrom is már erősen javul, ma egy giliszta jött ki belőle ölel csókol Bandi”, ez azt jelenti, hogy az öccse bélférgesen jött haza a frontról és itt űzték ki belőle a bélgilisztát. (nevet) És ezt a levlapot 17-ben Zágrábba címezve küldte Budapestről a nagyapám öccse, és ezt ő megkapta, mert itt van a lap, úgyhogy meg is kapta. Tehát akkor ő már az olasz frontra indult, vagy Zágrábból továbbították oda a levlapokat, vagy nem tudom, hogy történt. Itt. És. Jaj csak ilyen igazolás, hogy honnan hova vezényelték át, hát több helyen harcolt szegény nagyapám, jó mindegy. Honvédelmi Érdemkereszt, arany, ezüst, bronz negyvenháromban jó, hát mindegy, mindenféle kitüntetést kapott, néhány kitüntetés megvan belőle 8-10 1. világháború kitüntetés ezt megoldottam.
— A Bukovinai front, ezt még nézzük át, jó?
— Bukovina ez az orosz front, az még az orosz. Ez volt az orosz valami jó, Tehát az ahhoz tartozik. Igen. De hát ezt azért többször átlapozták, átnézte a múzeum vissza visszaadták, amit visszaadtak, tehát eltették, amit eltettek. Azt mondja, hogy a „Legújabb utazási térkép. Németország úti térkép”. Amin a vasút vonalak is rajta vannak, hát a legújabb 1917-ben. Úgy legújabb, hogy ez már több mint 100 éves. Hát itt egy érdekes jegyzet papír került elő, tetejére rá van írva, hogy Dr. Takách István orvos. Takách István orvos, ő a nagyapám nővérének, Köhler Ilus néninek volt a férje, aki fogorvos is volt. Orvos is meg fogorvos is. Jó, szóval én tudom ki volt Takách István. És a Takách István unokája a Takách Guszti nekem teljesen véletletlenül a Móricz Gimnáziumban osztálytársam volt, másodfokú unokatestvérem és ugyanabba az osztályba osztották be. És máig tartjuk a kapcsolatot, hogyha valamilyen rokoni találkozó van. Most volt az 50 éves érettségi találkozónk 2023-ban, Guszti is ott volt. Neueste Reisecarte Deutschlands. Megnézem dátumát. 17. Ezerkilencszáz tizenhetes Németország térkép. Hát akkor Németországhoz tartoztak még a balti államok. . .De Galícia viszont az Osztrák-Magyar Monarchiához, mert, ez a szétdarabolt Lengyelországnak az Osztrákokhoz esett része. Varsó. És környéke Lengyelországból azt ugye az oroszok kebelezték be, akkor 1879-ben és Lengyelország további részét meg a németek kapták. Breslau az. Igen. Ez Boroszló volt magyarul. Azért van ennek a Breslaunak magyar neve, mert amikor Magyarországon a Habsburgok elől menekülni kellett, akkor magasabb rangú katonatisztek meg fontos emberek Boroszlóba menekültek, mert ott már biztonságban voltak a Habsburg rendőrségtől. A Rákóczi szabadságharc után is sok magyar Boroszlóba menekült, amit akkor Breslaunak hívtak. És most, hogy hívják most? Most Lengyelország nem hirtelen nem jut eszembe a neve, hogy mi az, de van rendesen lengyel neve is: Wroclaw. Volt magyarul is. Oda menekültek a Habsburgok elől a magyarok, hogyha kellett menekülniük.
— Budapestre milyen sok útvonal vezet, tehát csomópont volt.
— Hát ez egy érdekes térkép, itt hagyom a többi között. Útlevél passeport, Magyar Királyság. Ez Köhler Lászlóné Nagymamám, anyai nagymamámnak az útlevele eredetiben. Fényképes útlevél. Ida Klösz. Igen, Klösz György fotográfusnak ő volt az unokája. Az egyetlen unokája a Klösz György fotográfusnak. És itt a férje. Itt a férje Köhler László. Ez meg a Nagyapám, gépészmérnök. Európa, Spanyolország, Törökország, Oroszország kivételével. Szóval ez meg a nagyapámnak, Köhler Lászlónak az útlevele.
— Ez egy későbbi…
— Későbbi, hát Ők 1920-ban, az 1. világháború után házasodtak össze. És az én édesanyám 1927-ben született. Épp egy 1939-es es pecsét van ebben az útlevélben, de ez is 41-es. Azt hiszem. Szóval ezek már a 2. Világháború elején készült útlevelek. Félretett cikkek.
— Milyen szép papírja van! Jó állapotban van. Tényleg nagyon jó, hogy ez a pince ilyen száraz volt. …gépészmérnök 1892….
— Ezt nem tudtam, de megvan az útlevelük. 1914 július 29-es rendkívüli kiadás az Est című politikai napilapból. „Megtörtént a hadüzenet. Szerbiának küldött hadüzenet megtörténtéről értesítés”. Hát ezt szomorú. Ebből nagyon nagy baj keletkezett, de el van téve az eredeti hadüzenet.
— Nézd, ez van írva az útlevélben, hogy foglalkozása, gépészmérnök neje. Ez egy foglalkozás, ezt így bele lehetett írni egy útlevélbe.
— Ja (nevet) Nem volt neki foglalkozása, háztartásbeli volt háztartásbeli volt, elég jól szituáltak voltak különben. A Bohn Téglagyárnak van itt valami ismertetője. Bohn Téglagyár, ezt nem tudom, hogy a családnak jó barátja volt valaki… Nagykikinda, ja akkor az még Nagy-Magyarország volt, Délvidék. Bohn Téglagyárnak valami vezetője az a családnak jó barátja volt, úgyhogy erről a Bohn Téglagyárról hallottam mesélni. Ja, hogy a Köhler László mérnök úr a Bohn Téglagyárnál dolgozott egy rövid ideig. Az egyetem végzése után, mint gépészmérnök. Ja, hogy azért mesélt Ő a Bohn Téglagyárról, mert ott kezdett el dolgozni, akkor egyetem után, Nagykikindán a Délvidéken, ami akkor még Nagy-Magyarország volt. Ugye nem sokkal később már elvették. Szóval ott dolgozott a Nagyapám, ez ebből derült ki.
— Milyen szép szórólap. Nagyon szép ez valami szerződés is helyben vagy kvázi a fejléce a papírnak?
— Igen valami reklámfejléce a papírnak. A Franciai parancsnokságnak Nagykikindán nem tudom, hogy került, vagy mi ez a franciai parancsnokság ja, hogy az 1. világháború után tizenkilencben francia hadsereg is volt itt? a Monarchia déli részén, lehet, hogy megszálló franciák voltak? Hát 1920-ban Budapestet megszállta a román hadsereg. Budapesten voltak, de aztán onnan kiparancsolták őket, de akkor is elvették…
— Tehát franciák voltak a felügyelők, és őtőlük kellett kérni a vízumot? Tehát, hogy igazolta a gyár, hogy a mérnök náluk van alkalmazásban. 1919. 08. 18.-án, hogy kapjon útlevelet. De ez nem az az útlevél. Akkor lehet, hogy még az útlevél is megvan.
— Jaj, nem tudom. Üres borítékok vannak.
— Zsomboja, Békéscsaba. Igen itt üres borítékok vannak. Ez 1943-as 43-as bélyeggel.
— Ezt lefotózhatom, így külön? Nem gond? Nagyon szép, ebből plakátot kéne csinálni.
— Persze nagyon szép. Ez a Bohn Téglagyár, ahol a nagyapám dolgozott. 1. világháború után akkor eléggé éhínség lehetett, mert élelmiszer behozatali engedély Szegedről 19. A háború után. Na jó, ezeket most megint nem fogjuk végig nézni egyenként. Szerintem –
— És ezek azok, amiket a Hadtörténeti Múzeumban Édesanyád elvitt?
— Igen és ezek nem kellettek nekik. Visszaadták a családnak. Igen. Igen azt se tudom mik ezek. Ja vitézzé avatták a Nagyapámat 1943-ban, és akkor Köhlerről Ő Kölleyre változtatta a nevét negyvenháromban. Névváltoztatás hatálya. Igen, itt van Köhler „lakot kérésére családi nevét, Köhlerről Kölleyre változtatta”. Különben a Kölley név, az nem él tovább, mert nincs fiú utód a Kölley családban. A nagyapám, meg a nagyapám öccse Kölley lett, de a Kölley név az nem megy tovább, mert nincs, aki tovább örökítse.
— Magyarosítás volt, ugye?
— Magyarosítás volt, de ez ezzel együtt nem is ment tovább.
— Igazolvány. Vitézi rend. Főszertársasság is.
— Mindegy is. Ő addig Köhler volt ugye, sváb neve volt neki, a Köhler az faszén égetőt jelent, az egy foglalkozás. És abból 43-ban Kölleyre változtatta.
— Jaj, de szép. Grafikai műintézet? És ebben, hogy mi van ebben? Ebben képek vannak, nem, bocsánat belekukkanthatok? Nem ezek levelek.
— Hát az előbb oda eltett fénykép, az lehet, hogy ebből van kimásolva vagy vágva? Ez.
— Igen. Nem tudom vagy valami hasonlóból. (?) Mindenesetre ez a Nagyapámnak 19-ben nyomtatott. Mi ez? Igazoló jegye, román nyelven, hogy elutazhat, utazhat az ország, igen az ország területén, valahova Délvidékre. A románok engedélyezték és 19-ben készült az irat. Ugye? Látszik, valószínűleg a Tanácsköztársaság ideje alatt, mert akkor 3 hónapig nem volt királyság, úgyhogy nincs korona a magyar címeren. Viszont román nyelven van az egész, mert akkor Budapest román katonai megszállás alatt volt. Tollal románul kitöltve. Ezeket már el is felejtettük. Ez is 19 novemberi. 19 novemberi itt benne is van a Nagyapám fényképe. Csak leázott róla egy kicsit. Ez is románul van odaírva, hogy… szóval a személyleírás is románul van benne. Ez valami hivatalos vagy nem tudom milyen kép. Nem biztos, hogy hivatalos. Politici Budapesten. …. Román igazolás magyar okmánybélyeggel.
— Indítok egy új felvételt? Jó, igen, igen tényleg bármit. És akkor folytatjuk. 223
— Itt van a nagyapám 1929- es útlevele. Abba már bele van írva a három gyereke Alice, Zoltán és Emmi. Emmi az én édesanyám. Hát van itt sok érdekes dolog. És az anyai nagymamámnak az 1920-as útlevelet szintén.
— Hova utaztak.
— Azt nem tudom.
— Nyilván valamihez kérték. Nem akkor úgy volt, hogy ha volt vagy, vagy csak úgy kérték aztán.
— Itt is 1920-as Nagyapám útlevele. Ez is egy útlevél, magyar.
— Itt már nem az van, hogy foglalkozása a gépészmérnök felesége, hanem az, hogy háztartásbeli. Foglalkozása.
— De itt, ehhez a képhez eléggé hasonlít az én édesanyám.
— Megnézem az útlevélben nincs e valami arra, hogy hova utaztak talán. Hát Ausztriába egyszeri belépés az Ausztriába egyszeri átutazás. Csehszlovákiába egyszeri utazás. Igen. Hidasnémetinél beutazás.
— Belépett. Jaj, emlékszem, még a mi időnkben is…
— Itáliai utazás van benne. Crikvenica. Akkor horvátországi utazás is van benne. Megint egy Csehszlovák utazás…
— …és együtt mentek? Ez egy érdekes dolog, de ez nem ugyanaz a generáció, ezen már van számkód. Ez húszas ugye ezerkilencszázhúsz és az hányas? mi volt ennek az útlevélnek újabb kiadása?
— Ez is ilyesféle.
— Mert hogy ez már kicsit más.
— Főkapitány megbízásából. Hát ebben már az édesanyám 1927-es születési dátuma benne van, ez 1929 januári.
— Akkor 9 évvel később, akkor már többet utaztak mert ebben kevesebb volt.
— Esik széjjel egy kicsit. Ezeket én még életemben nem láttam, én sem. Itt megint valami igazolás arcképpel nagyapám. Mhm. Sokszorosító. Ez egy Nyomdász Mesterlevél jó volt. Ezeket nem fogjuk végig nézni mind.
— És ez kié?
— A nagyapámé, Köhler László akkor még Köhler, 43-tól volt Kölley. Jó. Igazolványi lap, jó ezeket, semmi. Megint egy eltett újság. Képes Pesti Hírlap. „A merénylő a király autójára ugrik, az autó mellett lóháton …Fiuli(?)alezredes, aki kardcsapással leütötte merénylőt”. „Bartó ravatalon Marseilleben”. Jó. Szóval ez 1934-es merénylet Marseilleben. Bohn Mihály gyáros, ez Bohn féle téglagyár, ahol a nagyapám dolgozott ő császári. Jó hát ezeket csak így gyorsan lapozom. Ez. (nevet) Ez valami. Vasúti bérlet kőbányai vonal 1915, bérlet és havonta kellett beragasztani ilyen megnyalt bélyeget. Ez 15 májusig van.
— Milyen zsenge ifjú arca van itt még.
— Van itt sok érdekes dolog még. Köhler István Fecskendő, Szivattyú és Tűzoltófelszerelések Gyára. Na ez a dédapámnak a szivattyúgyár fejléce.
— Városligeti fasor 49. Klösz Pál lakos, férfiing, férfinadrág, dunyhahuzat, vánkos törölköző, női ing, abrosz fenti ruhaneműk átvételét igazoló… és ezt milyen okkal vették el, vagy kérték el, ezeket a ruhadarabokat???
— Nem tudom… fogalmam sincs!
— Ott laktak a Városligeti fasor 49.-ben. Ezek a 40-ben, vagy 1938 után visszacsatolt területekről írt levelezőlapok „Kolozsvár megint magyar.” Aztán persze újból elvették. Pár évvel később. Itt is csak olyan tönkrement befőző gumival voltak összefogva. „Szívélyes üdvözlet felszabadult Losoncról”. Jó. És ez egy 17-es eltett újság. „Érdekes íratok”. Ezeket el kéne tenni akkor, igen. Tegyük oda. Nem baj. Legyen egyben. Ezek itt az anyámnak a feljegyzései.
— És ez itt, hogy mikor volt az?
— „Köhler László 1. Világháború harctéri szolgálata”, mikor hol volt tizennégyes mozgósítás júliustól kezdve végig harcolt 18 őszig, több mint 4 évet harcot végig, ezalatt persze nem járt egyetemre. Úgy, hogy.
— És hányad éves volt, amikor elvitték?
— Hát körülbelül harmad vagy negyedéves volt. De várjál 1918-19-ig nem az utolsó éve volt hátra, 19-ben végzett, mert megvan a gépítészmérnöki diplomája, amin tollal át van húzva, hogy Királyi József nádor Műegyetem. A királyi át van húzva, mert éppen a Tanácsköztársaság alatt kapta, és akkor nem volt királyság. Aztán később megint királyság lett, de már király nem volt Magyarországon. Csak kormányzó. De Ő a Tanácsköztársaság alatt kapta a diplomáját, úgyhogy akkor 4. negyedéves hallgatóként vitték el és 4 évig szüneteltette az egyetemet kényszerűségből, mert kint volta a fronton. Hát nem tudom mik vannak, ezeket kipakolom ide. És ó ez olasz front már látom. Ezek már üveg negatívok, de egy tönkrement gumival összefogva. „1. világháború keleti front. Papírképek. Fotóalbum tizenhatos lapon”.
— Ja hát az volt ennek az 1. fotóalbumnak a tizenhatos lapja. Uh de ezek a megrozsdásodott gémkapcsok, ezek nem valók rá.
— „Köhler István négy fiával”. Szóval itt a tűzifecskendő gyártó Köhler István gépészmérnök, Dédapám. A legidősebb fia, Köhler Ferenc lazarista szerzetes, aki megmentett háromezer nyolcszáz zsidót a deportálástól később. Köhler István. Tűzifecskendő gyáros Dédapám. És a 4 fia az 1. Világháború idején, 17-ben talán igen, tizenhétben a Köhler Ferenc lazarista szerzetes, aki a 2. Világháború alatt háromezer nyolcszáz zsidót megmentett, és Yad Vashem kitüntetést kapott jóval a halála után, a Világ Igaza kitüntetést. Nagyapám Köhler László gépészmérnök hallgató, negyedéves. Nagyapámnak 2. bátyja, ifjabb Köhler István, akinek a fia a legifjabb Köhler István a 2. Világháborúban esett el az orosz fronton a Don mellett Korotojak-ban. Ő pedig nagyapámnak a legifjabb testvére, Köhler Andor. Dédapámnak mind a 3 fia katona volt, de Köhler Ferenc hadikórházban dolgozott, tehát lelkész volt a hadi kórházban a hazahozott sebesültek között, azokat vigasztalta. Másik 3 meg kint volt a fronton. Ez a kép akkor készült, amikor egyszerre kaptak szabadságot és jöttek haza Kőbányára az apjukhoz, anyjukhoz. Ez ugyanaz a kép, csak kicsit világosabb barnára nagyítva. Ja ez is. „Laci, Feri, Pisti Bandi” gondolom. Na itt nem akarom összefogdosni nagyon, de itt még negatív is van. Az ugyanezen ez a kép. Ennek a képnek a negatívja megvan például.
— Lehet, hogy értelmes úgy rakni.
— Akkor ez itt a negatív, jut nekik.
— És ez itt pedig üveg negatív. Nagyapámról 3 kitüntetésével. Egy üveg negatív, amit le lehet nagyítani, de ebből van is nagyított kép, van is egy. Az benne volt az albumban, de itt az üveg negatívja.
— Hát itt is vannak szerintem, lehet, hogy keresek egy papírzacskót…
— Vagy visszatesszük ebbe.
— Ebbe? jó azt is jó. Akkor ezekkel a fényképekkel együtt tegyem és akkor viszonylagos biztonságban van?
— Itt is üvegnegatív 2 kitüntetéssel a nagyapám a Köhler László, vagy az film negatív ez meg üveg negatív kitüntetés nélkül zakóban nyakkendővel, szintén a Nagyapám. Ez 2 különböző fényképnek a 2 különböző negatívja. Van egy üveg negatív meg egy film negatív. Érdekes módon ez így volt becsomagolva. Ebben van egy üveg, meg egy másik.
— Apa portré.
— Névjegykártya. Ezeket mind nem néztük, ugye? Igen és ezek a régi befőzőgumik, amivel körben vagy gumizva, ezek már mind tönkrementek. Ki kell dobni. Itt viszont 1937-es film negatívok vannak. Ha jól értelmeztem.
— Egy hölgy és 2 katona látszik egyelőre.
— Balatonföldvár. Jó, Balatonföldváron volt a nyaralójuk, Klösz György vette a telket gróf Széchenyi Bélától és építtette 1899-ben. Igen. Ezen a Nagyszüleimnek a legidősebb és a legfiatalabb gyereke, Alice meg az én Édesanyám Emmi. Emmi bátyja Zoli, aki szintén nemrég, 2020-ban halt meg, ő ezen nincs rajta, de egy másik képen rajta van. Itt is „Alice és Emmi” ez az én Édesanyám. E- Csak ezekről valószínűleg csak ez a negatív van?
— Hát erről nem tudom, hogy van-e? Ó hát ez tönkrement, valami miatt.
— Valami nedvességet kapott. Erre érdemes figyelni szerintem.
— Hát igen, hogy esetleg ne fertőzze a többit, mert esetleg gombás vagy nem? Ez egy Alice. Ennyire kiskorában, ő 1921-ben született. Hát ez 22-23-as negatív akkor. Na itt egy családi kép. Ez kérdés például, hogy lehet ebből papír képet nagyítani?
— Persze kontakttal meg lehet csinálni. Ez egy 1930 körüli kép.
— Hagyjam itt neked?
— Én szívesen megpróbálom, szívesen persze.
— Ebből például kéne, hogyha lehet egy családi kép. Ez Zoli meg Emmi, az Édesanyám meg a bátyja. Új korukban. Hát ez is egy cuki kép. Mondjuk akkor ezt is lehet, meg ez na mindegy. És akkor csak itt kiszednek 1-2. Itt a Nagyapám Nagymamám meg a Zoli és Alice igen, ezen nincs is rajta az Édesanyám, de a Nagyszüleim igen.
— Jaj, de cuki…
— Ez valószínűleg az én Édesanyám. Hát ez is, nem tudom, lehet hogy anyám nővére. Ohhh! És akkor itt kezdődnek üveg negatívok.
— Lehet, hogy mégiscsak megnézem azt a kesztyűt. Ezeket ne fogdossuk össze.
— Igen próbálom a szélét fogni. Na itt ez egy családi kép nincs meg papírképben. Szerintem a Nagymamám Nagypapám, Zoli, Alice, Emmi. Hát gondolom igen, szóval ez valószínűleg az én Édesanyám. A kisebbik lány. Vagy nem tudom, hogy jó-e így megnézni, legfeljebb nagyítóval megnézhetem a negatívot.
— Rakok mögé egy fehér lapot. Jó, hogy egy kicsit jobban látszódjon.
— Ne, ha ez 1926-os kép, akkor azon még a huszonhétben született Édesanyám nem lehet rajta. Akkor ez csak Zoli meg Alice. Igen, itt rá is van írva, hogy „Alice Zoli 26.”. Köszönöm. Édesanyám nővére meg bátyja huszonhatban fényképezve üveg negatívon. Meg van rendes negatív film is. Jó hát mindegy.
— Én szívesen megpróbálhatom őket.
— Akkor ezeket hogyha megpróbálod…
— Ez meg olyan, mintha össze lenne 2 ragadva.
— Minden elképzelhető az öreg daraboknál. Próbálom a szélét fogni.
— Én is, ezen is valaki, egy kisfiú, az lehet?
— Jó. Ezek üveg negatívok, hol voltak? Ez nem tudom micsoda, csak egy felkiáltójel van rajta. Ja, hogy ezek lenagyított képek.
— Eljegyzés.
— Igen ezt ismerem ez megvan nekem másik példányban is.
— És ez annak a negatívja?
— Nem, ezek az Édesanyám nővére, bátyja. 1926-os negatívok, igen.
— Egy pillanatra? Tudunk olyat, hogy Te engem láss ott a fényképezőgéppel? Mert akkor én Téged látlak.
— Tudunk olyat (nevet) Szóval ez egy 26-os üvegnegatív volt. Ez 100 éves.
— És ez ennek a negatívja.
— Ebben vannak ilyen képek, Balatonföldvár 37, ilyenek is vannak. 26 Alice Zoli 26. Jó. Eljegyzés. Ez a Nagymamám Nagyapám eljegyzési képe. Ez meg egy, ez az olasz fronton, isonzoi levelezőlap. Kommando. 1918. Ez már a háború vége majdnem. Bélyeg nincs rajta, csak az, hogy tábori posta, és jellemző a címzése: „Nagyságos Klösz Iduska Úrleánynak Balatonföldvár” és arról, hogy Balatonföldvár Klösz Iduska, tudta a posta, hogy ki az. Semmi utca, vagy házszám vagy semmi nem kellett 18-ban a postának, tudták ők, hogy hova kell küldeni.
— És ezt ki karikázta be így?
— Nem tudom, én most látom először életemben. Igen ez a. Ez a Nagyapám a Köhler László tűzoltó egyenruhában 1913-ban.
— Mind a kettő a tűzoltó egyenruha?
— Hát igen ez egy, nem kard lóg az oldalán, hanem egy díszes szekerce, amivel az égő háztetőt bontották meg oltás közben, hogy ne terjedjen tovább a tűz. És ez volt a polgári tűzoltó díszruha, ez meg egy ilyen téli kabátos, a sisakja kísértetiesen olyan, mint a porosz katonai sisak volt, azzal a hegyes csúccsal, szóval ez teljesen porosz katonaisisak szerű a tetején. És tűzoltó egyenruha, ez a kőbányai tűzifecskendő gyárnak az udvarán készült, ilyen szegecselt vasajtó előtt, akkor Kőbányán, a Korponai utca 21-ben, azt a házat már le is bontották azóta, úgyhogy nincs meg. A nagyapámat meg már rég eltemették, úgyhogy nincs meg, az egyenruhák sincsenek meg. Hát ez 2 darab 110 éves fénykép igen. És úgy volt eltéve csak, felkiáltójellel. Semmi más.
— És a kőbányai tűzoltómúzeum?
— A Kőbányai Tűzoltó Múzeumot, azt a Dédapám alapította. Idősebb Köhler István és az általa összegyűjtött régi tűzifecskendő, vagyis tűzi szerszámok voltak a múzeum alapja és aztán (és aztán kivettük mert sérült kép).
— Hát oda rakhatjuk, majd megnézem, hogy mit lehet vele csinálni, mert lehet, hogy pont az arcon, nézd csak az arcon nem annyira látszódik. És akkor lehet, hogy meg lehet ismerni, hogy ki van rajta, csak most ne keverjük közé.
— Akkor itt most megint más képek vannak, összefogva a gumival. Oh ez nagyon csúnya kép: Észak- Olaszország Piave 1918. Hát ez nagyon csúnya kép, ez valószínűleg arról szól, hogy. Hogy? Hogy elfogyott az ágyú öntéshez a bronz és leszerelték a templomokból a harangokat.
— Ja, ráz a hideg…
— Ez akkor nyilván nagyon felháborította a Nagyapámat is, ezért lefényképezte. Ez 1. Világháborúban orosz front. Ez orosz front megint. Középen a Nagyapám 2 katona társával. Albumok időszaka.
— Ezeket a mindenféle szerelvényeket (kapcsok, gumik) kivonom a forgalomból. Nem véletlen, még valahol kárt csináljon…
— Ezek az albumokhoz tartoznak. „Harcra készen”. Rajta lóg a távcsöve, egy kulacsa, egy zseblámpa talán nagyapám…. Nagyapám 15-ben. „Harcra készen, indulás az olasz frontra” Válasz nagyapámmal valaki más megint a nagyapám megint a nagyapám. Bukovina össze van keverve itt az orosz fronton készült képek és az olaszok. „Besszarábiai front”. „Szeretett anyuskámnak. Lacija”. „Besszarábiai front 16”. Egy fényképet küldött magáról a saját édesanyjának. Besszarábia. Besszarábia az Moldávia vagy Moldávia egy része. Moldávia egy része, ami Románián túl van, most is Moldávia. Most külön ország akkor. Akkor hát nem tudom az oroszokhoz tartozott és ott volt a front? vagy nem tudom. Valószínűleg orosz, és Oroszország és a Monarchia közötti front Besszarábiában.
— Kőből valami falat építenek.
— Tehát nekem azért érdekes, mert itt repül valami nagy madár hátul. Érdekes lenne tudni, hogy az micsoda, de valami, de valami komolyabb, valami sas vagy ilyesféle repül és teljesen véletlenül került a képre. De akkor még sokkal gyakoribbak voltak a sasok is mint ma. Folytatás.