Játék a színekkel. A spontaneitással. Az imrovizálással. Jelenben lenni. Élni. Játszani. Hol energikusan – hol visszafogottan. Harmóniában.

A kiállítás központi témája a “ho’oponopono”. Hawai mantra, melynek jelentését a következő mondatokra lehet lefordítani: “Szeretlek. Sajnálom. Kérlek, bocsáss meg. Köszönöm.”

A megbocsátás felszabadít, erőt ad, és felvértez a nehézségek közepette.

Többek között ezt jelképezi számomra a Duch Pour technika számomra – ahogy a szíenk szabadon és játékosan kapcsolatba lépnek egymással – elvegyülnek – vagy éppen elkülönülnek. Két fő motívum jelenik meg a munkákban: a lila futóakác – mely szimbolikusan a hallhatatlanság növénye – nekem egyben gyerekkori meghatározó élmény -, valamint a kolibri, mely az újjászületést, gyógyulást, finomságot jelképezi. Ezek a madarak rendkívüli energiával élik le életüket. Vajon mi mennyire vagyunk aktívan szereplői a jelenünknek.