Láthatatlan Exhibicionizmus kiállítás: vallomások a művészetről és anyaságról

Egy közösségi projekt születése

Szabó Henrietta festőművész Punktum Galériában rendezett Láthatatlan exhibicionizmus című kiállítása arra inspirálta a festőművészt, hogy az anyaság, család és az alkotás összeegyeztethetőségének kérdését körüljárja. A téma, a gyermekes nők szakmai láthatatlansága, az anyák szakmai árnnyá válása azonban nem csak az ő életében aktuális. Ezért úgy döntött, hogy egy nagyobb, művésznői körben meghirdeti a kérdést: Ki, hogyan éli meg, tudja összeegyeztetni az alkotást, festést, szobrászatot, miután anyává vált, s a gyereknevelésben és az aktív részt kell vállalniuk? Más is küzd a láthatatlanság érzésével, más is küzd a megvalósulatlanság érzésével? Alkotótársai írásos vallomásait gyűjtöttük ebbe a kiadványba. Nők vallanak arról, hogyan kezdenek már csak álmodni a festésről, miről mondanak le, hogy mégis csak alkotni tudjanak. Maróan őszinte vallomások az anyaság és az alkotás összeegyeztethetőségéről. Mivel a Punktum Galéria működését alapításától átszövi ugyanez a téma: anyává váló nők, akik újra szeretnének megmutatkozni a családjukon kívül is, de korlátok szűkitik a lehetőségeit, ezért szívesen állunk a kezdeményezés mellé.

Láthatatlan exhibicionizmus kiállítás

és ami mögötte van:

Művészet és anyaság – alkotói vallomások

Láthatatlan exhibicionizmus
Szabó Henrietta kiállítása elé

Punktum Galéria, Budakeszi, 2024. III. 23.

Szeretettel üdvözlök mindenkit Szabó Henrietta festőművész kiállításának megnyitóján. Mivel a művészhez több évtizedes barátság és szakmai kapcsolat fűz engedjék meg nekem, hogy személyes hangvétellel beszéljek a kiállított munkái nyomán felvetődő gondolataimról. Most eltekintek attól is, hogy részletesen bemutassam a művész előéletét, tanulmányait, nem keresek művészettörténeti kapaszkodókat sem. Bár, ha más alkotókkal keresnék rokoni szálakat, akkor Kassák Lajos és Váli Dezső nevét említeném meg.

Arról szólnék inkább, hogy számomra mik a leglényegesebb elemei munkáinak.  Szabó Henrietta képeiben a változás fog meg. Avagy átváltozás, transzformálás és nem is szimplán értendő ez, hanem többszöri és több szinten fellépő transzformációt értek alatta. Látom ahogy egy vonalból horizont lesz, vagy fűszál, egy pontból őzike, vagy egy érzés alakul ponttá. Súlypont. Játékosan, gond nélkül alakít, könnyedén vált nézőpontot, mintha ez teljesen magától értetődő lenne. Ahogy egy gyerek változik át a játék hevében: most épp vonat, most kiscica, most szél. Heni 12 éve van gyermekei társaságában, 12 éve nem csak festőművész de Anya is. De látva a képeit úgy tűnik, hogy mikor az anyai szerep nyert prioritást életében, ő akkor is művészként volt anya. Ami valami olyasmit jelent, hogy egy mindig megújuló, friss tekintettel tudott ránézni a körülötte lévő dolgokra, történésekre és amikor épp nem volt ideje az alkotómunkára, akkor is tömörített, tisztított, szublimált magában. Majd a hosszú idő elteltével, amikor végre ideje engedte, azonnal képek formálódtak az elmúlt évek tapasztalataiból.

A másik csodás átalakulás, a krepp pappír művészi szintre való emelése. A jelentéktelen, hétköznapi, mások által alkalmatlannak hitt anyagban, Szabó Henrietta meglátta a lehetőséget és az anyag formálásával, sodrásával egy merőben új látványvilágot teremtett, amiben a krepp papír új és egyben szokatlan felhasználási módja adja meg a kívánt atmoszférát. Azt még hozzáfűzve, hogy egy olyan csendes, tiszta közeget alakított ki belőle, ahol egy apró motívum hordozója lehet a mondanivalónak, kifejezhet nagy mélységeket, avagy magasságokat.

Tehát először megteremti a közeget, amiben láthatóvá válik az a bizonyos motívum. Mintha a szoba közepén álló székre szeretném terelni a figyelmet és mindezt pedig teszem úgy, hogy szépen lassan minden egyes tárgyat kiviszek a szobából, egészen addig, amíg már csak az az egy darab szék marad a szoba közepén. A szék eddig is ott volt, csak épp nem tudtam hogyan lehetne rá fókuszálni.  De amint szépen lassan eltűnik mellőle a többi tárgy és csak „ő” marad, akkor alkalmassá válik arra, hogy tekintetünk rá vetüljön. Ha ránézek Heni képeire, akkor ezt a tisztító folyamatot látom, ahogy kisimít és szelektál minden egyes képkockát, hogy én végre észrevegyem, azt, ami ott van és természetesen eddig is ott volt, az orrom előtt. Így tanít látni minket nézőket, látni, a lényegre fókuszálni és összpontosítani.

Eszembe jutott az átalakítás kapcsán Nikosz Kazantzakisz; Zorbász, a görög című regénye, melyben a főhős így beszél erről: „Mondd meg, mit csinálsz az ennivalóval, amit elfogyasztasz (..), s megmondom, ki vagy. Egyesek zsírpárnává és trágyává, mások munkává és kedvvé, s megint mások, úgy hallom, istenné változtatják. Tehát háromféle ember van, s én, jó uram, nem vagyok sem a legrosszabb, sem a legjobb fajtából való, jó középen állok. Amit eszem, munkává és jókedvvé lesz bennem.” Ha így nézzük Heni sincs a legrosszabb helyen, ő megrágja és művészetté alakítja a mindennapokat.

Másik fontos és kiemelendő elem a szimmetria. A szimmetria, mint tökéletességre való törekvés, a lényegtelen dolgok elhagyása. Elvonatkoztatás a dolgok egyéb tulajdonságaitól, ami után marad az összhang.

Egy fogyasztói, avagy élvezői társadalomban, ahol a túlkínálat és bőség polcai előtt járunk, nem lényegtelen kérdés, hogy az ember mi után kutat. Szabadon választhatunk a kínálatból. Vágyaink, törekvéseink mutatják az utat és előbb-utóbb a keresett dolgok felé terelnek bennünket. Úgy tűnik számomra, hogy Heni egy kavargó örvényben, az örvény egyetlen, mozdulatlan középpontját keresi. A természet rendezettségében hisz, vagy legalábbis a rendet keresi. Ez a rend testesül meg a szimmetria elveinek használatával. Egy siker és pénz orientált társadalomban, háromgyerekes anyaként megtalálja a mindennapok forgatagában a csendet; a rendet; a harmóniát. Ez önmagában elismerést érdemlő dolog. Belső nagyságra utal, túl azon, hogy közben remek képek születnek. Köszönöm a türelmet, sok szeretettel ajánlom figyelmükbe a kiállítást!

Kisoroszi, 2024. III. 19.                                                                                           

Piti Zsuzsanna

B.K., festőművész

Hogy mik kellenek ahhoz, hogy kicsit is ismert kortárs képzőművész legyél?
Folyamatos jelenlét, folyamatos munka, folyamatos harc.

Jelenlét a valós művészeti közegben, galériákban, megnyitókon, eseményeken, jelenlét az online világban. Heti 1-2 alkalom minimum, hogy láttasd magad és ismerkedj kulturális eseményeken. Napi, de legalább heti 4-5 alkalom, hogy az online felületeken is láttasd magad, bejegyzéseket, tartalmat gyárts és ossz meg, majd kommunikálj is a hozzászólokkal.

A művészi “munka” sokrétű, és rengeteg idő kell hozzá. Ez egy folyam, ami az életünk része. Nincs eleje és vége. Érzések és gondolatok, majd ezeknek közvetítése, átalakítása, különböző eszközökkel. Közben tanulni, tájékozódni is kell, megismerni új dolgokat, más művészeket, megélni sok mindent, hogy inspirációkat és tapasztalatokat gyűjtsünk, amikből aztán új érzések és gondolatok születhetnek. Közben mennek a harcok. Saját fejünkben és lelkünkben, saját magunkkal. Jó-e, amit csinálok, egyáltalán van-e értelme? Harc a többi művésszel, mégha nem is direkt módon. Szűk réteg az aki bekerülhet a nagy kortárs galériákba, a műgyűjtők ismeretségébe, és még szűkebb az a réteg, aki meg tud élni a művészetéből.

Visszanyúlva első mondatomhoz, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ismert művész nem az exhibicionizmusom miatt szeretnék lenni, hanem mert így van esély arra hogy meg tudjak élni a művészetemből.

Vegyük hozzá most mindehhez az anyaságot, a fenti pontok mentén haladva.

Jelenlét. Mehetsz persze gyerekkel/gyerekekkel együtt galériába, múzeumba, megnyitókra. Na, az nem igazi jelenlét. Figyelni, beszélgetni biztosan nem tudsz zavartalanul hosszabb ideig. És még ott a szorongás is, hogy a gyerekek nehogy zavarjanak másokat, vagy nehogy esetleg hozzáérjenek a műtárgyakhoz. Vagy, ha van rá lehetőséged, otthon hagyhatod a gyerekeket. Mindezt azzal a tudattal, hogy aznap apukával csipszet vagy popcornt fognak vacsorázni, másfél órával később alszanak el mint kellene, és ha hazaérsz háromszor annyit kell pakolnod mint normál esetben. És közben lelkiismeret furdalásod van, hogy rossz anya vagy mert te lelépsz “szórakozni”. Ha otthon az online jelenléteden akarsz dolgozni, biztos hogy abban a fél órában hogy leülsz a kanapéra, ötször kell felkelned valamiért a gyerek kérésére. És közben szorongsz, hogy a gyerek azt látja, anya nyomkodja a telefonját, pedig hát azt neki sem szabad. De csinálhatod mindezt este 9 után amikor ők már alszanak, hogy a gyerekes léttől már amúgy is megviselődött házasságoddal még ilyenkor se foglalkozz – de ez egy másik szép téma.

Munka. Addig nagyjából rendben, amíg a gyerekek intézményben vannak. Ha egy kicsi hiba csúszik a rendszerbe, dobd el a gondolataidat, az érzéseidet, az ecsetedet. Hiába volt meg épp a flow, egyik percről a másikra megszakad, és rövidebb-hosszabb időre el kell engedned. Ha szünet vagy betegség van, természetes hogy te teszed félre a munkád, hiszen ez nem egy “rendes” munka, nincs havi fix jövedelmed és nincs főnököd aki ne engedne szabadságra.

Harcok. Hogyan vedd fel a harcot olyanokkal, akik több jelenlétet engedhetnek meg maguknak, és több idejük van dolgozni is? És akik még fiatalabbak és soványabbak és csinosabbak és nincs gyerekük, és bátrabban ismerkednek és műveltebbek és jobb képeket festenek és úgy minden…

A művészlét nagyon durván túlterhelt, ha nem figyelek oda, pont a lényege veszik el. Az anyaság nagyon durván túlterhelt, ha nem figyelek oda, pont a lényege veszik el. De nem választhatok, mindkettő az életem értelme.

Bereczki Kata, önéletrajz

Dombóvár, 1980

Festőművész végzettségemet a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szereztem, ahol 2011-ben diplomáztam.

Festői kifejezésmódom kissé grafikus jellegű, ami a fotó – mint kiindulási alap – , és némi digitális technika használatának eredménye. A képeim megfestésekor a látványt homogén felületekre bontom, az alakok környezete leegyszerűsített; csak néhány – a helyszínt vagy az eseményt – jellemző tárgyat, környezeti elemet jelenítek meg.

A képek figurálisak, és sokszor történeteket mesélnek el. Legtöbbször olyan témákkal foglalkozom, amihez sokunknak köze van, sokunkban emlékeket ébreszt. Az emberek arctalansága segít abban, hogy a képek illetve azok történetei ne konkrét személyekhez kötődjenek, hanem minden néző fantáziája kiegészíthesse a saját szereplőivel.

Képeinek különlegességét a nemes egyszerűségben rejlő tisztaság, a kendőzetlen őszinteség adja. A művész tulajdonképpen nem tesz mást, mint megragadja a hétköznapi élet egy-egy humoros, nosztalgikus vagy megható pillanatát. Nem fest mást, mint a hétköznapok egyszerű őszinteségét. Ez az őszinteség, és tisztaság pedig abban áll, hogy képein a valós emberi kapcsolatok kötődéseit is megláthatjuk. A mai hétköznapokból, a virtuális térből visszatekintve egészen meghatóan, sőt megrendítően hat ábrázolt szereplőinek érzelmi köteléke. Mindenféle drámai hatást nélkülözve, pusztán a megörökítés értékéből fakadóan átérezzük ennek fontosságát – Sipos Tünde művészettörténész.

Művészeti tanulmányok:

2006-2011
Magyar Képzőművészeti Egyetem, Festőművész szak, Budapest
2003-2005
Óbudai Képzőművészeti Szakképző Iskola, Festő szak, Budapest

Díjak:

2019
ArtHungry képzőművészeti pályázat, fődíj (festészet kategóriában)
2012
UniCredit Tehetségprogram Alkotói Ösztöndíj
2011
E.ON Hungária Alkotói Ösztöndíj, Berlin
Amadeus Kisalkotói Ösztöndíj
2010
Műgyűjtők Amadeus Díja
Amadeus Kisalkotói Ösztöndíj
Ari Kupsus Galéria – Jari Vilén Finnország nagykövetének díja
2010
Műgyűjtők Amadeus Díja
Művek gyűjteményekben:
E.ON Hungária Zrt.
UniCredit Bank
K&H Bank Zrt.
Völgyi-Skonda Kortárs Gyűjtemény
Lobenwein Galéria
Hamu és Gyémánt magazin
Kölesdi Képtár
Egyéni kiállítások:
2023
Szép idők, Kölcsey Központ – Bényi Galéria, Debrecen
Heimann Családi Birtok, Szekszárd
Hazai vizeken, Nagykovácsi
2022
Horizont, Ady25 Galéria, Budapest
Kuressaarei Kulturális Központ, Saaremaa sziget (Észtország)
Viimsi Könyvtár (Észtország)
Riisiperei Kulturális Központ (Észtország)
Paidei Kulturális Központ (Észtország)
2021
Életút, Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ, Tallinn (Észtország)
Pótlás, Óbudai Kulturális Központ – San Marco Galéria, Budapest
2019
Helytörténeti múzeum, Dombóvár, Hungary
Awkwardly close, Balassi Intézet – Magyar Kulturális Központ, Ljubljana (Slovenia)
Tales of my life, Deák Palota, Budapest
2018
Metszet, Hal Köz Galéria, Debrecen
2017
Vármúzeum, Simontornya
2016
Arctalan pillanatok, Kubik, Budapest
Kindl Kupola Galéria, Tamási
2015
Tartósítás, Öregiskola Közösségi Ház és Könyvtár, Nagykovácsi
2012
Berlinspirations, közös kiállítás Szabó Franciskával, Műterem Galéria, Debrecen
2011
Déryné Bisztró, Budapest
2010
Faur Zsófi Galéria, Budapest
Repül a kismadár, Alkoholos Filc Kávézó, Budapest
Csoportos kiállítások:
2023
ArtPart – a Lobenwein Galéria szervezésében, Strand Fesztivál, Zamárdi
ArtPart – a Lobenwein Galéria szervezésében, ZamJam Fesztivál, Zamárdi
Tiny_art 2.0, Pintér galéria, Budapest
Adyktív, Ady25 Galéria, Budapest
Mit szólna ehhez Petőfi?, Hybridart Space Galéria, Budapest
Kortárs Balaton, Liszt Intézet, Prága
Kortárs Balaton, Liszt Intézet, Brüsszel
2022
ArtXMas, a Lobenwein Galéria szervezésében, Főfotó Galéria, Budapest
Artotek – FineArt Balaton, Hajózástörténeti Látogatóközpont, Balatonföldvár
Kortárs Balaton kiállítás és vásár a Pintér Galéria szervezésében, Hableány, Badacsonytomaj
Tolna Megyei Téli Tárlat, Művészetek Háza, Szekszárd
2021
A mi ünnepünk, ÚjMűhely Galéria, Szentendre
Nekem a Balaton…, Lobenwein Galéria – Strand Fesztivál, Balatonvilágos
Aukciós kiállítás a Pintér Galéria szervezésében, Vaszary Villa, Balatonfüred
az Új Látás művésztelep zárókiállítása, Medina
Transzgenerációs effektusok, Tűzoltószertár Galéria – Művészetek Völgye Fesztivál, Kapolcs
2020
az Új Látás művésztelep tagjainak kiállítása, Babits Mihály Kulturális Központ, Szekszárd
Vetületek – a Magyar Festészet Napja alkalmából, Pestszentimrei Közösségi Ház, Budapest
Művészbejáró – Nagykovácsiban élő művészek kiállítása, Öregiskola, Nagykovácsi
az Új Látás művésztelep zárókiállítása, Sárszentlőrinc
2019
az Új Látás művésztelep zárókiállítása, Kölesd
XVII. Nagykovácsi Művészeti Találkozó, Öregiskola, Nagykovácsi
2018
XVI. Nagykovácsi Művészeti Találkozó, A Nagy Kohó, Nagykovácsi
2017
XY – Újgenerációs lengyel-magyar festészet”, MODEM, Debrecen
2015
Zenekép, Hermina Galéria, Budapest
Kortársak: gyűjtők és művészek, Új Budapest Galéria, Budapest
Korképek – Életképek – Válogatás a Völgyi-Skonda Kortárs Gyűjteményből, Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, Zalaegerszeg
2013
Creative Transgressions, Löffler Béla Múzeum, Kassa, Szlovákia
2012
MONO Galéria, Budapest
Ki a szabadba, Válogatás a Völgyi-Skonda Kortárs Gyűjteményből, Virág Judit Galéria, Budapest
UniCredit Tehetségprogram díjazottjainak kiállítása, Dorottya Galéria, Budapest
2011
Amadeus pályázat kiállítása, MKE Barcsay terem, Budapest
Hungarian Beauty, Gozsdu udvar, Budapest
2010
K&H Művészeti Gyűjtemény kiállítása, KOGART Ház, Budapest
Ari Kupsus Galéria, Budapest
Amadeus pályázat kiállítása, MKE Barcsay terem, Budapest
Light by night, Gozsdu udvar, Budapest
Párhuzamok – Szlovák-magyar kiállítás a közös gondolkodás jegyében”, MKE Barcsay terem, Budapest
2009
To be continued…, Budapest Galéria Lajos utcai Kiállítóháza, Budapest
Amadeus pályázat kiállítása, MKE Barcsay terem, Budapest
2008
Fiktív, Epreskert, Kálvária, Budapest
I. Kis Magyar Metró Biennálé, Artpool P60 galéria, Budapest
2007
Noé bárkája, Akademie der Bildenden Künste, Nürnberg, Németország
2006
Városi Könyvtár, Szentendre
Vas.út, Music Factory, Budapest
2005
Nem szabad, Meander Galéria, Budapest
2004
Boldog, Művészetmalom, Szentendre

Művészeti projektek / vásárok / aukciók:

2023
Art Market Budapest – Az Ady25 Galéria képviseletében
ZamJam fesztivál (Zamárdi) arculata
Pintér Aukció a Vaszary Galériában, Balatonfüred
Resident Art Fair, Budapest
2022
ZamJam fesztivál (Zamárdi) arculatához festmények készítése
Best of Balaton
Indián nyár őszi online aukció a Pintér Galéria szervezésében
Pintér Aukció a Vaszary Galériában, Balatonfüred
Kék – Sárga jótékonysági kortárs művészeti aukció a Pintér Galéria szervezésében, Irányi palota, Budapest
2021
Fess Balatont, a Telekom és a Lobenwein Galéria projektje, Strand Fesztivál, Balatonvilágos
Nyári aukció a Pintér Galéria szervezésében, Anna Grand Hotel, Balatonfüred
Kortárs Balaton kiállítás és vásár a Pintér Galéria szervezésében, Hableány, Badacsony
2020
a Levi’s és az Autistic Art Alapítvány projektje, Levi’s dzseki design és árverés
A vidéki élet jelenetei vetítéssel egybekötött prezentáció, Faluház, Harc
Bevásárlás kerékpárral kiállítás és vetítéses prezentáció, Tandem Kávézó, Nagykovácsi
2019
az Art Hungry és a Csodalámpa Alapítvány projektje, az Art Hungry pályázat győzteseinek aukciója
2018
Art Market Budapest – A RepertoArt képviseletében
2013
Art Catania, Olaszország – a We Love Artists by EDGE képviseletében
2012
Art Market Budapest – a We Love Artists by EDGE képviseletében
2010
Art Market Budapest – a We Love Artists by EDGE képviseletében

Megjelenések

https://kortarsonline.hu/aktual/bereczki-kata.html
https://www.kulter.hu/2023/11/bereczki-kata-szep-idok/
https://www.youtube.com/watch?v=Aktg9I9_FTg
https://bestofbalaton.hu/best-of-2021/bereczki-kata/
https://culture.hu/hu/budapest/esemenyek/bereczki-kata-festomuvesz-kiallitasa-esztorszagban
https://alkotomuveszet.hu/keptortenet-bereczki-kata-pofeteg/
https://arthungry.com/arthungryofficial/7567/tales_art_fashion_1_eredmenyhirdetes
https://hypeandhyper.com/kortars-alkotasok-az-ikonikus-levis-trucker-dzsekiken/
https://helyorseg.ma/rovat/kepzomuveszet/bonczidai-eva-ezeket-az-arctalan-karaktereket-mindannyian-ismerjuk-n-bereczki-kata-kepeirol
http://fashionstreetonline.hu/tag/bereczki-kata/
http://www.ljubljana.balassiintezet.hu/hu/homehun/7-slideshow/1769-kiallitas-megnyito-berecki-kata-es-a-szonda/
https://www.mutargy.com/hirek/ismerj-meg-fiatal-kortars-muveszeket-bereczki-kata
https://www.portfolio.hu/befektetes/mutargy/ismerj-meg-fiatal-kortars-muveszeket-bereczki-kata.240529.html
https://www.dehir.hu/kultura/sajatos-hangulatu-kepeket-hoz-debrecenbe-a-festono/2018/02/07/
https://debmedia.hu/programajanlo/berlinspirations/

Bodor Kata, látványtervező

Anyaság-alkotás-művészet

Bodor Kata vagyok, két gyermek édesanyja, és képzőművész (MKE látványtervező szak, 2007).

Bár a sorrend fordítva lenne helyes, mert a képzőművész diplomámat előbb kaptam meg, mint a két gyermekemet, de jelenlegi életszakaszomban mégis ez a hiteles sorrend, mert az anyaság van most előkelőbb helyen.

Az “alkotás” szót viszont szándékosan középre helyeztem, mert azt gondolom, ez egy összetartó kapocs a két világ között, hisz mindkét területen fontos az alkotó energia, és az átjárásnak köszönhetően táplálják is egymást – szerencsés esetben. Szeretek ideákat kergetni.

Évek óta ez a téma hatja át az életemet, most mégis nehéz feladat számomra mondatokat megfogalmazni hozzá.

Sosem voltam egy tudatos ember (sajnos). Mindig csak vágyakoztam, álmodoztam dolgokról, és inkább a sors (vagy ezek az erős vágyak ) vezette az utamat erre vagy épp arra. Gyerekkorom óta egy kissé elvarázsolt világban lebegek, és ezt hamar belefordítottam a rajzolásba, festésbe, amiben otthonosan éreztem magam, és sikerélményem is volt. Annyira ezen volt a fókusz, hogy nem volt kérdés, ilyen területen kell továbbtanulnom, és én boldogan mentem is ebbe az irányba. Megtaláltam a helyemet ebben, és a nekem való közeget.

Az egyetemi évek a totális álmodozás és lebegés hangulatában teltek. Azt gondoltam, itt vagyok az “Ígéret földjén”, a megfelelő helyen ahhoz, hogy később tehetséges, sikeres művészként élhessem le az egész életemet (már megint nulla tudatosság, csak az ideák kergetése). Valamiért azt gondoltam, ez sima ügy lesz.

Viszont amikor kikerültem abba a bizonyos nagybetűs életbe, szembesülnöm kellett azzal, hogy mint mindenhol máshol, itt is keményen harcolni, boxolni kell az érvényesülésért, minden lehetőségért. Nem fog ám csak úgy az ölembe pottyanni, vagy bekopogtatni az ajtón.

Másik rossz tulajdonságom, hogy nem szeretek, és nem is tudok rivalizálni, konkurálni, harcolni. Az élet semelyik területén, “szerelemben, háborúban” sem … Olyankor hátra lépek, és átadom a terepet a többi résztvevőnek. Talán az idealista természetem miatt van ez, nem tudom.

Nekem mindig a béke, a harmónia volt fontosabb valahogy.

Nem pedig a küzdés.

Ezeknek a nagyon “szerencsés” tulajdonságaimnak köszönhetően nem is boxoltam be magam a művészélet sűrűjébe, a színházi világ bugyraiba. Maradtam magamban, magamnak alkotó valaki. Természetesen voltak munkáim, és a gyerekek előtt egy nagyon sűrű időszak volt, amit nagyon nehezen engedtem el, amikor megszületett a fiam. Alig 2 éves volt, amikor a Debreceni színházban dolgoztam egy előadásban. Hétközben lent voltam, csak hétvégére jöttem haza. Ez így ment két hónapig. És láttam, ahogy szép lassan eltávolodik tőlem a fiam.

Az utólsó héten, amikor hazajöttem, és szerettem volna ölbe venni, megölelni, úgy nézett rám, mint egy idegenre, és elhúzódott tőlem. Zokogtam. Rettenetes lelki furdalásom volt. Akkor eldöntöttem, hogy amíg kicsik, és szükségük van rám, jelen leszek, elérhető leszek, ők az elsők most.

A fiam most 9 éves, és született egy lányom is, ő pedig 6. Már tudok újra alkotni (néha), a szakmámban tevékenykedni, de az időm és energiám nagy részét még mindig a gyermekeim teszik ki. Ezt szinte minden nap máshogyan élem meg, nem tudnék konkrétan nyilatkozni a témában, mert amit ma mondok, azt holnap már máshogyan gondolom.

Rosszabb napokon:
Nekem ez nem megy, én ezt nem bírom, ez egy börtön, egy rabság, élve el vagyok temetve, elvették az életem, nincs saját életem, nem is akartam anya lenni, ezt nem nekem találták ki, hiányzik a művészet, az alkotás, a “képzős közeg”, a SZABADSÁG!, meg lettem fosztva, át lettem verve, miért nem segít senki?!

Jobb napokon:
Csodálatos gyerekeim vannak, mennyire szeretem őket! Olyan büszke vagyok rájuk, és annyit tanulok tőlük. Szuper kaland, és egy izgalmas, csodás önismereti utazás. Mennyit fejlődtem általuk emberként, művészként, nőként! Inspirálnak, motiválnak!Velük lett értelme az életemnek!

Hogy melyik az igazi, valós érzés? Hát persze, hogy mindegyik.

Nálam (úgy sejtem, másoknál is) a gyermekek melletti alkotás is ilyen rapszódikus ütemben zajlik. Jobb napokon (szinte) flottul megy, még magam is rácsodálkozom olyankor. Nehezebb napokon pedig totális kudarcba fullad.

Köszönöm, hogy leírhattam.

Bodor Kata, önéletrajz

Az eredeti Hamlet
• bábtervező
• Rendező: Mezei Kinga
• Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka, 2012
Lukas Bärfuss: Szüleink szexuális neurózisai
 • jelmeztervező
• Rendező: Sopsits Árpád
• Stúdió K Színház, 2011
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
 • bábtervező és kivitelező
• Rendező: Mezei Kinga
• Griff Bábszínház, Zalaegerszeg, 2011
Párlat – addig, ahonnan újra lehet –
 Danyi Zoltán műveit színpadra alkalmazta: Nagypál Gábor és Zubek Adrienn
• látványtervező
• Rendező: Nagypál Gábor
• Stúdió K Színház, 2011
Zalán Tibor: Az aranykulcs
faragatlan történet bábokkal A. Tolsztoj nyomán
• bábtervező és kivitelező (Bodor Kata, Németh Ilona)
• Rendező: Fodor Tamás
• Stúdió K Színház, 2010
Jevgenyij Svarc – Parti Nagy Lajos: Sárkány
bábelőadás
• bábtervező és kivitelező
• Rendező: Vékes Csaba
• KoMA Társulat, 2010
Zalán Tibor: Vakkacsa tojások
paródiaszínház ivarérett bábokkal felnőtteknek
• bábtervező és kivitelező (Bodor Kata, Németh Ilona)
• Rendező: Fodor Tamás
• Stúdió K Színház, 2009
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal
fantasztikus tudományos komédia
• látvány és jelmeztervező asszisztens
• Rendező: Géczi Zoltán
• Stúdió K Színház, 2009
Rinoceritisz
kórtörténeti közröhej
Eugene Ionesco: Orrszarvú c. darabjának stúdióváltozata
Vékes Csaba átdolgozásában, Mészöly Dezső fordításának felhasználásával
• a rendező munkatársa, látványtervező
• Rendező: Vékes Csaba
• Stúdió K Színház 2009.
Tolnai Ottó – Gyarmathi Kata: Skalpoljuk meg szegény Józsit
szatirikus komédia
• látvány- és jelmeztervező (Bodor Kata, Németh Ilona)
• Rendező: Fodor Tamás
• Stúdió K Színház, 2008
Zalán Tibor: Rettentő görög vitéz
 antik bábmesejáték
• bábtervező és kivitelező (Bodor Kata, Németh Ilona)
• Rendező: Fodor Tamás
• Stúdió K Színház, 2008
Prágai Quadriennale
 • csoportos kiállítás
• Prága, 2007
Moliere: Amphitryon
Petri György átiratában, egy friss szellemiségű szemtelen kortárs mű
• egyetemi báb vizsgaelőadás – szereplő: Merkúr
• Millenáris Teátrum, 2007
Mosonyi Aliz: Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháború
báb mesejáték
• díszlet és bábtervező (André Gabriella, Schuckert Gréta, Bodor Kata)
• Rendező: Fodor Tamás
• Stúdió K Színház, 2006
Paul Portner: Hajmeresztő
bűnügyi társasjáték
• jelmeztervező
• Rendező: Tasnádi Csaba
• Miskolci Nemzeti Színház, 2006
Csehov: A lánykérés, A medve
egyetemi báb vizsgaelőadás Csehov 2 egyfelvonásosának szövegére
• bábtervező és szereplő
• Stúdió K Színház, Örkény István Színház, 2005
Moliére: Tartuffe
egyetemi báb vizsgaelőadás
• bábtervező és szereplő (Marianne)
• Rendező: Németh Ilona
• Mu Színház, 2004
„Add el a designt!” címmel kirakat-tervezés és rendezés
• 3. hely
• Budapest, Duna Plaza, 2004
Prágai Quadriennale
• csoportos kiállítás
• Prága, 2003

Borsai Szandra író, költő, építész

Aki a túlvilággal találkozott

egy 3,5 éves gyermek édesanyja
Fél tíz van, most szállok ki a fürdőkádból. Tizenöt perce jöttem ki a gyerek mellől, egy órán át vergődött, míg elaludt. Altatás közben szoktam olvasni. Hajszárítás után leülhetek írni, lefeküdhetek a férjemmel, elmesélhetjük egymásnak mi történt a munkában. Jól megértjük a másikat, ő tartószerkezeteket tervez, én építész vagyok. Fél hétkor indulok az aktuális építkezésre, vagy az irodába, ő viszi a gyereket bölcsibe, én meg megyek érte négyre. Egyébként mindig író akartam lenni. Építész nem lehetek diploma nélkül, író igen, gondoltam, mikor jelentkeztem a mérnökképzésre. A kultúrpolitikának sem akartam kiszolgáltatni magam. 2011-et írtunk.

Alaposan megtörölközöm. Kis terpeszben állok, gyors folyással leszalad valami vízszerű a belső combomon, foltot hagy a fürdőszobai szőnyegen. Nem először fordul elő mostanában, de eddig nem törődtem vele. Felitatom a törölközővel, aztán megszagolom. Húgyszaga van. Nagyon szégyellem magam. Még csak harminckét éves vagyok. Hanyatt feküdtem, a hasamtól nem láttam semmit. Valamiért felfelé tolták a lábaimat és azt várták el, hogy emeljem meg a fejem és a törzsem, miközben nyomok. Ez ellentétes volt azzal, ahogy az izmaim normálisan együttműködtek volna. Akkor már nem éreztem elviselhetetlennek a kontrakciókat. Az előtte lévő három-négy órában borzalmasak voltak. Arra koncentráltam, hogy ne őrüljek meg. Hogy csak ennél az egy fájásnál még megőrizzem a józan eszemet. Az oxitocin egyre gyorsuló ütemben csepegett.

Erről senkinek sem tudok beszélni, az inkontinenciáról, a férjemnek sem. A hasam kockás, a fenekem vonzóan kerek. Igaz, a lábam rövid, egyre több az ősz hajszálam, de még mindig fiatal vagyok és szemtelenül csinos. Lépten-nyomon belém szeretnek azok a férfiak is, akik régebben nem tudtak belém szerelmesek lenni. Csak anélkül pisilem le a lábam, hogy érezném az ingert. Nem tudom visszatartani.

Rettegtem a gátmetszéstől. Minden levegővételnél azt ismételgettem, hogy ne vágjanak. Próbáltak meggyőzni. Nem fáj az. Annyi nő kibírta már maga előtt. Ne vágjanak, mondtam. Csak ha kell, válaszolták. Akkor sem, mondtam. Szanaszét fog szakadni, válaszolták. Nem érdekel, ne vágjanak, mondtam. Féltem, hogy hiába mondtam. Nem bíztam bennük. De nem vágtak.

Öt vagy hat női hangot hallottam a kórusban. Minden kontakciónál emelkedett a hangmagasságuk, a hangerejük, aztán hirtelen elhallgattak. A gyerek nem haladt kijjebb. A negyedik-ötödik (tizedik?) után már vesztettek a lelkesedésükből. Az egyikük, egy fiatal doktornő odalépett mellém, mélyen a szemembe nézett és azt mondta, hogy ezt a gyereket itt és most meg kell szülnöm. Még a maszkját is lehúzta, pedig a második COVID hullám alatt senki sem húzta le a maszkját. Az volt az első pillanat, amikor elhittem, hogy a szülés tényleg valóságos.

Eszembe jutott a medencefenék torna, amit a gyógytornász barátnőm tanított. A hat hét leteltével hónapokon keresztül kisebb-nagyobb rendszerességgel végeztem is. Először megpróbálom azt, hátha csak erről van szó. Elgyengült izmokról, megnyúlt szövetekről, eltüntethetetlen varrásnyomokról. Meg kell figyelnem, hogy csak fürdés után, vagy máskor is jelentkezik az inkontinencia. Csak nehogy szex közben.

A sokadik sikertelen nyomás után a szülésznő szánakozó hangja törte meg a csendet. Milyen fájásgyenge szegény, mondta. Akkor elszabadult bennem a pokol. Izomerőből nyomtam, fájás nélkül, mint egy zabolázhatatlan bika. Hátrafeszítettem a fejem. Tudod ki a szegény, gondoltam, a kurva anyád a szegény, azt is gondoltam. Engem ne sajnálj, gondoltam. Három nyomásra meglett a gyerek. Alig repedtem.

Talán nem kellett volna úgy nyomni, mintha nem lenne holnap, gondolom a fürdőszobában állva. Micsoda erő munkált bennem, az mégis csodálatos. Csak ez az erő dühből fakadt, hogyha nem vagyok elég jó neked, akkor majd megmutatom, hogy igenis elég jó vagyok, de ez a düh végső soron magam ellen fordította a testem.

Ez a düh hozta a világra a gyerekem.

Három vagy négy másodperc telhetett el addig, amíg felsírt. Emlékszem ezeknek a másodperceknek minden tört részére. Álltam a nyitott kapuban és fújt be a szél. Nem csak az élet, hanem a halál szele is. A minden létező lelkeké. Álltam a nyitott kapuban, nem én nyitottam ki, nem én voltam a kapu, csak szemlélő voltam, eszköz a mindenség kezében. Egyetlen kapu van, a kapu mögött a végtelen mélység. Ezen keresztül érkezünk és ezen keresztül távozunk. A kettő – ugyanaz.

Pár hét alatt eredményt hoz a torna. Kevesebbet fürdők forró vízben, többször tusolok. Ritkábban kell mosni a törölközőm. Már nem akarom bebizonyítani másoknak, hogy jó író vagyok. Írok, és kész. Aki a túlvilággal találkozott, az másképp figyel az evilági hangokra. Messzebbről hallatszik, tompábban. Már nem félek azt csinálni, amit csinálnom kell. Nem félek a kritikusoktól, a kommentektől, a főnökömtől, nem kételkedek folyton magamban, érvényesnek tekintem a létezésem, a gondolataim, az elképzelésem, a művészetem, néha már-már a haláltól sem félek.

Istentől, tőle egy kicsit félek. Nem volt ott a kapuban. A gyerek első lélegzetvételében, abban ott volt.

Borsai Szandra, önéletrajz

1991-ben született, Monoron nőtt fel. 2011 óta Budapesten él. 2007-től rendszertelenül
publikál irodalmi folyóiratokban. Versei, novellái megjelentek többek között a Hitel, a Helikon, a
Műút, a Kortárs, és több online portál hasábjain. 2017-ben végzett a Budapesti Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki karán, azóta építészként tevékenykedik. Első
regényén dolgozik.

Bosnyák Zsuzsa, festőművész

„Anya festőművész”
Nő, élet, festészet

Bosnyák Zsuzsa: Psziché(Harc IV.) 58x58cm akril, olaj pasztell, pigment, vászon 2023

Az életben az egyik legnehezebb dolog megérezni, felismerni és tudatosítani, hogy mi az élethivatásunk. A másik pedig, hogy minden erőnkkel megpróbáljuk beteljesíteni azt. Minden félelmetes nehézség ellenére azt hiszem, az én történetem eddig ilyen szempontból sikertörténet. A múlt, és az éppen aktuális jelen traumáinak folyamatos feldolgozása, a lélek mélységeinek tudatos vizsgálata kísértek utamon. Így kerültem örök és megbonthatatlan kapcsolatba 13 évesen a művészettel.

Rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, mert innentől kezdve, olyan művészektől tanulhattam, akik kemény szakmai és szellemi kihívások elé állítva sarkalltak a folyamatos fejlődésre. És ennek eredményeként, egyszer csak a Képző festő szakán találtam magam, szemben a számomra legizgalmasabb és leghitelesebb gondolkodóval, Molnár Sándor Mesterrel. Azzal kezdte a tanítást, hogy letisztázta a nő és a férfi szerepét, életfeladatát, lehetőségeit az életben és a művészetben. Lehetett volna ez egy fájdalmas élmény is (a mai napig sokszor kerülök vitába, ha ezt a témát érintem egy nőtársaságban), de furcsa módon mélységes nyugalommal töltött el vitathatatlan igazsága. Ennek ellenére persze mégis hajtott a szokásos küzdő szellem, a kényszeres megfelelési vágy, amely során minden erőmmel megpróbáltam elásni ezt az igazságot. Természetesen kudarcok sorozata következett. Amikor negyedéves korunkban a Mestert kényszer nyugdíjazták, egy valódi nőművész vette át az osztályt, Drozdik Orsolya személyében. Molnár Mester „elvesztése” mélységes dühöt és ellenállást váltott ki belőlem, amit Drozdik rendkívüli türelemmel és megértéssel viselt, majd adott egy olyan festészeti feladatot, amely fordulópontot hozott az életembe. Megtört a jég és megvillant számomra egy olyan különleges szellemi sík kibontásának lehetősége, amelyben feloldódhatok, önmagam lehetek, amelyben nő művészként a lehető leghitelesebben lehetek jelen. Nem kell férfias küzdelmet vívnom, nem kell megfelelnem ennek, nem kell mást kívánnom, mint ami vagyok, megnyithatom a lelkem kapuit, hiszen így az igaz! Hiszen nő vagyok! Annak minden csodájával és nehézségével, életfeladatával együtt, mert én hiteles művész akarok lenni! És mivel a valóságban nem nagyon sikerül feloldódnom ebben az érzésben, kaphattam egy másik valóságsíkot ennek megélésére, a festészetet. Ezeket a dolgokat Molnár is próbálta erősíteni a maga kemény és szigorú módján, mégis a hiánya kellett ahhoz, hogy leessen a tantusz. Amikor konzultációra mentem hozzá a diploma munkámmal a védés előtt, kezet fogott velem (ami kb az egyik legnagyobb elismerésnek számított tőle) és elismerően ilyesmit mondott: Na tessék! El kellett tűnnöm az életéből ahhoz, hogy észhez térjen!

Elindult hát egy folyamat, amelybe, 2009-ben, teljesen váratlanul belecsöppent egy gyermek, a lányom. Anya lettem…

A Csoda megélésének fantasztikus élményét sajnos erősen beárnyékolták a körülmények, amelybe megérkezett. Munkanélküli voltam (éppen egy műteremlakás pályázat nyerteseként egy fél évet töltöttem a szolnoki művésztelepen), egy bántó és bizonytalan kapcsolatban, teljes létbizonytalanságban. Nagy nehézségek és fájdalmak árán, kiszabadultam a kapcsolatból és gyermekem kétéves korában ketten maradtunk. A családom befogadott ugyan, de lelkileg mindenkinek kínzó és megterhelő volt a helyzet. Tudtam, hogy ebből bármi áron ki kell mentenem magunkat.

Kikapcsoltam hát önmagam, elástam magamban a művészt (hiszen erre nincs most idő), feladtam minden addigi ambíciómat, mert úgy hittem, ez kell ahhoz, hogy a realitások szintjén biztonságban, boldogok és szabadok lehessünk. Ha magamról lemondok, azzal teljesíthetem csak a kötelességemet, csak így lehetek a legjobb anyuka. Mindenféle munkát elvállaltam, amit csak lehetett, hogy pénzhez jussak.

Természetesen nem jött be. Nem haladtunk egyről a kettőre sehogy sem, közben szörnyű mélységeket életem meg, amivel nemhogy használtam volna, de leginkább ártottam magamnak és így a lányomnak is. Hamar rádöbbentem, hogy én a művészettel vagyok teljes, csak így lehetek boldog, tehát ha kell, nulláról újra építek mindent. Megerősített a hitem abban a tényben, hogy azzal adhatom a legtöbbet a lányomnak, ha példát mutatok. Ha megmutatom, hogy a legmegrázóbb nehézségek közepette, hogyan kell felállni és tovább menni és soha fel nem adni önmagát és az álmait. Ebben a hitben meg tudtam nyugodni, boldoggá tett, amely rendkívül pozitívan hatott a kapcsolatunkra. Persze tudtam, hogy iszonyú nehéz lesz az út, amit ő is meg fog szenvedni, de azt is tudtam, hogy az eredmény kárpótolni fog mindkettőnket. Szolnokon, egy 6 négyzetméteres szobám volt, ott kezdtem el újra festeni, miközben a lányom az állvány alatt legózott vagy babázott. Közben olykor a hajára csöpögött a festék és jókat nevettünk ezen. Nem sokkal később, egy nap, mentem érte az óvodába és az óvónéni meglepve mesélte, hogy rajzolás közben a lányom büszkén felkiáltott: „Anyukám festőművész!”  Az óvónéni meglepődött, mert azt hitte, bolti eladó vagyok. Akkor most hogy is van ez?

Eszméletlen jól esett, hogy a lányom kezdi érteni, ki is vagyok valójában és büszke rám! Ez tovább erősítette a hitem és komoly tervet szőttem! Először is legyőzvén zsigeri ellenállásomat a tanítás felé, munkát vállaltam művésztanárként egy művészeti szakgimnáziumban Szolnokon. És megtörtént egy újabb csoda, rátaláltam a második hivatásomra! A későbbi évek során a tanítás lett a második szenvedélyem.

Nem szeretném tovább részletezni a történetet, a lényeg, hogy a terv a következő volt: abban az időben 90%- ban tanítottam (több helyen is) és így 10% maradt a festészetre. Kezdetben a cél annak megvalósítása lett, hogy ez az arány megforduljon, bármennyi időbe is telik. Így onnantól minden lépésem mögött ez a cél rejtőzött. Ekkor kb 33 éves voltam.

Egy idő után Pestre is jártam tanítani, sokszor napi 12-14 órát dolgoztam, de mindig szorítottam időt egy kis alkotásra és az első a lányom volt természetesen. Kevesebbet lehettem vele, mint amennyire szüksége lett volna, de szerető, biztonságos környezetben volt a nagymamájával.

Közel 10 év kellett ahhoz, hogy 2019-ben a helyzetünk alkalmassá váljon a költözésre, egy olyan lakásba Budapesten, amelyben műtermem is van. Azóta ez az otthonunk.

A nagy terv pedig másképp alakult. Időközben a tanítás olyannyira a szenvedélyemmé vált, hogy mára a százalékos arány elérte a számomra ideális szintet, nagyjából 50-50%. és elmondhatom magamról, hogy azt csinálom, amit szeretek. Délelőttönként a műteremben dolgozom, délután tanítok egy csodás helyen, és mivel a lányom vidéken kezdte el a középiskolát, a hétvégéket általában kettesben töltjük.

2020-ban kezdtem el egy festmény sorozatot Psziché címmel, amely a mai napig tart és még úgy érzem tartani is fog egy darabig. A gyermekkoromtól kezdődően dolgozom fel ebben a sorozatban azokat az érzelmi, lelki, szellemi változásokat, megéléseket, amelyek ismerősek ugyan, de feldolgozatlanok, vagy teljesen ismeretlenek, ezért érdekesek számomra. A színek és formák rendkívül személyes, mégis valóságos tartalmakat rejtenek magukban az absztrakt világát értő és kedvelő és a lélek finom rezdüléseire érzékeny nézők számára. Tanárként szintén évek óta dolgozom egy különleges módszeren, melynek gyökerét és magját a Molnár Sándor életmű és annak elméleti változata a Festőjóga adja. Erre építettem saját (női) tapasztalataimat és megpróbálom gyermek kortól felnőtt korig mindenki számára elérhetővé tenni annak mélyreható igazságait és magas fokú szakmai és szellemi tartalmát. Másképpen látni a világot és felfedezni magunkban azt a képességet, hogy megfelelő munkával egyensúlyt tudunk teremteni a művészet által.

A csodás lányom és a két hivatásom mára szorosan összefonódva, egymást segítve, támogatva eredményezi azt a fantasztikus érzést az életemben, hogy önmagam lehetek és boldog vagyok. A lányom érzékeny, gondolkodó, erős, önálló és büszke arra, amit véghez vittünk együtt.

És hálás vagyok az életem minden mozzanatáért, mert ez tett túlélővé és csak így válhatok hiteles emberré, anyává, nővé és természetesen művésszé.

Bosnyák Zsuzsa, önéletrajz

Instagram: https://instagram.com/
bosnyakzsuzsi?igshid=YmMyMTA2M2Y=
Születési dátum: 1980.

Tanulmányok:

2001-2006 Magyar Képzőművészeti Egyetem
Festőművész, művésztanár
Mesterek: Molnár Sándor, Drozdik Orsolya
1999- 2001 Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, Eger
Rajz- vizuális kommunikáció
Mesterek: Erdős Júlia, Nagy B. István, Földi Péter
1993- 1998 Széchenyi István Gimnázium, Szolnok
Hat osztályos gimnázium, angol tagozat

Kiállítások:

2019-2023
Resident Art Fair és Resident Art Garten csoportos kiállítások Budapesten és Lovason
2018
A Magyar Festészet Napja, csoportos kiállítás, Aba- Novák Agóra, Szolnok
Karácsonyi képzőművészeti kiállítás és vásár, APA Galéria, Budapest
2017
A Magyar Festészet Napja, csoportos kiállítás, Aba- Novák Agóra, Szolnok
Artjáró fesztivál, csoportos kiállítás, Szolnok
MAOE Káosz és rend c. csoportos kiállítása, Szeged
Karácsonyi képzőművészeti kiállítás és vásár, Lengyel Intézet, Budapest
2016
A Magyar Festészet Napja, csoportos kiállítás, Aba- Novák Agóra, Szolnok
Artjáró fesztivál, csoportos kiállítás, Szolnok
2015
Megyei Könyvtár, Szolnok, önálló kiállítás
Festészet Napja, csoportos kiállítás, Szolnoki Galéria
MAOE Harmónia c. csoportos kiállítása, Szentendre
2014
Nagykörű Galéria, Nagykörű, önálló kiállítás
ArtJáró fesztivál, Szolnoki Művésztelep, performance, csoportos kiállítás, Szolnok
2012
Lengyel Intézet, Latarka Galéria, Budapest, csoportos kiállítás
2008
Megyei Könyvtár, önálló kiállítás, Szolnok
ArtJáró fesztivál, Szolnoki Művésztelep, performance, csoportos kiállítás, Szolnok
2007
Lengyel Intézet, Művészpince, Budapest, csoportos kiállítás
Fringe fesztivál, performance, csoportos kiállítás, Kecskemét
2005
Szolnoki Művésztelep, performance
Támaszpont Galéria, csoportos kiállítás, Budapest
2005
óta folyamatos csoportos kiállítások a szolnoki „Kert” művészcsoporttal
2004
Szolnoki Művésztelep, performance
Pannónia Hotel, csoportos kiállítás, Sopron
2003
Szolnoki Művésztelep, önálló kiállítás, performance
2002
MEO, Országos Képzőművészeti Kiállítás és Vásár, Budapest, csoportos kiállítás
Millenáris Park, Fogadó, csoportos kiállítás, Budapest
1999
Helyőrségi Művelődési Otthon, Szolnok, önálló kiállítás
1998
Szolnoki Művésztelep, Paál István Stúdiószínház, önálló kiállítás, Szolnok
1993 és 1998 között
rendszeres csoportos kiállítás Sárkány Sándor irányításával

Tagságok:

2005
Kert csoport, Szolnok
2008
Szolnoki Művészeti Egyesület
2006
MAOE

Pályázatok:

2008. március és 2008. szeptember között: sikeres műteremlakás pályázat a szolnoki művésztelepen

Munkahelyek:

2013- 2019
Magiszter Fényes Adolf Alapítványi Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium,
Szolnok, 2016-tól ugyan ebben az intézményben, mint művészeti tagozatvezető
2016 óta
Articsóka Stúdió, Budapest
2019-2023
Ferencvárosi Sport Általános Iskola és Gimnázium, Budapest

Ellenbacher Ibolya, festőművész

Anyaság és művészlét

Az anyaság természetesen vált fontosabbá az életemben, mint a művészet. Elsődleges, legnagyobb öröm és ihletőerő a gyermekem és a magzatom, akivel várandós vagyok, és a férjem, az egész családom. Szerettem volna minden időmet a kislányommal tölteni, de egy idő után azt vettem észre, hogy szükségem van a festésre ahhoz, hogy adni tudjak. Bölcsi helyett tudtam nagyszülői segítséget kapni, még ha ez ritkább és változó napokat, inkább órácskákat jelent most is. Noha nehéz váltani és nem is mindig megy rögtön a váltás, az anyaság koncentráltabbá teszi az idő használatát is. Segít ebben az, hogy egy idő után kialakult egyfajta rendszeresség, ami jó hatással van rám. Gondolatban is sokszor festek és ha kisebb időm adódik, vázlatokat készítek, így gyakran érlelődnek bennem a képek. Ha azonban kinyitom a festéktubusokat, repes a lelkem, mintha átkerülnék egy másik világba.  Furcsa viszont, hogy egy idő után az órát is nézni kell, meddig lehetek ihletett hangulatban.

Volt egy időszak, amikor nagyon sokat terveztem festeni, de azt éreztem, hogy ezekbe a pár órás keretekbe ez nem fér bele. Be kellet látnom, hogy túl sokat akarok, a kislányom is hiányol, és nem vagyok olyan eredményes, mint amit szeretnék. Akkor váltottam és inkább elfogadtam, hogy annyit haladok, amennyit tudok jelen helyzetemben, elfogadom az életállapotom, helyzetem ritmusát és nem külső tényezőknek, elvárásoknak igyekszem megfelelni, hanem a belső órámnak és annak, hogy amit csinálok, hiteles legyen, éljem meg jól és mélységében az anyaság és a festés pillanatait.

Ellenbacher Ibolya, önéletrajz

facebook: @EllenbacherIbolya.festőművész
instagram: ellenbacheribolya
1991-ben születtem Budapesten.

Tanulmányok

2016-2017 Képzőművész-tanár MA, Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar
2011-2017 Festőművész MA, Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar
mesterek: Dr. Hegyi Csaba és Dr. Varga Ferenc
2014-2015 Accademia di Belle Arti di Venezia, Olaszország
Festészet, alakrajz, szobrászat és mozaikkészítés kurzusok
2006-2011 Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, Budapest, festő szak

Egyéni kiállítások

2017 Levegő, Zuglói Ifjúsági Centrum, Budapest
2016 Re:public Galéria, Pécs

Csoportos kiállítások

2023 6. Nemzetközi Pasztell Triennálé, Kernstok-villa, Nyergesújfalu
2023 XXIV. Arcok és Sorsok Országos Portré Biennálé, Hatvani Galéria, Hatvan
2023 Pic-túra művészetelep kiállítás, Gyűszűbirtok, Szekszárd
2023 Future landscapes, Borders Art Fair, Palazzo Albrizzi Cappello, Velence, Olaszország
2023 Nők szerint, Artézi Galéria, Budapest,
2022 Közel vagy, kiállitás Juhász Éva szobrászművésszel, Magyar Építőművészek Szövetsége, Budapest
2021 Rejtettség¬felsejlés, Dóm Kőtár, Pécs
2019 Természetközelben, Pethő Csilla és Erdődy Anita festőművészekkel, Zuglói Ifjúsági Centrum, Budapest
2018 Kunst, religion: Eine Inspiration für die Studien, Ungarisches Kulturinstitut, Stuttgart, Németország
2017 Diploma-kiállítás, M21 Pécsi Galéria, Pécs
2016 Made in Hungary, Eithad Modern Art Gallery, Abu Dzabi, Egyesült Arab Emírségek
2015 Művésztelepek a Gyimóthy-villában, Nádor Galéria, Pécs
2014 Fundamenta Amadeus pályázat-kiállítás, Nádor Galéria, Pécs
2013 Plein Air ’13. Zárókiállítás a Mesterek és tanítványok művésztelepen készült munkákból. Városi Galéria, Csongrád
2013 A te arcodat keresem – keresztény művészeti osztályok tárlata. Válogatás a Krisztus keresztjéről szóló kurzuson készült művekből, Művészetek és Irodalom Háza, Pécs
2013 Ön-arc-kép, Pertics Flóra és Pethő Csilla festőművészekkel, Zsókavár Galéria, Budapest
2013 Országos Művészeti Diákköri Konferencia kiállítás, Vitkovics Ház, Eger

Díj, ösztöndíj

2013 I. helyezés a XXXI. OMDK Festészet 2.tagozatában
2013 Köztársasági ösztöndíj
2014-2015 Erasmus ösztöndíj: Accademia di Belle Arti di Venezia Olaszország, Velence

Diplomamunka

2017 Eleusza mozaik, Máriagyűdi Kegyhely Domus Mariae Lelkigyakorlatos Ház kerengőjében

Erőss Ildikó, szobrász

Erőss Ildikó: Családi relikvia I. 2009. bronz

Erőss Ildikó vagyok. Végzettségemet tekintve szobrász.

A minap írtam pár sort a legismertebb közösségi portálon, ami teljesen független volt a „Láthatatlan Exibicionizmus”; című kezdeményezéstől, ahova később meghívást kaptam. Idéznék most abból a szövegből, na nem azért, mert annyira líraira sikeredett, vagy mert olyan megismételhetetlen gondolatok… A kapcsolódás miatt teszem. Plusz kiegészítem az idézeteket némi mögöttes tartalommal.

Egy biztos, idén tavasszal valami olyan folyamat fogant az éterben, ami sokunkban egyénileg, de most úgy fest közösségi szinten is eszkalálódik.

Megannyi elnyomott, magunkba fojtott, háttérbe kényszerült tetterő törekszik felszínre, ami generált egy olyan kollektív gyomorrontást…, hogy most akkor vállvetve kiteregetjük, vagy ha már gyomorrontás-, „kihányjuk”; a szennyest. Hátha összefogva hallhatóvá válunk, hátha észre veszi valaki az így vagy úgy mellőzött művész küzdelmeit is és megváltozik majd valami …Nem, természetesen tudjuk, hogy nem fog megváltozni, de legalább megtudtuk, ahogy egyébként sejtettük is, hogy nem vagyunk egyedül és apróságok talán mégis a helyükre kerülhetnek. Itt-ott legalább egy-egy vigaszt nyújtó félmondat.

Ezért is, ezúton is köszönöm, hogy részt vehetek ebben a projektben, alkalmasabb alanyt nem is hívhattatok volna… (Gondolom pont ezért hívott, akit szintén egy olyan hívott, aki ezt gondolja magában magáról.)

A közösségi hálón töltött idő, bár sokak számára szánalmas lehet, mégis időről-időre átsegített azon, hogy teljesen és végérvényesen megkattanjak abban az izolált világban, amit legóról legóra magam építettem saját magam köré a magam által választott száműzetésben. És láss csodát, ez a kezdeményezés is ebben a virtuális térben körvonalazódik. Sodródunk egymástól függetlenül erre arra, de ez egy olyan kapcsolattartó lehetőség, amit vétek lenne nem használni.

De akkor idézek:
„Aki ismer, tudja, hogy diplomás szobrász vagyok és művészettörténet tanári diplomám is van. Manapság van pont két szuper megélhetési lehetőség: a képzőművész és a tanár. Nem csak ezen választásom miatt zötyögős a szekerem, tele is tűzdeltem az életem korlátokkal, hol „szándékosan” bonyolítottam túl, hol csak simán jöttek a nem várt pofonok, amikből elég nehezen álltam fel.” – írtam.

Ha kicsit jobban ki kellene fejtenem ezt a pár sort, akkor éppen egy olyan fejes ugrást próbáltam felkonferálni, ami hirtelen jött, de elementáris erővel, egy visszatarthatatlan, kétségbeesett elrugaszkodást valahonnan valahová, nem is lényeges honnan hová, csak az, hogy EL.

Értelmezhető úgy is, mint egy sikoltás, hogy vegyetek már észre, a francba is, olyan sokoldalú lény vagyok, hogy nem látja ezt senki, lehet most van vége mindennek, szóval kezdjek már azonnal valamit végre magammal, mert gumiszoba lesz ebből… Zagyvaság… Káosz van a fejemben. Amiből egy új kozmosz születik? Születhet belőle valami. Elvileg amikor a végére érünk valaminek, ott akár kezdődhet valami új is.

Egyik nap után kezdődik egy másik, de még meddig? Lesz-e időm elkezdeni azt a valami újat, ha már nagyon régen időzöm a régi valamimnek a végén? Azt érzem, hogy eleget álltam már parkoló pályán és még csak azt sem mondhatom magamról, hogy jó anyja vagyok a két fiamnak, mert a feneketlen lelkem mélyén ott az a „bunkó szobrász” (itt kérek bocsánatot a többi szobrásztól, személyes problémám van a saját szobrászommal), aki mindenkit is okol azért, mert nincs ereje a felszínre törni, mert inkább ma is süt egy sütit és felújít egy szobát a családi házban, vagy kint kertészkedik (teljes odaadással) ez a szerencsétlen, szánalmas egyed, ahelyett, hogy alkotna éjt nappallá téve és még gyakran hibáztatja is a családot közben, hogy elszívják előle az életet adó levegőt…

Nos, ha ilyen rohadék ez a művész bennem, akkor inkább haljon meg, akkor inkább vagyok családanya, kertész, természetbarát, szakácsnőháztartásbeliaggódó anyuka… Nem. Nem vagyok. Egyik se. Vagy nem tudom pontosan már, melyik vagyok.

És tovább építgetem akkor a gyönyörű díszleteket a börtönömben, mert amíg… tétovázom, legalább ez megvalósul… Kézzelfogható. Mert bár finom lett az ebéd ma is, de ez engem sem elégít ki. (Pláne, hogy a nagyobbik fiam fényevő, szóval itt olyan, hogy teljes elégedettség, alaphangon nincs.)

Kell-e ketté valasztani családot és hivatást?

A Család is lehet valaki számára hivatás, akkor nekem miért nem az, és miért nem tudom elfogadni, hogy mindkettő békében, harmóniában megférhet bennem. Hogy nem is kellene ketté választani őket? Se ketté, se sokfelé boncolni…? Valószínűleg nem kellene felaprózódni…

Tépelődöm. Vívódom. Porrá aprítom a gondolataimat, a megoldás egyre távolabb kerül. Annyi mindent szeretek szeretettel csinálni, sokoldalú ember vagyok, direkt nem írtam művészt…

Lehetek-e EGÉSZ ennyi részecskéből összerakva, vagy csak egy eklektikus giccs parádé vagyok?

Ráérek agyalni. Mondják néhányan. Mert szerencsés vagyok. Anyagilag meg vagyok támogatva. Ráérek töprengeni, van időm, meg van lehetőségem, de mégis szégyent érzek kihasználni. Persze köszönöm, hogy van anyagi biztonságom, köszönöm , hogy a Család segít, a Párom segít… És én mit teszek az asztalra az ételen kívül, amihez csak a főzőtudományommal járulok hozzá?

Ki bízik bennem, hogy többre is képes vagyok? Az biztos, hogy én magamban régen nem… Csak röpke fellángolásaim vannak, és már tudom, hogy aztán az érdektelenségbe fullad újra minden. Csalódásba.

A Család itt és most van, nagyon fogom sajnálni, hogy gondolatban sokszor őket hibáztatom az impotenciámért, miközben én intéztem úgy, hogy arra az ösvényre lépjenek, amin én járok. Aztán lezártam az utat, hogy inkább ne járjanak azon az úton, ahol én, mert úgysem értik meg… Inkább megtartom magamnak a gondolataimat. Beszélgessünk akkor olyasmiről, amit mindenki ért.

Tehát mindennek én vagyok az oka és okozata. Irányítom a sorsom. Persze… Csak magamnak kellene megfelelnem, kizárni mindent és mindenkit?

Ezt próbálom jó ideje ledugni a torkomon, de mikor éppen megvilágosodnék belázasodik a kicsi fiam, felvételizik, vagy új iskolát kezd a nagy, el kell vetni a paradicsom magot, kellene takarítani, vásárolni, oviba menni, társadalmi munkában részt venni, azaz szimplán éldegélni és hopp, kizökkenek az önmegvalósító gondolataimból.

Félreteszem magam újra. Újra és újra parkolópályára állok. Szuverén döntés ez is. Akkor pedig miért is tiltakozik az a nyugtalan szobrász ott bennem? Talán nem vagyunk egy hullámhosszon? Egyáltalán mi ugyanaz a személy vagyunk? Na, igen… Ezeket van, aki simán együtt futtatja gond nélkül. Minden elismerésem azoké az alkotóké.

Folytatva az idézetet: „Az én kis házikóm és kertem lassan 20 éve formalódik az ötleteim által… Olyan számomra ez a ház és a „tercia”, mint egy darab agyag. Anyagi lehetőségünk szerint tervezem, gyúrom, alakítom, átalakítom, teszek hozzá, elveszek belőle és valahogy mindig mindenki elégedett a végeredménnyel, ami mindig jól esett… Tulajdonképpen létrejött itt egy igen komplex referencia munka. Lassan felfogtam, hogy mikor ezekkel (bármilyen más alkotó tevékenységgel) foglalkozom kisebb a görcs és szabadabb vagyok, mint mikor szobrászkodom…, a megfelelési kényszer jobban enged.

Ki tudja, mi ennek az oka, hova gyökerezik, de biztos visszavezethető valami mély gátlásra, amit egyelőre nem sikerült feloldani, de mivel ösztönösen működnöm, ergo alkotnom kell,  teszem máshogy, ahogy per pillanat jól esik és teszek egy próbát, hogy kilépjek a  „meg nem értett művész” rabigából.”

Igen, kacérkodom a gondolattal, hogy hűtlen leszek a szobrászhoz, aki folyamatosan ott sipítozik bennem és már gyakran tényleg idegesít. Túl sokat nem tudott felmutatni, pedig volt alkalma… Már tényleg bosszantó, hogy mégis ott erőlködik megmutatni valamit belőlem, ami igazán senkit sem érdekel annyira, mint saját magamat. Folyton háborgat. Miközben zajlik az életem folyamatosan érvényesülni akar: a művész.

Erőss Ildikó, önéletrajz

Kemecse, 1977.

Tanulmányok

1992-96 Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, Nyíregyháza, Tanára: Bíró Lajos
1999-2004 Magyar Képzőművészeti Egyetem, Mestere: Kő Pál

Művésztelepek (válogatás)

2004 Kecskeméti Művésztelep
2012-2020 között Nemzetközi Velence tavi Symposion több ízben
2013 Public Art Mór
2014 GLOART Lanaken, Belgium
2021 Párhuzamos szálak, Gödöllői Művésztelep
2023 Széchenyi Alapítvány művésztelepe, Gyermely

Díjak, ösztöndíjak (válogatás)

2004 Kogart ház – Friss, Közönségdíj
2011 Országos Érembiennále, Sopron, Kiss Nagy András emlékdíj
2013 Országos Érembiennále, Sopron, Civitas Fidelissima, Sopron Megyei Város díja

Egyéni kiállítások (válogatás)

2006 Városi Galéria, Nyíregyháza
2013 Medence Szalon, Budapest
2013 Epreskert, Budapest
2013 Lamberg Kastély, Mór

Köztéri alkotások

2005 Nyíregyháza Sóstóhegy, Fürdő szobor, (beton)
2007 Vértesboglár, Stációk, (pirogránit)
2014 Lanaken, Belgium, Kontraszt II., (beton, nád)

Megbízások

2005-2015 A Magyar Köztársaság Nemzetközi Kapcsolataiért-díj kisplasztika (tardosi mészkő, bronz)
2014 Ybl Miklós emlékpénz
2017 Kossuth Zsuzsanna emlékpénz

Fabók-Dobribán Fatime, festőművész, DLA

Kontrafaktumok – az élet lenne-volnái,
avagy: Gondolatok a párhuzamos világokról művész anyukaként

Fabók-Dobribán Fatime: A csodálatos fogtechnika, 2020. olaj-vászon, 80 x 120 cm

„Nem tudom, mi lenne velem, ha nem festhetnék…!” – olvasom sokszor általában olyan művészek tollából, akik életvitel-szerűen alkotnak.  „Tudsz azért festegetni a gyerek mellett?” Persze, egy párhuzamos világban.

Mi is lehetne a műfaja annak, amikor egy anyuka a nem létező, vagy képzeletbeli művészi alkotómunkájáról, karrierjéről elmélkedik? Szatíra, tragikomédia, vagy inkább egy haiku? Csak ne menjünk át lírába, kérnék sokan…jó, de nem lesz a haiku, olyat nem tudok, drámázni sem akarok. Ölemben a ficánkoló csodaszép, majdnem kétéves (második) fiammal írok, aki fél percenként ledobál valamit, és visít, hogy vegyem fel.

Valahogy úgy érzem magam párhuzamos valóságomban, mintha a Gyerekbetegségek c. (1965) magyar új hullámos filmben lennék gyerek, csak ez már komoly, nincs benne a „felnövünk és vége lesz”-érzése, mert nem arról van szó. A művész és az anyuka is kívül van a megszokott renden, legalábbis én így élem meg. És hozzá a „Ki minek gondol, az vagyok annak”, értsük ezt a Weöres Sándor verset akárhogy is.

Tehát milyen az az érzés, ha nem művelheti rendszeresen valaki azt, amire született, amire egész életében készült, amiben építette magát, amiben jó, ami működött, amiben feljebb lépkedett?

Régen, mikor Körösényi mester egyszer ellátogatott a műtermembe, hogy megbeszéljünk egy aktuális kiállítási koncepciót, a fotelben ülve rátért arra, hogy mennyire irigykedik mindannyiunkra, akik a műtermeinkben egész héten kedvünkre alkothatunk. Mert ő már csak vasárnapi szobrász, és nagyon, de nagyon hiányzik neki, hogy rendesen, szabadon csak szobrász legyen, persze, imádja a családját, meg a tanítványait, a munkáját, meg mindent, csak nagyon hiányzik neki! Akkoriban doktorandusz hallgatóként ő volt a mesterem, minden, amit mondott, erősen hatott rám, ezen is sokáig gondolkoztam, milyen borzalmas lehet ez, tényleg. Az élet sok esemény és sok döntés sorozata.

Nekem például annyira korán jött a siker, hogy szinte természetesnek vettem, hogy mindig pályán maradok, fel sem fogtam, hogy nem kell sok ahhoz, hogy az ember kiessen a vérkeringésből. Általában nem szándékosan, vagy ügyetlenségből lesz egy anya pályaelhagyó művész. A galéria, ahol kilenc évig kiállítottam, akkor volt kénytelen megválni tőlem, mikor a nagy fiam már majdnem iskolás lett, kaptam türelmet bőven. Ha nincs mit kiállítani, van helyette más, aki kiállítson.

Jön a híres spirál, ami behúz, a hétköznapi életnek nevezett civil dolog. Amikor nem érzi többet az ember az olajfesték illatát, sem a higítót, nem kell levakarni Ultradermmel a ragacsokat a kezéről, és marad a párhuzamos valóság, a gondolatban alkotás.

Három nagy sorozatom úszott el fejben, álmomban, félálomban megfestettem mindegyiket.Riadtan ébredtem, mert megszakadt, mert azt hittem, festek, de mégsem. Pedig éreztem az illatokat is, éreztem, ahogy húzom az ecsetet, nem azt, a kék nyelűt, ide az kell… Konceptuális kiállításaim is mentek el így, elméletben. Pedig igazán jók voltak, letisztultak rendesen. Csak éppen nem tárgyiasultak, nem léteznek, nem láthatóak, bent maradtak.

Amikor tanítani kezdtem, nem is akartam nagyon belemelegedni, úgy gondoltam, kortárs művész vagyok, folytatom a festészetet, meg mindent, ahol abbahagytam. Örülök, hogy taníthatok, új dimenzió nyílt meg ezzel előttem. Megismertem rengeteg csillogó szemű fiatalt, akik összekötnek a jelennel, rajtuk keresztül kapcsolatban lehetek az ötletekkel, gondolatokkal, az anyagokkal. De sokszor kapom magam azon, hogy kivenném a kezükből az ecsetet, hogy „ add csak ide, majd én megcsinálom!” Annak is örülök, ha plakátot készíthetek, vagy dekorálhatom a folyosót, az is egyfajta alkotó munka, és örömet szerez. De az én időm nem ebben a valóságban van.

A művészetpszichológia leírja az alkotói folyamat fázisait a belső igény megszületésétől a megvalósulásig, valamint azt, hogy az alkotó embernek képesnek kell lennie ara, hogy kiengedje magából azt, aminek kívülre kell kerülnie, hogy testet ölthessen. Ha az alkotó személyisége nem alkalmas erre, nem jön létre a folyamat. No igen.

Van még pár körülmény, például, ha az alkotó nem tud egyszerre két helyen lenni ugyan abban az időben, ami az élete.

Nem kerül szerepkonfliktusba, arra sincs alkalom, hiszen már nem is művésznő, csak legbelül. Csak lenyomja szépen vissza azt sok mindent, aminek tárgyiasulnia kellene.

Nem alkot éjjel sem, mert nem alszik a gyermeke, vagy mert kicsit pihenni is kellene. Nem alkot hétvégén sem, mert nincs erre idő, nincs műterem, és különben is, annak szaga van (valójában azok illatok), és nem lehet akárhol, akármikor csak úgy nekiesni. Nem jár megnyitókra, nem koccintgat és tervez közös tárlatokat, nem, mert az anyuka otthon van a gyerekekkel, mert imádja, és nem adja másnak.

Tíz évvel ezelőtt doktoráltam, tele voltam lendülettel, most jött el az én időm mégis, ezzel a hullámmal most tényleg újra szárnyra kelek! Akkor ovis volt a nagyobbik fiam, a kiállítás megnyitót 14 órára időzítettem, nehogy estébe nyúljon az esemény. Sokáig reméltem, hogy visszatérek, de lassan realizálni kell, hogy ez a hajó elment. Érdekes, hogy a kutatás címe, a „kontrafaktumok” mennyire érvényes a mai napig!

Aztán megevett a realitás, és néha-néha a nappali szőnyege alá leragasztott akvarellpapírra tudtam festeni valamit úgy, hogy hetente 20 percet haladtam vele. Utolsó olajfestményemet, ami vásárolt vászonra készült (a feszítést, alapozást már csak tanítottam), 2020-ban, több év kihagyás után sikerült megfestenem. Két munkahely mellet ennek is nagyon lehetett örülni, csak ez már senkit nem érdekel, nem jön össze egy új sorozat, szépen, töretlenül követhető alkotói út. Nincs folyamatos jelenlét, nincs is jelenlét, csak egy képzelt, párhuzamos világban.

Művész anyuka a társadalomban, avagy nevessünk is egy kicsit, ha tudunk!
„Képzőművész? Tehát nincs munkahelye?
„ Ha anyukának nincs munkahelye, miért nem tudja hazavinni ebéd után a Botikát?”
(Ovónéni a disszertáció írás idején)
„A sógornőm, húga is festőművész, de neki nem tanították, ő magától tanult meg, és még
megrendelései is vannak!”
„Festőművész vagy, tényleg? De jó neked, akkor biztos szépen tudsz rajzolni!”
„Majd, ha elrontasz egy képet, akkor azt nekem adod?”

A teljesség igénye nélkül általában ezzel szembesül egy művész anyuka, vagyis UFO a társadalomban, ha nem lenne elég a megtisztelő pályaelhagyó, vagy lemorzsolódott, vagy futottak még kategóriás jelző. Aki „festeget” munka helyett, mégis mit gondol?

Tudom, sok kiváló elme él úgy, hogy el kellett felejtenie a tudományterületet, ahol valaha nagynak számított, hogy több diplomás emberek dolgoznak valahol rejtőzködve, nem azzal foglalkoznak, amire születtek. Nem azok az idők járnak, amikor panaszkodni kellene.

Félreértés ne essék, mindenért hálás vagyok, amim van! Igen, a sportolók is edzőnek mennek egy idő után, de ez nem ugyan az, annak az a rendje.

Az anyaságnak pedig az a rendje, hogy minden előtt való, bármiről is kell lemondani miatta!

Fabók-Dobribán Fatime DLA, önéletrajz

1979, Zalaegerszeg

Tanulmányok

2014 DLA fokozat- Magyar Képzőművészeti Egyetem, Doktori Iskola
Témavezetők: Körösényi Tamás, Sass Valéria
1999 – 2004 Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest
Festő szak, mester: Gaál József
Vizuális kultúra-művészettörténet tanár szak
1997 – 1999 Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely
Rajz szak, Szily Géza tanítványaként; Mozgókép szakirány
1997-ig Ady Endre Művészeti Gimnázium, Zalaegerszeg
Gábriel József, Fischer György, Frimmel Gyula tanítványaként

Egyéni kiállítások (válogatás 2003-tól)

2022 Levendula Galéria, Gödöllő
2018 Eleven fény, Nyíregyházi Városi Galéria. Pál Gyula terem, Nyíregyháza
2016 Egész életemben a nagy kalandra készültem, MUZA, Gödöllő
2014 Kontrafaktumok, DLA Mestermunka kiállítás, Labor Galéria, Budapest
2012 Szil-szál szalmaszál, Keresztury VMK- Hangverseny- és Kiállítóterem, Zalaegerszeg
2009 Hányszor megérettek már az almáim, Spiritusz Galéria, Budapest
2008 Mély tó körül sűrű sás, Mű-Vész Pince – Platán Galéria, Lengyel Intézet, Budapest
2005 Jó messze, Várfok Galéria, Budapest
2004 Erdőszimulátor, Millenáris Park, Csiga Galéria, Budapest
2003 Magyar Kultúra Alapítvány Székháza, Budapest
2003 Három a kislány, Várfok Galéria, XO terem, Budapest

Csoportos kiállítások (válogatás 2005-től)

2024 XII. Keresztény Ikokngráfiai Biennálé, Cifrapalota, Kecskemét
2022 Üzenet, az MMA képzőművészeti köztestületi tagjainak kiállítása, Pesti Vigadó, Budapest
2022 Tükröződések, A GIM képzőművészeti és iparművészeti tárlata, Várkapitányi lak épülete, Gödöllő
2021 Horizont- a MAOE képzőművészeti tárlata
2021 03.08. –Zalaegerszegi művészek online tárlata
2018 Kert a városban, A Gödöllői Iparművészeti Műhely tárlata, Vigadó Galéria, Budapest
2018 III. Országos Akvarell Triennálé, Dobó István Vármúzeum, Eger
2018 Silver Quadrangle – A Videgrádi Négyek országainak képzőművészeti tárlata, Przemysl, Lengyelország
2017 Egerszegi szalon, Városi Hangverseny és Kiállítóterem, Zalaegerszeg
2016 Október végi tiszta lángok, Városi Hangverseny és Kiállítóterem, Zalaegerszeg
2016 ADY-25, Jubileumi kiállítás, Városi Hangverseny és Kiállítóterem, Zalaegerszeg
2016 GIM- történetek, Csoportos tárlat, GIMház, Gödöllő
2016 Egerszegi szalon, Városi Hangverseny és Kiállítóterem, Zalaegerszeg
2015 Kerttörténetek, GIMház, Gödöllő
2015 A ZÖLD ÉL – Körösényi Tamás emlékére, Fészek Galéria, Budapest
2014 A saját valóságod- mozgókép kiállítás, Művészetek Háza, Gödöllő
2014 Nyári tárlat, Művészetek Háza, Gödöllő
2013 A Fischer György alapítvány kiállítása, Zalaegerszeg
2011 Macskakő, Spiritusz Galéria, Budapest
2011 Mozgásban, Spiritusz Galéria, Budapest
2010 Art Fair – Spiritusz Galéria Standja, Műcsarnok, Budapest
2009 PINK/TÚRA, Spritusz Galéria, Budapest
2009 Ütött a zöld óra, Spiritusz Galéria, Budapest
2009 Jótékonysági kiállítás a Down Egyesület javára, Magyar Telekom székház, Budapest
2008 FORINT Képzőművészeti Project, MissionArt, Miskolc
2008 V. Magyarörmény Képzőművészeti tárlat, Budaörs
2008 Jó napot Schönberg úr! Körösényi Tamás osztályának kiállítása, Parthenon-fríz terem, MKE, Budapest
2008 Kép a képben, Várfok Galéria, Budapest
2008 VálasztásWAM, Wam-Design, Budapest
2007 Hírtelen, MKE-DLA kiállítás, Dorottya Galéria, Budapest
2007 Reális-Irreális, Várfok Galéria, Budapest
2006 Karácsonyi Szalon, Körzőgyár, Budapest
2006 Családlátogatás, OctogonArt Galéria, Budapest
2006 Na’ Conxypan Travels-SZÉP, Műcsarnok, Budapest
2005 „Átjáró”, Digitális Médiaművészet 2005, Jövő Háza, Millenáris Park, Budapest
2005 ArcPoétika, Várfok Galéria, Budapest
2005 A jövő járműve, Várfok Galéria, Budapest
2005 Méreten aluli II. Várfok Galéria, Budapest

Közterületen látható alkotások

Gödöllő város főterén A Kerttörténetek c. kiállításon szereplő festmények felnagyított reprodukciói

Kurátori tevékenység

2014 A saját valóságod- mozgókép kiállítás és témabeszélgetés, Művészetek Háza, Gödöllő
2018 A Gödöllői Református Líceum 25. Jubileumának képzőművészeti tárlata, Gödöllő

Tagság

MMA – Magyar Művészeti Akadémia –Köztestületi tagság
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete

Díjak, ösztöndíjak

2016 Az Egerszegi szalon nívódíja
2004 Európa asztalai, A Vendégvárás Művészete Egyesület kiállítása- Különdíj
2002, 2003 Zalaegerszeg város ösztöndíja 2003, 2002 évben

Bibloigráfia

Üzenet-kiállítási katalógus, Tükröződések- kiállítási katalógus, Horizont- kiállítási katalógus
Kostyál László-Seres Péter: Képzőművészet Zalaegerszegen, 2020
Kert a városban –Vigadó Galéria, kiállítási katalógus
Silver Quadrangle, International Painting Triennal of Carpathian Region, 2018 , kiállítási katalógus
Benedek Katalin: Élő magyarörmény művészek, 2013, Budapest, A Fischer György Képzőművészeti Ösztöndíj katalógusa, 2013;
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Anatómia és Térábrázolás Tanszékének kiadványa – tanulmányrajz
Folyóiratokban: Pannon tükör 2018/4. és 2012/6. száma;
168 óra 2004/6.; Nők Lapja – Évszakok 2005/tél; Marie Claire 2009/11. ; Elle Dekor, II. évf. 2.szám, március
Új Művészet- 2004 június; Műértő 2004/10.

Jelenlegi munkahelyek

Nyíregyházi Egyetem, Vizuális Kultúra Intézet: főiskolai docens
Gödöllői Református Líceum: Vizuális Kultúra középiskolai tanár

Horváth Bíbor, festőművész

Horváth Bíbor: In memoriam Bogayevsky II. (olaj, vászon, 50x70cm, 2009)

Volt egyszer egy hivatásom, hittem, hogy forradalmárnak születtem és a festészetemmel megváltom a világot. Aztán kiderült van még egy hivatásom a tanítás. Rá kellett jönnöm, hogy 3. generációs művész családban, már oly sok tudás halmozódott fel, hogy szétfeszít, nem tarthatom meg, szét kell osztani, tovább kell adni, mert elvész, ha nem teszem, mert van, amit nem lehet leírni csak tovább adni.

De kiderült nem csak két hivatása lehet egy embernek, egy nőnek, hanem három is!

Gyermekeim születtek, amivel még nagyobb távlatokban tudok látni, láttatni és gondolkodni a világról, de az a pont is elérkezett velük, hogy a 3 hivatás közül egyet le kellett tenni, mert a napok nekem is csak 24 órából állnak. Az ÉN ből így MI lettünk, egy másik létforma.

Fejben festek, néha fuldoklok a felgyülemlett vágyaktól. Az alkotói energia, a művészet az olyan, hogy jön, ha az életben más dolgok élveznek prioritást, az attól még legbelül gyűlik, és muszáj csinálni. De most nincs idő szülni és megszületni. Hordom tovább, az egyre súlyosabbá váló terhet. Elengedni nem tudom, lehetetlen, abba belehalnék. Ezért bábaként működök, ha én nem szülhetek, másokat kísérek ezen az úton. A műtermem, amiben nekem kéne dolgoznom, másokat tanítok. Rengeteg alkotói energia halmozódik fel, amit másoknak adok. Magokat ültetek most, ezt tudom teljeséggel művelni, palántákat nevelni és erősíteni. Bűn nem átadni a tudást, bűn nem kibontani a szunnyadó tehetségeket.

Négy saját virágom is van. Kikben ott él az isten adta tehetség. Segítek őket is kibontani, jó földben tartani. Nehéz nagyon nehéz, vajon meddig, meddig lehet még várni, tűrni, túlélni és közben látni, hogy négyből 2 biztosan művészi pályára lép, mert megadatott nekik is, hogy lángot hordozzanak. A másik kettő még kicsi, a szikra ott van bennük is, meglátjuk képesek vagyunk-e őket is lángra lobbantani.

Lehet, hogy csak hídnak születtem, összekötni a múlt művészetét és átadni a jövő nemzedékének?

13 éve letettem az ecsetet, hogy új életet növesszek, azóta már 4 et gondozgatok. Tetszhalott állapot ez, és még mindig remélem, van ébredés. Újra tavasz van egy újabb remény. Idén már talán elérkezik az a pont, hogy egy művésztelepre is eljuthatnék.

Pályázni minden évben pályázok nagy reményekkel. És közben félek, hogy megnyerem. Mert az élet nagy úr, sodra sokkal fontosabb, sokkal sürgetőbb, azonnali megoldásokat követel. Vajon, hogy fogom állni?

Ha ajánlást kérek egy-egy pályázathoz, az első kérdés: mit csináltál az utolsó 10 évben? Mert nincs töltve az önéletrajz ezen része. Nem készültek nagy gondolatokat ébresztő alkotások, ujjgyakorlatok vannak csak, hogy felszínen maradjak, hogy még ne sodorjon el az ár. De ezek csak tüneti kezelések csupán. Melocco Miklós tanácsolta, ha meg akarok maradni, másoljak a „nagyoktól” hogy újra visszataláljak. Ezt teszem és hálás vagyok ezekért a pillanatokért. Minden pályázatot férfiak írnak és korhatáros, figyelembe sem véve, hogy egy nőművész, és anya életének egy kitüntetett szakaszát az anyaságnak is szenteli. Míg ezeket a csodálatos esztendőket éli, az évek elrepülnek és túlkorossá válik mindennemű pályázathoz.

43 éves leszek, a művészi életút kiteljesedésében kéne járnom. Ésszel tudom ez már a lemez B oldala. De ott kell kezdenem, ahol abbahagytam 29 évesen, kész időutazás. De a győzelem és dicsőség nem azoknak jár, akik nem vállaltak áldozatot.

„Létem, ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?”

Horváth Bíbor, önéletrajz

1981, Debrecen

Tanulmányok

2002-2007 Magyar Képzőművészeti Egyetem festő-tanár szak, Mestere: Gaál József, Karátson Gábor
2000-2002 Eszterházy Károly tanárképző főiskola, rajz-víz.kom. szak, Mesterei: Földi Péter, Nagy B. István
1996-2000 Medgvessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Középiskola, Medgyessy kör:
Mesterei: Bogdándy György, Makoldi Sándor, Szilágyi Imre,
1996-2001 Kecskeméti Zománcművészeti Alkotó Műhely: Túri Endre, Szabó Antónia, Báron László, Ludvig Rezső

Szervezeti tagság

2020 MAOE
2018 Zsámbéki Kézművesház Egyesület

Díjak

2011 Fresh Art6 különdíj
2006 Amadeus Alkotói Ösztöndíj pályázat díja
2004 „Európa asztala” kiemelt különdíj, Budapest Magyar Mezőgazdasági Múzeum
1999 MAOE és a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep Ifjúsági Díja, Kecskemét
1999 Középiskolások Tavaszi Tárlata, Debrecen
1998 Középiskolások Tavaszi Tárlata, Debrecen
1997 Középiskolások Tavaszi Tárlata, Debrecen

Egyéni és csoportos kiállítások

2022 Portré biennále, Hatvani Galéria, Hatvan
2021 Magyar hímes tojások Pécs Zsolnay negyed
2021 MAOE Horizont Szeged REÖK palota
2018 Hajdú-Bihar Megyei Őszi Tárlatok
2017 Hajdú-Bihar Megyei Őszi Tárlatok
2016 Hajdú-Bihar Megyei Őszi Tárlatok
2015 Hajdú-Bihar Megyei Őszi Tárlatok
Ars Sacra Debrecen
Ars Sacra Budapest
2014 MAG csoport kiállítás
Debreceni Tavaszi tárlat
2013 Hódmezővásárhelyi őszi tárlat
2012 Incitató művésztelep, Debrecen, DMK Belvárosi Galéria
2010 FRESH ART csoportos kiállítás, Debrecen, Mű-Terem Galéria
FRESH ART csoportos kiállítás, Nagyvárad
2009 FRESH ART csoportos kiállítás, Debrecen, Mű-Terem Galéria
FRESH ART csoportos kiállítás, Nagyvárad
In Memoriam Tóth Ferenc Kézdivásárhely, Románia
Made in táj van, Tájfilozófia, Paks, szept. 19.
Dunaföldvár
Hajdú-Bihar Megyei Őszi tárlat
Római Akadémia „Fresh art Debrecen- Nagyvárad 2009” külföldi kiállítása
(7nagyváradi, 15 debreceni)
Tolnay Szalon, Madách Színház
2008 Kós Károly Művészeti Iskola, „Varjúvár”Galéria nyílt közös kiállítás Juha Richárd
szobrászművésszel, Debrecen
Organikus művészet című csoportos kiállítás, Kossuth Utcai Belvárosi Galéria Debrecen
Kóka Ferenc Művészeti alapítvány „Rokonok” című családi kiállítás
FRESH ART csoportos kiállítás, Debrecen, Mű-Terem Galéria
XVI. Incitato Nemzetközi Művésztelep és kiállítás, Kézdivásárhely (Románia)
2007 Vojtina bábszínház, közös kiállítás Fejér Mátéval, Debrecen
MKE Barcsay –Terem festő szakos diploma kiállítás
MAMŰ Galéria csoportos kiállítás
FRESH ART2 csoportos kiállítás, Debrecen,Mű-Terem Galéria
Reményt és jövőt adok nektek című kiállítás, BME, Incoronata Székház
Határ-Érték képzőművészeti kiállítás Kőszeg
2006 A. Atrium, Vigadó Galéria
Önálló kiállítás, Budapest Magyar Képzőművészeti Egyetem Aula, (március)
Debrecen Egyetem, DOTE Galéria, Horváth István és Szabó Antónia
képzőművészekkel közös kiállítás (április)
XIV. Incitato Nemzetközi Művésztelep és kiállítás,.Kézdivásárhely (Románia)
ARTICUM, II. Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé, Szolnok
Bartók Béla: Kékszakállú herceg vára című kiállítás, Szolnok
Hajdú-Bihar Megyei Őszi Tárlatok
Fresh Art csoportos kiállítás Debrecen, Mű-Terem Galéria
2005 „Méreten Aluli” című kiállítás Budapest, Várfok Galéria
Dánia (Korsör) Nemzetközi Andersen-év kiállítás
Zománcba álmodott mesék, Kecskemét, Dán Kulturális Intézet, Andersen-év, zománc-
és kerámia kiállítás
Debrecen,Benedek Elek könyvtár, közös kiállítás Szabó Antónia képzőművésszel
Debrecen Holló Galéria „Őszi Tárlat”
„Teremtő tűz”/ Válogatás a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Nemzetközi
Alkotóműhelyének gyűjteményéből című kiállítás, Debrecen Egyetem Díszudvar
„Egy bál képei” című kiállítás, Debrecen Kör Dáma Egyesület, Debrecen, Lovarda
A. Artium pályázat és kiállítás a Debreceni Őszi Tárlat keretén belül
Hajdú-Bihar Megyei Őszi Tárlatok
2004 „Európa asztala” című pályázaton kiállítása, Budapest, Magyar Mezőgazdasági Múzeum
Szkíta kincsek nyomában c. kiállítás, Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem Díszudvar
Szkíta kincsek nyomában c. kiállítás Püspökladány
XII. Incitato Nemzetközi Művésztelep és kiállítás Kézdivásárhely (Románia)
Budapest Art Expo Friss, Művészetmalom Szentendre, fiatal képzőművészek Nemzetközi biennáléja
Hajdú-Bihar Megyei Őszi Tárlatok
2003 Három évfolyamtársammal együtt a Benczúr Házban mutatkoztunk be, „Nyolc Retina”
címmel.
Magyar Festészet Napja kiállítás, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Aula
Hajdú-Bihar Megyei Őszi Tárlatok
2002 Hajdú-Bihar Megyei Őszi Tárlatok
Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep nyári szimpóziuma, kiállítása
2001 Hajdú-Bihar Megyei Őszi Tárlatok
Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep nyári szimpóziuma, kiállítása
2000 Költészet napi kiállítás, Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti középiskola és Holló László Emlékmúzeum, Debrecen
Szent Korona a mai zománcművészetben”Országos Zománcművészeti Pályázat és kiállítás, Újkerti közösségi ház, Debrecen
Szkítiától Pannóniáig” Erdei Ferenc Művelődési központ, Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep nyári szimpóziuma, kiállítása, Kecskemét
II. debreceni Ötvös – Zománc Szimpózium, Debrecen, Déri Múzeum kupolaterem
A. Artium XVII. Országos Képző- és Iparművészeti Tárlat, Vigadó Galéria
Hajdú-Bihar Megyei Őszi Tárlatok
1999 Újpesti Galéria, azsúrzománc kollektív kiállítás
Brassai Galéria IX. Tavaszi Diáktárlat, Debrecen
Zománcok Kecskemétről Újpesti Galéria, azsúrzománc kollektív kiállítás
Megyek Hídon által, Horváth Istvánnal és Szabó Antóniával közös kiállítás, Mű-Terem Galéria, Debrecenben
Hajdú-Bihar Megyei Őszi Tárlatok
Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep nyári szimpóziuma, kiállítása
Első önálló kiállítás Városi könyvtár , Debrecen
1998 Hajdú-Bihar Megyei Őszi Tárlatok
Brassai Galéria VIII. Tavaszi Diáktárlat, Debrecen
Színek a tűzben tűzzománc kiállítás, Újkerti galéria, Debrecen
Tisztelet a magyar versnek, Medgyessy Galéria, Debrecen
Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep nyári szimpóziuma, kiállítása
MAG, csoportos kiállítás, Debrecen
1997 Hajdú-Bihar Megyei Őszi Tárlatok
Csongor és tünde díszlet és jelmezkiállítás, Medgyessy Galéria, Debrecen
Brassai Galéria VII. Tavaszi Diáktárlat, Debrecen
Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep nyári szimpóziuma, kiállítása
1996 Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep nyári szimpóziuma, kiállítása

Oktatási tapasztalatok

2021 Nyitott Műterem művészeti szabadiskola alapítója és vezetője, Zsámbék
2021– Képző és Iparművészeti Szakgimnázium, Budapest
2019-21 Kis-Forrás Német Nemzetiségű Általános Iskola, Perbál
2018-21 Mezei Mária Alapfokú Művészeti Iskola, Budakeszi
2016-18 Keresztelő Szent János Alapfokú Művészeti Iskola, Zsámbék
2015 Mini Műterem Egyesület, Zsámbék
2008-10 Podmaniczky Alapfokú Művészeti Iskola, Aszód
2007-2008 Kós Károly Művészeti Iskola, Debrecen

Művek közgyűjteményekben

Fundamenta Gyűjtemény
Incitato Gyűjtemény
Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely Gyűjtemény

Kritikák, sajtómegjelenések, egyéb munkák, referenciák

2008 Néző*Pont III. évfolyam 2008. ápr.-máj.
2007 Komisszár János: Délibáb színei, Kiadó: Cívis Hotels ZRt.,ONIX nyomda
2006 Turán c. folyóirat, 2006.07-08.IX. évfolyam 3. szám
2006 Amadeus Művészeti Alapítvány Alkotói ösztöndíjasok katalógusa (1999-2006),
Fundamenta gyűjtemény, Verlag kiadó, Palatia Nyomda és kiadó Kft.
2006 A. Artium könyvek Kötet 3.Kiadó Magyar művelődési intézet Budapest XIX. Országos
Képző és Iparművészeti Tárlat katalógusa,
2005 Hajdú-Bihar megyei Őszi tárlat 1999, katalógus
2004 Incitato katalógus
2001 Zománc 1994-2001 katalógus, Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep, Kecskemét
JÖVÜNK az Észak-Magyarország, a Hajdú-bihari napló és a kelet Magyarország
ifjúsági melléklete cikk: Megidézett költészet
2000 Hajdú-Bihari Napló:2000. júl.21.,péntek
1999 Hajdú-Bihari Napló:1999.márc.26.,péntek, 1999. szept.7.,kedd1999.dec.4., szombat,
1998 Hajdú-Bihari Napló:1998.ápr.28. 1998. ápr.29.szerda kedd,
1997 Hajdú-Bihari Napló: 1997.febr.11.kedd,
http://www.artmanager.hu/index.php/option/keptar/task/egykat/kat/31
http://www.exlibris-konyv.hu/hu/ex-libris/horvath_bibor_ex-libris.html
http://www.mke.hu/new/diploma2007.php?from=60&
http://www.artnet.hu/portal/news.browse?p=2
http://www.deol.hu/main.php?c=12680
http://pluszportal.ro/web/index.php?option=com_content&task=view&id=5676&Itemid=2
http://www.vojtinababszinhaz.hu/felnott/hirek/100
http://www.vojtinababszinhaz.hu/felnott/darab_kiallitas/17
http://naprolnapra.hu/?d=2008.01.24
http://www.mugyujtok.hu/muveszek2/?catalog3_id=448&Mzoom=catalog3v421
http://www.deol.hu/main.php?c=10107
http://vetrobsa.multiply.com/reviews

Jakatics-Szabó Veronika, festőművész

Anyaság és művészet a hétköznapokban

Ne szépítsük: nehéz.

Nehéz magánemberként, azaz kisgyerekes anyaként és művészként is helyt állni. A hétköznapok során mindig probléma időt találni a műtermi munkára. Ebben sokszor segítenek a határidők, felkérések, ösztöndíjak, pályázatok. Az is hatalmas segítség a számomra, hogy a műtermem otthon van – gyakorlatilag szinte lehetetlen lenne az ingázás a műterem és az otthon között, különösen éjszaka. Van olyan, hogy csak akkor van időm a műteremre.

Mindamellett az anyaság, a házasság, a család nagyon fontos a számomra, ezek nélkül nem érezném teljesnek az életemet. Gyakran viccelődöm azon, hogy a gyerekek a „főművek”… De azért ezt félig komolyan gondolom. A gyerek komoly vállalás, nagy felelősség, de ugyanakkor nagy öröm is. Kettő még nagyobb, minden téren… Egy alkotó ember számára mindig más ez az egész gyerekvállalás-ügy, mint egy „hétköznapi ember”-nek. Mert az alkotás teljes embert kíván meg. De az anyaság is valahol… ezért sokszor érzem azt, hogy „duplá”-nak kell lennem. Nem tudnék lemondani sem a családról sem az alkotásról. Inkább belegebedek, de mind a kettő kell! Minél kisebb egy gyerkőc, annál többet kell vele és annál kevesebbet a művészettel foglalkozni. Minél nagyobb, annál több teret kaphat a művészet. De addig is, az alkotásra mindig szükségem van, ha mást nem, akkor fejben.

Egy művész akkor is művész, ha gyereke, gyerekei születnek – mert alkotó embernek lenni egy létforma, egy gondolkodási forma. Az élethez való hozzáállás. Ezen nem lehet változtatni, valaki vagy az vagy nem. „Poeta nascitur, non fit.”

Azt hiszem egy teljesen átlagos mai európai, városi nő sincs könnyű helyzetben kisgyerekes anyaként. Ott a munkája, a szakmája, a karrierje – és mellette a gyerek(ek). A segítség sokszor nagyon minimális. A házastárs, az anyós, a gyerek(ek) nagymamája, egy segítőkész nagynéni…vagy tudnak segíteni vagy nem, attól függően, hogy élnek-e még, hol laknak, milyen az egészségi állapotuk…a babyszitter nagyon sokak számára szinte megfizethetetlen. A gyereknevelés annál nehezebb, minél inkább egy emberre hárul, és annál könnyebb, minél többen vesznek részt benne. A mai atomizálódott, individualista, virtualizálódott társadalom gyakorlatilag teljesen keresztbe tesz ennek. Egyetértek Vekerdyvel aki szerint régen egy átlagos családban vagy sokan éltek együtt, több generáció, mindenféle rokonnal (ez volt a legelterjedtebb), vagy pedig a jobb anyagi körülmények között élőknél nagy cselédség volt – vagyis mindig sokan voltak a gyerek körül, mindig volt aki éppen ránézzen. Az utóbbi évtizedekben ezek a társadalmi normák teljesen megváltoztak – és így a szülőknek sokkal nehezebb dolguk van… és persze a gyerekeknek is hátrányos ez a helyzet, kevesebb mintát, kevesebbféle követendő példát látnak maguk körül.

Egy művész számára még inkább nehezített terepet jelentenek ezek a körülmények, főleg, ha nő az illető. Bizonyos értelemben „Százkarú Sívá”-nak kell lenni – az egyik kar gyerekeket nevel, a másik kar a háztartást próbálja valahogy csinálni, a harmadik kar feleség/élettárs, a negyedik kar művész, az ötödik kar pénzt keres, a hatodik kar pályázatot ír, a hetedik kar egy barátnővel találkozik… és így tovább, a végtelenségig. Hozzáállás kérdése, hogy ezt ki hogy éli meg. Az éremnek két oldala van: az egyik (negatív) oldal szerint egy mókuskerék az egész amiből nincs kiszállás, a másik (pozitív) oldal szerint pedig ez így az élet teljessége, az élet teljesként való megélése, amiben minden benne van ami fontos. Azt hiszem a pozitív oldalra szavazok.

Jakatics-Szabó Veronika, önéletrajz

1983, Székesfehérvár (HU)

Tanulmányok

2016 DLA doktori fokozatszerzés, MKE DI
2011-2014 MKE Doktori Iskola, témavezető: Prof. Dr. Sass Valéria DLA
2002-2007 Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szak, mesterei: Molnár Sándor, Nagy Gábor és Kósa János
1998-2002 Tóparti Gimnázium Művészeti Szakközépiskola, Kondor-kör, Corvin rajziskola, mesterei: M. Tóth István, Pinke Miklós, Szigeti Tamás

Szervezeti tagság

2008 FKSE
2007 MAOE

Díjak, ösztöndíjak

2020 MMA ösztöndíj
2019 NKA egyszeri alkotói támogatás
2018 NKA egyszeri alkotói támogatás
2017 64. hódmezővásárhelyi őszi tárlat díjazottja
Szindbád kiállításon az Óbudai Múzeum különdíja
2016 NKA egyszeri alkotói támogatás
2015 Derkovits ösztöndíj
2012 Unicredit alkotói ösztöndíj
2011 58. hódmezővásárhelyi őszi tárlat díjazottja
NKA egyszeri alkotói támogatás
2010 Kogart külföldi tanulmányút ösztöndíj
Római ösztöndíj
2009 Budapest Galéria ösztöndíja
Győri Modern Művészeti Múzeum és Egyiptom Köztársaság ösztöndíja, Luxor
NKA egyszeri alkotói támogatás
Smohay-ösztöndíj
2008 MAOE alkotói ösztöndíj
2006 Köztársasági ösztöndíj
Amadeus alkotói díj
Erasmus ösztöndíj, Spanyolország
2004 Fehérvári Szalon, önkormányzati díj

Egyéni kiállítások

2023 A jövő házának lakói (G13 galéria, Budapest)
Széllel szemben (K.A.S. galéria, Budapest)
2022 Akarsz-e játszani? (Országút galéria, Budapest)
2020 Gyerkőcök (WTE galéria, Budapest)
2019 Anyaság (Családügyi Minisztérium aulája, Varsó)
2018 Másik dimenzió (Esernyős, Óbuda)
Lomtalanítás (Grand Cafe, Szeged)
2017 Festő a tájban (Galerie Foyer, Nyitra, SK)
2016 Interface oltárok /DLA mestermunka kiállítás/ (MKE, Epreskert, Frízterem, Budapest)
2015 Memoir (Raiffeisen galéria, Budapest)
Supra Urbem (Molnár Ani Galéria, Budapest)
Személyességteszt (K11 Galéria, Budapest)
2013 Itiner /Mayer Évával/ (Molnár Ani galéria, Budapest)
Ecset+Irón (Vörösmarty Mihály könyvtár, Székesfehérvár)
Olvasónapló (Mélycsarnok, Műcsarnok, Budapest)
2011 Urbánus poémák (Rónai-Balázs Zoltán verseivel, Kogart Galéria, Budapest
Retúr (Molnár Ani Galéria, Budapest)
2010 Gyerekkorkép (Óbudai Társaskör Galéria, Budapest)
Más megvilágítás (Szt István Király Múzeum, Székesfehérvár)
Petite peinture (Art Center Linthout, Brüsszel, BE)
2009 Unterurban (Molnár Ani Galéria, Budapest)
2008 Volksbank Galéria, Székesfehérvár
2007 A Dezorient Expressz (illusztrációk Rónai-Balázs Zoltán verseskötetéhez, Írószövetség, Budapest)
2006 Fátyolon át (Budafok Artnet Galéria, Budapest)

Válogatott csoportos kiállítások

2023 Látlak (szabadtéri kiállítás a Kodály Köröndön, Budapest)
2023 Budapest 150 (Esernyős galéria, Budapest)
2023 „Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!” (Babits Mihály Művelődési központ, Szekszárd)
2023 Legyen vége már! (Tállya; kurátor: Gulyás Gábor)
2023 Resident Art Fair (Resident Art galéria, Budapest)
2023 Miszlai művésztelep zárókiállítása (Miszla, kastélypark)
2022 Hétköznapi ünnepek (Magdolna udvar galéria, Budafok, Budapest)
2021 Garten Balaton (Resident Art Fair), Lovas
2020 Szabadjáték (Műcsarnok, Budapest)
2018 Festészet napja (Kepes Intézet, Eger
2017 Festészet napja (Új Budapest galéria, Budapest)
Szindbád – Óbuda (Esernyős galéria, Budapest)
2016 Gyerek-kor-kép – gyermekábrázolások a művészetben (Történeti Múzeum, Budapest)
Önkép /kortárs önarcképek/ (Latarka galéria, Budapest)
Biorezervátumok (Artplacc, Tihany)
Festészet napja (Szent Adalbert Központ, Esztergom)2015 Overture Hungary Imago Mundi /Benetton katalógus kiállítása/ (Fondazione Giorgio Cini, Velence, IT)
2014 Kortársak: gyűjtők és művészek – hazai és nemzetközi munkák magyarországi magángyűjteményekben
2010-14 (Új Budapest galéria, Budapest)
2013 La Grande Migration (Art Market, Budapest)
2012 Érinthetetlen (Molnár Ani Galéria, Budapest)
A hetes busszal jöttem én (MÉSZ Székház, Kós Károly terem, Budapest)
Kortársak (Rippl-Rónai terem, Kaposvár)
Mi a magyar? (Műcsarnok, Budapest)
Egorombolók (Roham galéria, Budapest)
2011 58. Vásárhelyi őszi tárlat (Alföld Galéria, Hódmezővásárhely)
Transcom.hu (Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely, SK)
Aulich Galéria, Rabóczky Judittal és Papageorgiu Andreával (Budapest)
Die Ernte, Amadeus Studio 2007-10 (klosterneuburgi kastély, AT) │
2010 Keep in Touch (Molnár Ani Galéria, Budapest)
Kapcsolódások (RMA Galéria, Róma, IT)
2009 2. luxori nemzetközi művésztelep (Luxor, EG)
41. nemzetközi győri művésztelep (Borsos múzeum, Győr)
Mosolygó Mona Lisa IV., Könyv Katával és Udvardy Emesével (Volksbank Galéria, Budapest)
Tolerance in Art, magyar és szlovák művészet (Museum Danubia, Pozsony, SK)
Molnár Ani Galéria csoportos tárlata (Collegium Hungaricum, Berlin, DE)
2008 Volksbank gyűjtemény (Kogart ház,Budapest)
Re:Fresh 2004-2007 (Kogart ház, Budapest)
2007 Fresh Europe ’07 (Collegium Hungaricum, Bécs, AT)
Best of Diploma (MKE, Budapest │ Hungarian Academy of Fine Arts, Budapest)
A Ferrari 60 éves (Olasz Intézet, Budapest, Hungarian Institute, Torino, IT)
2006 Határok nélkül 2 (Galéria Limes, Komárom, SK)
2005 Országos portré biennálé (Moldvay Győző Galéria, Hatvan)
Méreten aluli 2 (Várfok Galéria, Budapest)
2004 Art Expo Friss (MűvészetMalom, Szentendre)

Művek nemzetközi művészeti vásárokon

2015 ARCOmadrid, ESP
2014 ARCOmadrid, ESP
2013 Viennafair, AT
Art13, London, UK
2012 Contemporary Istambul, TUR
Viennafair, AT

Oktatási tapasztalat

2021- SNI-s diákok képzőművészeti oktatása kis létszámú csoportban (a Tanulás Másként Alapítvánnyal
együttműködésben)
2018-2019 Fáy András Műszaki Technikum, Budapest (vizuális kultúra tantárgy)
2015-2016 Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kar, Budapest (óraadó, vizuális
tantárgycsoport)
2015 Fáy András Református Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Gomba (vizuális tantárgyak)
2015 Szinapszis Szakképző Iskola, Budapest (OKJ és felnőttképzés, vizuális tantárgycsoport)
2014– Képző-és Iparművészeti Szakgimnázium, Budapest (rajz szakosztály)
2011-2015 Óperenciások kreatív csoport tagja, Budapest (művészeti élménypedagógia, elsősorban gyerekek számára) http://operenciasok.blogspot.hu
2009-2011 Dávid Rajziskola, Budapest (művészeti szabadiskola, rajz, festészet, művészettörténet, térrekonstrukciós feladatok)
2007-2008 Corvin Rajziskola, Budapest (művészeti szabadiskola, vizuális tantárgycsoport)

Művek közgyűjteményekben

Első Magyar Látványtár, Diszel
Óbudai Múzeum, Budapest
Fotográfiai Múzeum, Budapest
Fejér Megye Önkormányzatának gyűjteménye
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Egyiptom Köztársaságának gyűjteménye
Városi Művészeti Múzeum, Győr
Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
Magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium

Publikációk és együttműködés a kortárs irodalommal (válogatás)

2018 http://www.irodalmijelen.hu/2018-feb-4-1631/amig-alszik-jakatics-szabo-veronika-amig-alszik-cimu-festmenysorozata-botondkarol
2016 Zsille Gábor: Lengyel kultúrkincsek, 31 illusztráció. Széphalom könyvműhely, Budapest
Kántás Balázs: Magánbeszéd, borító. Parnasszus, Budapest
2015 Simon Adri: Földerengés, borító. Gondolat kiadó, Budapest
Boldogh Dezső: Történelem, illusztrációk. hochroth Budapest
2014 Borbély Szilárd: Próteusz a pszichiátrián, illusztráció. hochroth Budapest
Böszörményi Zoltán: Todsünde, illusztráció. hochroth Budapest
2013 Kántás Balázs: Nyelv/rács/törés, borító. FISZ könyvek, Budapest
Turczi István: Nagyon/Sehr illusztráció, hochroth Budapest
Payer Imre: Egyre közelít, illusztrációk. hochroth Budapest
Szőke Imre: Kőbánya, illusztrációk. hochroth Budapest
2012 A hetes busszal jöttem én, kurátor Rónai-Balázs Zoltánnal és Ferenczi Emőkével (MÉSZ székház,
Budapest)
Fluttering, versképregény (Rónai-Balázs Zoltán versével), Art Review, April 2012. 34-35. pp.
Rónai-Balázs Zoltán Das Licht hinter deiner Stirn, versképregények. Hochroth, Berlin
Rónai-Balázs Zoltán ‒ Jakatics-Szabó Veronika: Urbánus poémák, versképregények. Orpheusz, Budapest
2011 J. Szabó Piroska: A magyar üveggyöngyjátékosok, borító. Uránusz, Budapest
2010 Lesi Zoltán:Daphnis ketskéi, 4 illusztráció. FISZ könyvek, Budapest
2009 Payer Imre: Pattanni, hullni, borító. P’Art könyvek, Budapest
Boldogh Dezső: Éjszakai kamionos, borító. Parnasszus, Budapest
Rónai-Balázs Zoltán: Tücsöksirató, borító. Orpheusz, Budapest
2008 Kántás Balázs: Az ablaküvegek közötti tér, borító. Búvópatak könyvek, Budapest
2007 Rónai-Balázs Zoltán: A Dezorient Expressz, illusztrációk. Orpheusz, Budapest

Válogatott bibliográfia

2022 Játszani is engedd – Fazakas Réka írása (Országút, LXXIII. lapszám, ill.
https://orszagut.com/kepzomuveszet/jatszani-is-engedd-2758)
2020 https://orszagut.com/cikk/puha-foltok-kozott
2020 https://magyarnemzet.hu/kultura/remenyt-sugaroznak-jakatics-szabo-veronika-festmenyei-
8165930/
2019 https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/kult/festmenyek-az-anyasagrol/
2019 https://www.origo.hu/itthon/20190424-varsoban-kituntettek-novak-katalint.html
2016 https://www.ujmuveszet.hu/2016/02/onazonos-on-kep-kiallitas-a-latarkaban/
2015 http://m.magyarnarancs.hu/kepzomuveszet/kicsit-szomorkas-95911?pageId=11
https://www.prae.hu/index.php?route=article%2Farticle&aid=8788
2013 http://www.revizoronline.com/hu/cikk/4582/jakatics-szabo-veronika-olvasonaplo-melycsarnok/
2012 OLIVER BASCIANO: The Strip by Veronika Jakatics – Szabó. Art Review, April, 2012. 33. p.
EMŐD PÉTER: Ismét “magyar oldalak” az Art Review-ban. www.artportal.hu, 2012. április.
2011 LÓSKA LAJOS: Utazások két dimenzióban. Magyar Szemle, 2012. 7-8. 176. p.
SINKÓ ISTVÁN: Véletlen, nem véletlenül. ÉS, 2011. június 3. 6. p.
©metropol: Versképek kiállítása. Metropol, 2011. október 19. 8. p.
2010 LÓSKA LAJOS: Gyerektörténetek. Új Művészet, 2010. május. 20. p.
2009 RÓZSA GYULA: A szék alól nézve. Népszabadság, 2009. június 10. 11. p.
2008 LÓSKA LAJOS: Mindennapi apróságaink. Műértő, 2008. május. 9. p.
2007 REPERTOART. Képzőművészeti különszám. Hamu és Gyémánt Kiadó, 2007. 78. p.
2006 HUDRA KLÁRA: Amadeus – új utakon. Új Művészet, 2006. 9. 30. p.

Kalmár Dorka, festőművész

Miért nem festek?

Kalmár Dorka. GYES-ikon XVIII. 2010. 45x75cm fatábla, olajfesték, aranyfüst

Három fiam van, teljes állásban középiskolai rajztanárként dolgozom, osztályfőnök vagyok és mellesleg , elvileg, festőművész. Az időgazdálkodás sosem volt erősségem, a halogatásban viszont tök jó vagyok. Ezért legtöbbször szalad körülöttem minden és én magam is szaladok mindenhova. Évek telnek el festés nélkül. Hol jobban, hol kevésbé hiányzik, de az alvás néha még sokkal jobban. Ha majd egyszer igazán kialszom magam, ha lesz heti egy szabad délelőttöm, ha majd a spájzban végre rendet teszek és kiszabadítom mélyéről a vásznaimat, ha majd lesz takarítónőm és/vagy műtermem, ha majd ez meg az, na akkor tuti festeni fogok. És képzeletem szerint nem is akármilyet! Ha már végre valahára festhetek, akkor valami nagyon szépen, nagyot, felemelőt kéne festeni. A GYES-ikonok után egy új sorozatot. Még pontosan nem tudom, mit és hogyan, hiszen ahhoz is idő, nyugalom és elmélyülés kell, hogy kiérleljem a belső képet meg a koncepciót, ugyebár. Mivel az időkeret szűkös lesz akkor is valószínűleg, kész tervekkel kell rendelkeznem, mielőtt elkezdem, nincs lehetőség bénázni. Nagy feladat, nagy elvárás, megfoghatatlan és idealisztikus az egész.

Túl nagy a kontraszt a konkrét, mindennapos muszáj-feladatok és az alkotás elvontsága, szabadsága között. Hát nem sokkal egyszerűbb jól elmosogatni, kiteregetni, szépen estimesét olvasni, igazolásokat rögzíteni az e-naplóba? Olyan sok a rövidtávú és sürgető feladat! Ezek kipipálása ad némi pillanatnyi sikerélményt, „frankónmegcsináltamvégül” érzetet, mégis folyton bűntudatom van amiatt, hogy amit épp csinálok, azt valami más helyett csinálom voltaképpen, amit szintén fontos lenne csinálni, csak az sokkal nehezebb és nem is biztos, hogy jól sikerülne. Férfim néma szemrehányása sem segít, amiért túlságosan lestrapálom magam az iskolában, amiért mindig úgy elfáradok az önérvényesítésben, hogy nem jut elég idő, energia a családra, őrá. Igazán felháborító luxus lenne így még a festésre is időt szánni…

Hogy lesz ebből elmélyülés? Szent ihlet? Érzem, hogy mégis lehetséges valahogy. Mondjátok, hogy ezek mind csak hülye kifogások!

Kalmár Dorka, önéletrajz

https://webgaleria.hu/kalmardorka
Szeged, 1983.

Tanulmányok

2001- 2010 Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, festő szak
Mesterek : Kovács Attila, Nagy Gábor + vizuális nevelőtanár szak
2004 Istituto d’Arte, Lingua e Cultura Lorenzo de’ Medici, Firenze
1997- 2001 Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola, Szeged, grafika szak

Munkahelyek

2018-tól Szegedi SzC Vedres István Technikum rajz, festés, grafika tanár
2010-2019 Szivárvány Művészeti Iskola
2006-2020 Karikatúra Stúdió

Válogatott kiállítások

2024 HETVEN Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely
2024 Oktatás, művészet, hagyomány Tömörkényes jubileumi tárlat REÖK-palota, Szeged 2022 „Most mi” Szeged, Vedres Galéria, művésztanárok tárlata
2019 Partszakasz Művészeti Egyesület kiállítása, Orosháza, Városi Képtár
2018 Partszakasz Művészeti Egyesület bemutatkozó kiállítása Hódmezővásárhely, Bessenyei Ferenc Művelődési Központ
2011 „SALE” Stoll’Art Kortárs Galéria, Budapest „Fű, gyep, mező” Boltíves Galéria, Budapest 2010 57. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely
2010 FRISS 2010, KOGART Ház, Budapest
2010 Best of Diploma, MKE Barcsay Terem, Budapest
2009 Kalmár Katalin szobrászművésszel közös kiállítás, Galleria Banca Sella, Firenze
2008 Az 55. Őszi Tárlat díjazottjainak kiállítása, Csók István Galéria, Budapest
2008 Székely Szalon, Csíkszereda és Olof Palme Ház, Budapest
2008 55. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely
2008 „Egyet fizet, tizenegyet kap” Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely
2007 TR Galéria, Héviz

Díjak

2012 XXII. Szegedi Rajzpedagógus Tárlat, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának Fődíja
2008 Az 55. Vásárhelyi Őszi Tárlat Csongrád Megye Önkormányzataiért Alapítvány Díja

A festményekről

Az anyaság, a háztartásvezetés, gyereknevelés és párkapcsolat nehézségei festményeimen átvitt értelemben, szentképmotívumokként jelennek meg. Az össze-vissza perspektíva utal a felfordult világra és a családon belüli több különböző nézőpontra, amivel a sajátomon kívül azonosulnom kell. Nagyon jó lenne a gyorsan múló Jelen pillanatait megbecsülni tudni, boldognak érezni. Az arany háttérrel „bearanyozom” és megörökítem magamnak hétköznapjaimat. Igyekszem a nehézségeket, fájdalmakat teremtő erővé transzformálni, és a festés segít nekem ebben. Képeim fohászok.

Kiss Adél, festőművész

Szétszakadás és lopott idő

Kiss Adél: A négy gyermek, akvarell, akril, vegyes technika, vászon, 50×120 cm, 2024

Kiss Adél
négygyermekes anya, festőművész, tanár, nő

Nehéz elkezdenem ezt a szöveget. Azt gondoltam, korábbi írásokból összeollózok valami elfogadhatót, hiszen többnyire már leírtam ezeket a gondolatokat. Sajnos a laptop, ami épp nálam van, valamiért nem szerkeszti a word dokumentumokat, így ez a tervem meghiúsult.

Pedig gondoltam, de jó, megírom végre hazafelé a Makó-Budapest buszon, végül is 3 óra 15 perc az út, pont jó lesz. Nos, a mobilomon tudok csak írni, ez kissé nehézkes, de most van időm,
talán valameddig eljutok. Legalább hasznosan töltöm az utazást.

Mostanában nagyon sokat utazom. Hetente minimum 6-700 kilométert buszozom és vonatozom, bkvzom Budapest-Monor, Budapest-Makó-Magyarcsanád között. Mindig úton vagyok, fizikailag mindenképpen, talán lelkileg is. Budapesten a Kisképzőn előkészítőt tartok vasárnaponként. Monoron is tanítok a gimnáziumban. Magyarcsanádon pedig kezdjük kialakítani a jövőbeli műteremotthonunkat, ahová idén nyáron költözünk. Februártól pedig már Makón is tanítok az Alapfokú Művészeti Iskolában és Magyarcsanádon is tartok festészeti foglalkozásokat. Szóval jelenleg a fent említett négy külön településen dolgozom tanárként, múltkor kiszámoltam, hogy minimum heti 30 órát tanítok. Lehet, hogy ez kicsit sok. De a bevétel szükséges a gyerekek miatt.

Egy egész munkatervet is írtam az utazással kapcsolatban még a tavalyi évben, festmények is készülnek lopott időkben, de a befejezéssel gondjaim vannak. Van legalább hat elkezdett képem, tulajdonképpen szimultán belefestek néha.

Már a gyerekek előtti időszakban is időhiányban szenvedtem, de belegondolva nem is értem, mitől fáradtam el akkor annyira.

2015 június – 2020 szeptember között, öt év alatt szültem négy gyermeket, közben néha tudtam azért festeni, egy, illetve két gyerek mellett egész sokat. Pályázaton is nyertem, kiállítottam gyakrabban. A harmadik, majd a negyedik születése viszont jóval megnövelte a teendők listáját és sokkal kevesebb időm jut az alkotásra vagy egyáltalán arra, hogy eljussak egy-egy kiállításra.

Már másfél éve napi 3-4 órákat alszom, ugye a háztartással is kell foglalkozni, de sosem sikerül olyan rendet csinálnom, amilyet szeretnék. A négy kicsi fél óra alatt szétrombolja egy napi munkámat. Rettenetesen frusztrál, hogy ide-oda kapkodok a teendők között. Pedig alapvetően maximalista vagyok, de ezt el kellett engednem.

Valahogy a festés mindig a sor végére kerül. Mosás, teregetés, hajtogatás, mosogatás, főzés, rendrakás… mindig kimarad ezek közül is valami, mintha egy örök körforgás lenne. Uzsonnakészítés az iskolásnak, mindig kikészíteni a holmikat, minden befizetnivalót, kirándulást, programot, orvost megjegyezni, intézni. Persze mindig van valami, amit elfelejtek, kimarad. Ezek gondolom más anyáknak is ismerősek.

Nagyon gyorsan jöttek a gyerekek egymás után, körülbelül másfél év különbséggel. Ebben a családi példát követtem, mert édesanyám hat év alatt szült öt gyereket. Emlékszem, hogy mindig főzött, pakolt, takarított. Otthon volt velünk, apa dolgozott. Mindig fáradt és feszült volt, sokat kiabált, de délután tanult velünk és minden hétvégén finom süteményt is sütött nekünk. Sajnos túl sokszor vagyok türelmetlen én is a gyerekeimmel, ezen kellene dolgoznom.

Utólag visszagondolva, nem is értem, hogy bírtam ezt a sok terhességet ilyen rövid idő alatt. Flóra 8, Erik 7, Blanka 5, Vince 3 éves. Nagyon szeretem őket, jó gyerekek. Vincénél nem olyan régen derült ki, hogy autista, hogy pontosan mi a gond, még vizsgálják. Fejlesztjük, speciális bölcsődét kezdett most. Tündéri kisfiú, nem beszél. Vele kapcsolatban magamat hibáztatom, hogy másfél éves korában visszamentem tanítani és kevesebbet foglalkoztam vele. Több akvarell és akril vagy olaj sorozatban is ábrázolom a gyermekeimet, családot, bár a legtöbb képet meg se osztottam. Van emellett egy császármetszés sorozatom(ez mostanában aktualizálódik ismét, festészetileg), ami a négy császárral világra jött gyermeken szülésének élményét, körülményeit örökíti meg némileg idealizált módon. Amikor 2017-ben elkezdtem ezt a sorozatot, még csak két gyermekem volt. Ezzel a témával egy erősen tabu témát feszegetek, ami ugyan megosztó, de talán pont emiatt is tartom ezt fontosnak. Szeretném ezt is tovább folytatni, készültek azóta új akvarellek, egy-két kép. Ötletem bőven van. Ezek a varratos, vágásos festmények és a mögöttes gondolatok még mindig aktuálisak számomra. Sőt, ismerőseim is és nem ismerőseim, akik találkoztak ezekkel a munkáimmal, sokan magukénak is érzik, főleg azok, akik így is szültek. Az első festmények készülése óta eltelt 6 év, azóta születtek még ketten, ők is szintén császármetszéssel. Ezekről a sebekről is vannak képeim, rajzok, festmények. De nem osztottam meg belőlük azóta semmit. Mostanában gondolkodtam el azon, hogy ezeket is publikálni kellene valamilyen módon. Végül ugye mindegyikőjüket császármetszéssel hoztam világra, pedig nem ez volt a tervem. Hálás vagyok az orvostudománynak, mindenkinek, akik segítettek a nehéz helyzetekben fizikailag és lelkileg is, hogy itt lehetünk mindannyian, mert 150-200 évvel ezelőtt szinte biztosan nem maradhattunk volna itt.

Az anyaság mellett nekem például az is fontos, hogy nőnek érezzem magam. Szeretek sminkelni, öltözködni, próbálok normálisan kinézni. Mindig lényeges volt, hogy mit gondolnak rólam mások, a férfiak főleg.

A szemem alatt a karikák egyre mélyülnek és mostanában érzem azt, hogy túl sokat vállalok. Nincs időm kikapcsolódni, egy filmet nem tudok megnézni, könyvet elolvasni.

Néha kapok megrendelést, ami nagyszerű és persze elvállalok mindent az anyagiak, megélhetés miatt. Viszont nagyon nehezen megy ez is, tolom magam előtt a feladatokat. Egy évvel ezelőtt kétszer ennyi hajam volt. Próbálok figyelni, vitaminokat szedni és nem mindig kávézni. Talán lassítani kellene, mert a gyerekek még kicsik. Mikor már éjjel az ágyban fekszem, hirtelen eszembe jut, hogy ezt és ezt nem csináltam meg és jajj, a fenébe is, de megint nem folytattam a megrendelést, pedig sürgető lenne, hú, nem küldtem el három levelet és sorolhatnám.

Imádok főzni, sütni, a konyhában tevékenykedni, befőzni, lekvárokat, szörpöket eltenni, fermentálni. Tavalyelőtt ősszel-télen még volt időm sajtot készíteni, a gyerekeket is bevonva. Például parenyicát is gyúrtunk, nagy lelkesedéssel nyújtották a sajttésztát és öröm volt nézni, ahogy eszik. Ez a hobbym tulajdonképpen.

Kertészkedni is szeretek, imádom a növényeket, van egy kis fűszerkertem is, de most már arra sincs időm és energiám. Annyira várom, hogy egy kis nyugalom legyen! Valószínűleg, ha leköltözünk vidékre, kicsit megvalósul ez. Legalábbis nem kell annyi helyre mennem és a családra is több időm jut.

A vidéki ház felújítását is én kezdtem el és csinálom, mivel én megyek hetente oda, nem is tudnánk kilogisztikázni máshogy a férjemmel. Ő viszi-hozza a gyerekeket az intézményekbe. Ez is rengeteg figyelmet von el az alkotástól.

Most pedig a szüleim házát sikerül eladni a testvéreimmel és egy hónap alatt teljesen ki kell üríteni. Ezt főleg húgom és én csináljuk (neki három gyermeke van, orvos), mivel a két öcsém külföldön él. A rendszerezés, jogi és egyéb ügyintézés, költöztetés leszervezése két nagycsaládos nő feladata.

Emellett pedig mindent csinálok, amit fent leírtam, szabadságot nem igazán tudok kivenni tanárként, csak a kötelező szünetekkor. Most pedig a tavaszi szünetben is pakolhatok, ahelyett, hogy a gyerekeimmel lennék csupán otthon és készülődnénk az ünnepre. Jön a Húsvét, nekik az is nagyon fontos. Persze megoldom, sütünk kalácsot, főzünk sonkát, festünk tojást, lesz a kertben tojáskeresés és jó hangulat. Nem unatkozom majd, az biztos.

Segítségem tulajdonképpen minimális. Az én szüleim már nem élnek, testvéreim távol laknak, a rokonok is. Férjem családja elfoglalt, dolgoznak. Pénzem nincs se bébiszitterre, se takarítónőre. Mondjuk a takarítónő előtt is el kellene pakolnom, hogy hozzáférjen mindenhez.

Örülök, hogy van időm néha alkotni is. Az utazások miatt mindig van nálam egy kis akvarell blokk, ecsetfilcek, akvarell és tölthető ecset. Egyszer egy komplett utazós kiállítást szeretnék ezekből összehozni, a korábbi munkatervemben is írtam erről:

Elkezdtem skiccelni, vonatokon, buszokon. Az embereket is elkezdem figyelni, nézni, új karaktereket találni, rajzolni. Azokat, akikkel utazom. Hallgatni, figyelni. A szituációkra adott reakcióikat. Kapcsolódásokat – Emberek: Férfi-nő; Anya-gyermek; Idősek; Barátok; Iskolatársak; Kollégák; Ismerősök; Idegenek; Kötekedők; Elalvók; Jármű után rohanók; Lekésők; Jegy nélkül utazók; Részegek; stb. Vonzásokat. Elengedéseket. Harcokat. Az Utazók sajátosságait. A járművek belső tereit. A sofőröket, vezetőket. Felelősséget. Hatalmat. Kapaszkodókat – ahogyan használják vagy nem használják az utasok. Átvitt értelemben is. Korlátokat – a járműveken és az emberek között. Szabályokat. Jeleket. Mindannyian és mindig úton vagyunk. Mennyi út és mennyi felé visz bennünket. Úton vagyunk elindulástól megérkezésig: születéstől a halálig, egy kapcsolat kezdetétől a lezárásáig, a változás vágyától a változás befejeződéséig. Sok esetben az „útonlevés” az egyedüli alternatíva arra, hogy új dolgok kerüljenek az életünkbe, új ismeretségek szülessenek, új kapcsolatok épüljenek, új ismereteket, új tapasztalatokat szerezzünk. Legalábbis az utóbbi évben ezt érzem.

Még rengeteget tudnék írni, de így is átmentem a tényleírásból egyféle panaszkodásba. Sokan mondhatják, hogy minek vállaltam ennyi gyermeket, rosszul osztom be az időmet, minek megyek dolgozni, adjam fel a festést, nem lehet így csinálni.

Úgy érzem, hogy megfordultak a szerepek a mai világban. A mai nőkre sokkal több feladat hárul, mint akár 50 éve. Felgyorsult a világ. Nagyon sok nőtársamnál látom azt, hogy sokat vállalnak. Mégis folytatom, bízva abban, hogy a munka és az áldozatok, a nemalvások egyszer meghozzák az eredményt.

Tudok alkotni, gondolkodni. Ez most egy ilyen élethelyzet. Megpróbálom kihozni belőle a
maximumot. Köszönöm a figyelmet.

A Makó – Budapest között közlekedő Volánbuszon és
Budapest – Monor között, valahol Ferihegy környékén a vonatról írt soraimmal
üdvözlettel:
Kiss Adél
négygyermekes anya, festőművész, tanár, nő

Kiss Adél, önéletrajz

https://www.facebook.com/adelkisspainter/
http://www.artgallery73.com/view_artist.php?AID=52
www.kissadel.com
1982, Budapest

Tanulmányok

2002-2007 Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest – Festőművész
Bizonyítvány azonosítója: Sorszám: PTL000864, I-44/2002 szám, Intézményi azonosító:
FI27524
2004-2007 Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest – Művészeti rajz és művészettörténet tanár
Bizonyítvány azonosítója: Sorszám: PTL000866, 2/2009 szám, Intézményi azonosító:
FI27524
2000-2002 Eszterházy Károly Főiskola, Eger – Rajz-vizuális kommunikáció

Oktatói, szakmai tevékenység

2022 június, július, augusztus – Felvételi előkészítők tartása: vizuális kultúra, művészettörténet, grafika, festészetoktatás a Képző és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégiumban, Budapesten
2022-től vizuális kultúra, valamint művészettörténet, grafika, festészetoktatás, érettségire felkészítés a Monori József Attila Gimnáziumban, Monoron
2012-2022 vizuális kultúra, művészeti rajz és festészetoktatás a Fáy András Református Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézményben, Gombán
2011-2013 a Paletta Művészeti Műhely vezetése, rajz és festészetoktatás, Monor
2009-2010 Fekete István Általános és Szakiskola, Gyömrő, óraadó rajztanár
2008-2010 Zichy Mihály Rajziskola vezetése, rajz és festészetoktatás, Monor
2007-2011 Rajz és vizuális kultúra, valamint grafika, festészetoktatás a József Attila Gimnázium
és Közgazdasági Szakközépiskolában, Monoron
Folyamatos részvétel művésztelepeken, workshopokon

Mesterek

2002-2007 Maurer Dóra Kossuth Díjas festőművész
2000-2002 Földi Péter Kossuth Díjas festőművész
2000-2002 Nagy B. István Munkácsy Díjas festőművész
1997-2002 Kopek Rita festőművész

Szervezetei tagságok

2009-től Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete

Díjak, elismerések

2020 A 23’56-os című kiállításunk anyaga, melyet Oláh Mátyás Lászlóval és Oláh Katalinnal közösen
hoztunk létre, állandó kiállításra kerültek a Veritas Történelemkutató Intézetben, Budapesten
2017 Hegyvidék Nemzetközi Művésztelep – részvétel
2016 1956-os Emlékév Sinkovits pályázata – Alkotói támogatás
2015 Nemzeti Kulturális Alap – Alkotói Támogatás
2014 Somorjai Nemzetközi Művésztelep – részvétel, kiállítás
Tállya Art Nemzetközi Művésztelep – részvétel, kiállítás
2012 59. Vásárhelyi Őszi Tárlat – alkotói díj
2011 Art Momets by Hibrydart – Spicy Collection kiállítási díj
2010 Expectations 2010 nemzetközi pályázatán kiállítási lehetőséget nyertem a Berlini Collegium
Hungaricum Moholy-Nagy Galériájába speciális vendégként
2007 A Prohászka Műhely Szakkollégium Street Art pályázatának különdíja
E.on Földgáz Zrt. „Tiszta energia” pályázata alkotói díj
2003 Pannon-Color Díj

Jelenleg is alkotok, folyamatosan részt veszek kiállításokon. Több díjat is nyertem munkásságommal, többek között a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlaton kaptam díjat, az NKA alkotói támogatást ítélt nekem, illetve az 1956-os Emlékbizottság által kiírt Sinkovits pályázaton is nyertem a közelmúltban.

Sok helyszínen kiállítottam, 2019-től állandó kiállításon láthatók portré festményeim a budapesti Veritas Történetkutató Intézetben 23 ’56-os címmel, mely tárlaton Oláh Mátyás László és Oláh Katalin szobrászművészekkel közösen szerepelünk. Külföldi kiállításaim közül kiemelném a berlini, nürnbergi és párizsi tárlatokat.

Az elmúlt alkotói éveim során a portréfestés, arc-, illetve testrészletek megfestése mellett többnyire a víz témája foglalkoztatott, annak halmazállapot-változásai, megjelenési formái, szimbólumrendszere. Ezen időszak alatt készült festményeimen e motívumok köré rendeztem koncepcióm. Alakjaimat vizes felületeken keresztül, párás, esős, vizes üvegen át, vízben, fürdés, merülés közben, illetve valamely más transzparens hordozón át jelenítettem meg. Különösen vonzódom az erős színekhez, technikai kísérletekhez, sokszor alkalmazom ezeket a látvány erejének felfokozásához.

Munkáimban valós látványokat, élményeket dolgozok fel, ehhez saját készítésű fotókat és vázlatokat is használok. Különösen vonzódom az erős színekhez, technikai kísérletekhez, sokszor alkalmazom ezeket a látvány erejének felfokozására, a kifejezés érdekében vállalt túlzásokhoz.

Festmény-installációkkal is foglalkozom, több elemből állítom össze a kompozíciót. Ez egyben lehetőség egyfajta vizuális játékra is, mivel a valójában egybetartozó képek bármikor átrendezhetők, de/sőt külön is önálló alkotások.

Alkotásaim fő témája az ember és annak környezete. Portréimat, testrészleteimet rendszerint szokatlan kivágásokban jelenítem meg, ezáltal többletjelentéssel felruházva őket, megkísérlem belső világuk megjelenítését. Elmondhatom, hogy számomra az (is) fontos, hogy az ábrázolt személy akárki lehessen, ezáltal fogalmazva meg az egyediségben az általános emberit.

Szándékom továbbfejleszteni a képfelület bizonyos részeit, egyes felületeket elhanyagolni vagy akár elmosni, más részeket viszont kidolgozni, kiemelni. Festészetileg fontosnak tartom, hogy munkáim realisztikus és absztrakt elemeket egyszerre hordozzanak.

Fontosnak érzem a személyes, aktuális impulzusokat, ezeken belül a részfelfedezéseket, valamint az emberi-művészi új élményeket.

Mostanság nagyon sokat utazom és sétálok. Régebben ez megszokott volt számomra, azonban az élet úgy hozta, hogy megállapodjak, családot alapítsak. Az elmúlt években ritkán adódott lehetőségem, hogy művészeti céljaim kiteljesítsem. Lévén, elsősorban a család, a gyermekeim jóléte élvez elsőbbséget a saját, hozott minták és a társadalmi elvárások által. Tulajdonképpen ez az élet rendje.

Négy gyermekem született 5 éven belül (2015. június – 2020. szeptember), ami nagyon rövid idő, s ezalatt nemcsak fizikai, hanem rengeteg szellemi teher is felhalmozódott bennem. A folyamatos készenlét, odafigyelés, önmagam figyelmen kívül hagyása a saját szükségleteim és a művészeti előrehaladásom szempontjából is meghatározó lett.

Önálló kiállítások/válogatás

2022 ÉLETEKEN ÁT, Vigadó Kulturális És Civil Központ, Monor
2016 AZ ÉRZÉKELÉS TÖREDÉKEI, H13 Galéria, Budapest
2014 LÉLEKLENYOMAT – Kiss Adél első önálló katalógusának bemutatója, Dr. Borzsák István
Városi Könyvtár, Monor
2013 MELANCHIOLIA, MonaR Galéria, Monor
2012 KÜLÖNÖS VIDÉK, Walden Galéria, Dobogókő
2010 MASZKJAINK, Tolnay Szalon, Madách Színház, Budapest
SÉTA AZ ERDŐBEN, MonaR Galéria, Monor
2009 KIS TÖRTÉNETEK, ELTE-BTK Alkalmazott Nyelvészeti
Tanszék, Budapest
2008 VIGADÓ KULTURÁLIS ÉS CIVIL KÖZPONT, Monor
CIRIS MAGÁNKLINIKA, Budapest
ISMERETLEN ISMERŐS – ISMERŐS ISMERETLEN, ELTE-BTK Alkalmazott
Nyelvészeti Tanszék, Budapest
PSZINAPSZIS 2008 /XII. Budapesti Pszichológiai
Napok/ AJAMK, Budapest
2007 LÉLEKLENYOMATOK, Rózsa Galéria, Budapest

Csoportos kiállítások/válogatás

2024 21 NAP, Kondor Béla Közösségi Ház, Budapest
2023 MINT FATÖRZSTŐL GYÖNGE ÁGA, Vigadó Kulturális és Civil Központ, Monor
2022 MOM Art Fair, Youngart Galéria, Mom Park, Budapest
2019 23 ’56-os – állandó kiállítás, Veritas Történetkutató Intézet
2018 23 ’56-os, Emlékpont, Hódmezővásárhely
’56-os ARCKÉPCSARNOK, Vigadó Kulturális és Civil Központ, Monor
2017 KERESZTEZŐDÉSEK, Hegyvidék Galéria, Budapest
23 ’56-os, József Attila Múzeum, Makó
’56-os ARCKÉPCSARNOK, H13 Galéria, Budapest
2016 A BOLDOGSÁG ÉVEI, Józsefvárosi Galéria, Budapest
KIRAKAT Tárlat, Hegyvidék Galéria, Budapest
FACIOTÍPIA – Performansz Könyv Katával, Civil Közösségek Háza, Pécs
MŰVÉSZEK A MAJORBÓL, VMG, Budapest
2015 HARMÓNIA, Művészetmalom, Szentendre
T-MODELL, AMAtár, AMAház, Budapest
A NYOMHAGYÁS HARCETEREI – Kiss Adél / Oláh Mátyás László, Lyukasóra Galéria,
Bp.
PROMENÁD 2015, MÜSZI, Budapest
2014 NŐK – VÁSZON ELŐTT ÉS MÖGÖTT, Tolnay Szalon, Madách Színház, Bp.
ENRA, Rozsnyói Bányászati Múzeum, Rozsnyó,Szlovákia
TÁLLYA ART MŰVÉSZTELEP ALKOTÓINAK
KIÁLLÍTÁSA, Maillot Kastély, Tállya
„LÉLEKBÁZIS” – DUNART.com3 Nemzetközi Művésztelep Kiállítása, Korona Udvar,
Somorja,Szlovákia
„NEM KÉZZEL FESTETT KÉP” című performance előadásai Könyv Katával:
-Városi Művelődési Központ, Somorja, Szlovákia
-Erlin Galéria, Budapest
-Lyukasóra Galéria, Budapest
AZ IDENTITÁS MINTÁZATAI, Lyukasóra Galéria, Budapest
2013 ART EXPO FRISS, Művészetmalom, Szentendre
EGOROMBOLÓK 2. – Álom, Roham Galéria, Budapest
EGOROMBOLÓK 3. – EGOPOLISZ, Attention, Budapest
2012 SANS REPÉRES – SpicyCollection, Párizsi Magyar Intézet, Párizs, Franciaország
59. VÁSÁRHELYI ŐSZI TÁRLAT, Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely
„A HETES BUSSZAL JÖTTEM ÉN”MÉSZ, Koós Károly terem, Budapest
NYITOTT TEMPLOMOK ÉJSZAKÁJA, Római Katolikus templom, Monor
ART MOMENTS SPICY VÁLOGATÁS / Pécs – AMS 2012 Re:Public Galéria, Zsolnay Kulturális Negyed, Pécs
ART MOMENTS SPICY VÁLOGATÁS / Veszprém – AMS 2012, volt Jezsuita templom, Veszprém
KISS ADÉL ÉS PETHŐ ANIKÓ KIÁLLÍTÁSA,HybridArt& Café, Budapest
2011 ART MOMENTS, Eklektika Galéria, Budapest
59. VÁSÁRHELYI ŐSZI TÁRLAT, Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely
PERFORIUM 2011 – performance és installációs kiállítás, Vidéki Múzeumok éjszakája, MonaR Galéria, Monor
XXIII. EKSZPANZIÓ – ARCMASZK, Magyar Műhely Galéria, Budapest
ENGEDJ BE! MonaR Galéria, Monor
2010 NOMADEA 2010 alkotótábor kiállítása, MonaR Galéria, Monor
EXPECTATIONS, Collegium Hungaricum Berlin, Moholy-NagyGalerie, Berlin, Németország
XXII. EKSZPANZIÓ – MASZK, Királyi Palota, Visegrád
2009 XVII. ARCOK ÉS SORSOK ORSZÁGOS PORTRÉ BIENNÁLÉ, Moldvay Győző Galéria, Hatvan
XXI. EKSZPANZIÓ – performance Dénes Imrével közösen “Találkozás” címmel, Királyi palota, Visegrád
2008 STREET 2008, Gödör Klub, Budapest
BALASSI INTÉZET – csoportos kiállítás, Budapest
facebook 3.0., APRoPODIUM Galéria, Budapest
VálasztásVAM, Vam Design Center, Budapest
2007 Az E.ON Földgáz Zrt. „TISZTA ENERGIA” c. pályázat kiállítása, Budapest
XVI. Arcok és Sorsok Országos Portré Biennálé, Moldvay Győző Galéria, Hatvan
BEST OF DIPLOMA, MKE, Barcsay terem, Budapest
„NOÉ BÁRKÁJA” Maurer osztály kiállítása, Nürnberg, Németország
„REMÉNYT S JÖVŐT ADOK NEKTEK” IncoronataSzékház, Budapest
SZEMTŐL SZEMBEN, Pethő Anikó festőművésszel, Ökumenikus Általános Iskola, Monor
2006 MÜNCHEN – BUDAPEST, MKE, Budapest
„EPRESKERT” – Festőnövendékek kiállítása, ArtcafeOkker, Budapest
2005 GEO II, Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest
„MÉRETEN ALULI”, Várfok Galéria, Budapest
XV. ARCOK ÉS SORSOK ORSZÁGOS PORTRÉ BIENNÁLÉ, Moldvay Győző Galéria, Hatvan
2004 JÁTÉK MINDENKÉP(P)EN, Artpool P60 Galéria, Budapest
2003 NOMADEA 2003 ALKOTÓTÁBOR kiállítása, Vigadó Galéria, Monor
NYOLC RETINA, Benczúr Ház, Benczúr Galéria, Budapest
PORTRAIT X, Goethe Intézet, Budapest
2002 SZÍNEK NYELVÉN, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Aula, Budapest

Válogatott bibliográfia

2017 23 ’56-os, művészeti album, szerkesztette: Oláh Mátyás László, 2017. 04. 28.
’56.os Arcképcsarnok, Magyar Napló, 2017. októberi szám
2014 Oláh Mátyás László, Kiss Adél, Cserenkó Gábor: Az Identitás mintázatai, Lyukasóra Magazin, XXIII: Évfolyam V.; 2014/5. szám, 32-33. p.
2013 Kiss Adél: Léleklenyomat/SoulImprint, Benne: Révész Emese: Tükör által homályosan, 7- 9.o.
72 oldal, készült 500 példányban, ISBN 978-963-08-7944-6
2012 59. Őszi Tárlat Katalógusa
repertoART VIII. Hamu és Gyémánt kiadó Kft. művészeti különkiadás, 2012. dec. 56-57.p.
2011 Válogatott munkák – Kiss Adél, katalógus, 2011
58. Őszi Tárlat Katalógusa
2010 Expectations kiállítási katalógusa, kiadó: ZeLEdizioni, Printed inItaly, ISBN 978-88-96600-
28-3, 2010 Rónai-Balázs Zoltán: 4 festő, Spanyolnátha internetes folyóirat, 2010
2009 „Arcok és Sorsok” XVII. Országos Portré Biennálé katalógusa, Budapest, 2009/200, 13. p.
Csillagszálló kulturális utcalap Szomszédok c. száma, Kiadja: Oltalom karitítív egyesület,
2009. jún. Szabó Attila írása
2008 Csillagszálló kulturális utcalap Külön(leges) száma Utca 2008 címmel, Kiadja: Oltalom karitítív egyesület, 2008. nov. 20-21. p.
RepertoArt V. Hamu és Gyémánt kiadó Kft. művészeti különkiadás, 2008. nov. 76-77.p.
Mélyi József: Ismerős maszkok – Élet és Irodalom, 2008, 29. p
Tossenberger Adél: Erotikus szájak és ember – állatok: www.kulturpart.hu
Eladható-e a kortárs magyar képzőművészet külföldön?
http://www.bbi.hu/index.php?id=137&cid=717
2007 „Arcok és Sorsok” XVI. Országos Portré Biennálé katalógusa, Budapest, 2007/159, elülső belső borító
Szabó Noémi: Nosztalgikus elégia (festődiploma’07), Új Művészet 2007/9. 5.,7. p.
Uhl Gabriella: Hatás-vadászat (festődiploma’07) Maktár folyóirat, III. évfolyam, 2007/06-07
szám, 22-23.p.
2003 Népszabadság, K.Zs.: Imazászlók a vasadi akácosban, Művészek alkotótábora egy tanyán,
2003. aug. 26. 11.p.

Könyv Kata, festőművész

Anyaság és művészet

Könyv Kata: Kisimulva 2

Nagyon jó ötletnek tartottam a kezdeményezést, és úgy éreztem, az engem nyomasztó terhek puttonyán egy kis ablak nyílt, mikor Heni elküldte a kiállítás koncepcióját. Mégis, nehéz elkezdeni… Mit is szeretne az ember hangsúlyozni, és ha meg is van, hogyan artikulálja azt? Mint oly sok esetben, itt is azt tudom először, hogy mit nem szeretnék:

Rinyálni.

De ez is olyan relatív. Hiszen az egyszerű tényközlést (pl.: napi események elsorolása, olyan szemszögből, hogy mit csináltam) is adott esetben panasznak titulálható… Maradok a bevált, kissé skizoid, ugyanakkor hasznos, saját vállamra kiültetett felettes én szemszögénél, amelyben parallel szemlélem és élem az életem.

Belülről kezdem.

Az anyaság átírta az életemet. Gyermekem érkezése, és immár kicsit több, mint három éve tartó köztünk léte hátra sorolta a művészetet és a szabad akaratot is. Ezt a fájdalmas hiányt szerencsére a hatalmas szeretet orvosolja. De, miként a legtöbb alkotó nőnél, nálam is kettős természetű ez az érzelem, ez az erő. A gyermekemmel töltött idő boldoggá tesz, közben azonban gyakran nyomaszt a hívás az alkotás után. Hömpölyögnek az agyamban a gondolatok, és formát szeretnének kapni az érzelmek. De maradok a szőnyegpadlón ücsörögve, műanyag csészémet tartva, és várom a játék kávét, mert Nórika tudja, hogy az anya kedvence. Vagy épp futok a kisbicikli után, vagy sorolhatnám a láthatatlan házimunkák sorát, amiket egymás után újra és újra végzek és picikéket harapva veszik el az erőmet, ami estére meg is kopik rendesen. Tanítok egy Művészeti Gimnáziumban, szervezek művésztelepet, és az MMA ösztöndíjasaként folytatom művészeti tevékenységemet…Ha sikerül. gyakorlatilag lopva, elcsent időkben tudok dolgozni.

Azért néha sikerül létrehozni egy-egy új munkát, de ez az alkotási folyamat nagyon messze van attól a termékeny, egymásból építkező nagybetűs FESTÉSZETTŐL, ami után oly nagyon sóvárgok.

Ami viszont nem hiányzik „időmilliomos” korszakomból az a folyton jelen lévő, sokszor aludni sem hagyó szorongás. A vonal és pont értelmén, az élet múlandóságán, a dolgok hiábavalóságán… Kislányom születése valahogy beragyogta ezeket az árnyékokat, és a folytonos mardosás megszűnt. Természetesen van mindig gond, aggodalom, feszültség most is. De értelmet adott mindennek a gyermekem léte.

Például egyes, régebben nyomasztó művészeti probléma, melyre magyarázatot keresve magamat belülről égetve keringtem tudatilag, azt képes lettem, mint jelenséget szemlélni, és ez mindenképpen hasznos számomra. Ehhez biztos hozzátesz éveim száma is, mely egyre csak nő.

Gyakorlati aspektusból a dolog úgy „fest”, hogy elenyésző segítség mellett szervezem a család és a munka ügyeit. Ez is relatív, hogy kinek mi a kevés… Nem szeretném itt részletezni az időbeosztásom. Az tény, hogy számomra a bölcsi a segítség, amit sajnos kislányom egyáltalán nem szeret. Valódi munkát akkor tudok végezni, ha van szabad pár órám, mondjuk 4, vagy 5. Mikor ezeket a sorokat írom, kislányom a hatodik hete van itthon, egymás után jöttek a vírusok, lázzal, antibiotikum kúrákkal, és nem is tudtam érdemben dolgozni. Nagyon nehéz összeegyeztetni, főleg, ha beteg a gyermek, mert akkor koalaként kapaszkodik folyamatosan, amimbe csak tud.

Lassan tanulom, és egyre jobban alkalmazom az agyban festés folyamatát. Próbálom az egyes ötleteket, motívumokat készre érlelni úgy, hogy csak a belső kivetítőmet használom.

Így amikor, végre odajutok, nem lesz sok kérdés. Illetve előtérbe kerültek a különböző alternatív hordozók, és azok szimbolikája, ami egyébként is a kutatási területem. Összefoglalva, művészetet létrehozni számomra anyaként sokkal nehezebb, de létezni jobb!

Köny Kata, önéletrajz

1984-ben született Pincehelyen, Simontornyán nőtt fel. Jelenleg Siófokon él és alkot, valamint a székesfehérvári Gorsium Gimnázium Szakgimnázium és Technikumban rajz, művészettörténet szaktanár. Egy gyermek édesanyja.
2023 szeptemberétől a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa.
Művészeti tevékenysége mellett, művészeti projektek szakmai szervezője.
2020-tól a MAOE Tolna megyei választmányi tagja
2022-től a PIC-túra művésztelep szakmai szervezője
2019-2022 Új Látás, Kölesd- szakmai vezetés
2017-2018 Miszla Art, Miszla- kurátor
2012-2015 között Agylap címmel önálló grafikai rovata volt az Élet és Irodalom folyóiratban.
Munkái megtalálhatóak több magángyűjteményben pl: Völgyi- Skonda, Kovács Nimród, Hajdú Zoltán, valamint a Gyergyószárhegyi, Dunaszerdahelyi, és Kölesdi képtárak gyűjteményében. Hazai, és nemzetközi művésztelepek résztvevője.

Tanulmányok

2015-2018 Doktori Iskola, Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar (témavezető: Prof. Nyilas Márta DLA. habilitált doktor)
2003-2008 Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő és Vizuális nevelőtanár szak, mesterei: Gaál József, Károlyi Zsigmond, Kőnig Frigyes
2007 Universidad de Castilla-La Mancha festő szakán, Spanyolország, Erasmus program
1998-2003 Pécsi Művészeti Szakközépiskola, tanárai: Molnár Tamás tervezőgrafikus, Ernszt András festőművész, Bélafi László fotóművész, Pandúr József művészettörténész

Szervezetei tagság

2019 Magyar Festők Társasága (MFT)
2011 Magyar Művészkönyvalkotók Társasága (MMAT)
2009 Magyar Alkotók Országos Egyesülete (MAOE)

Eredmények

2023 MMA ösztöndíj
2021 NKA alkotói támogatás
2020 Római Magyar Akadémia ösztöndíja
2019 MAOE szakmai elismerés a Dimenziók kiállításon
2018 Unilever Művészeti Díj
2018 Doktorandusz Kiválósági ösztöndíj
2015 NKA alkotói támogatás
2014 Szabó Dezső művészeti ösztöndíj
2014 NKA alkotói támogatás
2013 Barcsay-díj
2010 Budapest főváros ösztöndíja, Gyergyószárhegyi művésztelepi részvételre.

Fontosabb önálló kiállítások

2023 Képtestek, Tamási galéria, Tamási
2023 Közös nevező, Csiszár Zsolttal, Kálmán Imre Kulturális Központ, Siófok
2021 Utcafront, Egry-Szepessy kastély kiállítóhely, Nyékládháza
2020 Üvegtest- Corpus Vitreum, Esernyős Galéria, Budapest
2019 JelenLét, Művelődési Ház, Kölesd
2018 A kép tekintete, Simontornyai Vár, Simontornya
2017 Boldog karambol, Halköz galéria, Debrecen
2017 Kívülvalóság, Magyar Műhely Galéria, Budapest
2016 Primavera rustica, Gebauer Galéria, Civil Közösségek Háza, Pécs
2015 Szabó Dezső ösztöndíjasok II. bemutatkozó kiállítása, Babits Mihály Kulturális Központ, Bakta-terem, Szekszárd
2015 Agylap és Puha képek, Madách Színház, Tolnay Szalon, Budapest
2015 Mix, PIK Galéria, B. Gömbös Ilonával, Budapest
2014 Transcendo, Erlin galéria, Budapest
2014 Saját ösvényen, Király 9. Budapest
2013 Őszi Párlat, Bartók kamaraszínház, Dunaújváros
2013 Kimosódás, Galéria IX., Budapest
2013 Semmi trend, Szikszai Károllyal, Look galéria, Budapest
2013 Barcsay díjasok, Barcsay gyűjtemény, Szentendre
2012 Mondd csak, ugye nem történt semmi?, Tat galéria, Budapest
2012 Deus ex machina, Symbol galéria, Budapest
2012 Átvilágítás, Enigma galéria Veresegyház
2011 Éden Hotel, Tat Galéria, Budapest
2010 „Időkön át”, Tamási Galéria, Tamási

Nemzetközi csoportos tárlatok

2024 Reflexiók/Reflections, Magyar Festők Társaságának csoportos tárlata, Városi Galéria Heraklion, Szent Márk Bazilika, Iraklion, Görögország
2022 Rumori Passegiate Luci, Római Magyar Akadémia, Róma
2020 Art Circle Ljubljanában, Balassi Intézet- Magyarország nagykövetségének Kulturális Központja, Ljubljana, (SLO)
2019 Trans Duna Salon, Die Labile Botschaft, Bécs (A)
2019 Színdaráló 2017-2018, Reménység háza, Brassó (RO)
2018 Színdaráló 2017-2018, Reményik Sándor Galéria, Kolozsvár (RO)
2018 Al Passo Con I Tempi / Lépéstartás, Római Magyar Akadémia (I)
2013 Art en capital, Grand Palais, Párizs, (FR)
2012 DunArt.com2, Lélekmérleg, nemzetközi művésztelep kiállítása, Somorja (SK)
2011 Transcom.hu, Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely (SK)
2011 Képzőművészeti Egyetemek Kollokviuma Gyergyószárhegyen, Gyergyószárhegy (RO)
2011 DunArt, Hullámhossz, nemzetközi művésztelep kiállítása, Somorja (SK)
2011 Pres most, A hídon át, csoportos kiállítás a Prágai Magyar Intézetben, Prága (CH)
2010 Regeneration (fiatal kortárs állásfoglalások, Kelet-európából, a fal leomlásának 20. évfordulóján) Espace Belleville galéria, CFDT (Confédération française démocratique du travail) székház, Párizs (FR)

Csoportos hazai kiállítások

2024 Gyermely 30, Műcsarnok, Budapest
2024 21 Nap, Kondor Béla Közösségi Ház, Budapest
2024 Test és Lélek metafizikája, Képező, Budapest
2024 Szürreáliák, a Magyar Festők Társaságának csoportos tárlata, Városi Könyvtár és Galéria, Szigetszentmiklós
2023 Breaking time, Madách Színház, Tolnay Szalon
2023 Utak és elágazások K galéria, Budapest
2023 Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!, Művészetek Háza, Szekszárd
2023 69. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Marosvásárhely
2023 XLII. Nyári Tárlat, Reök Palota, Szeged
2023 Tendenciák, A Magyar Festők Társaságának kiállítása, Reök palota, Szeged
2022 ArtRegister nyitókiállítás, K galéria, Budapest
2022 Resident Art Fair Őszi zsongás, Klauzál6 Project Galéria, Budapest
2022 KONTEMPLÁCIÓ, a DUNARTCOM Somorjai Nemzetközi Művésztelep
gyűjteményes kiállítása, MANK galéria, Szentendre
2022 Érzékeny terek- TűNŐdők csoport kiállítása, MÚK galéria, Budapest
2022 Struktúra és áramlás- digitális kiállítás a Magyar Festészet Napján, Babits Mihály Kulturális Központ, Szekszárd
2022 Women selection, FreylerArt Gallery, Budapest
2022 Dél-Balaton Szalon, Kálmán Imre Művelődési Ház, Siófok
2022 Animula, MAMÜ galéria, Budapest
2022 Veszprémi Tavaszi Tárlat, Dubinczay-palota, Veszprém
2022 Tolna Megyei Téli Tárlat, Művészetek Háza, Szekszárd
2021 ÉS tárlat Fuga, Budapest
2021 Kép-Tár-Ház II. Szombathelyi Képtár, Szombathely
2021 Miszla Art 10. Széphárom Közösségi Tér, Budapest
2021 Sodrásban, az Új Látás művésztelep kiállítása, Malom Vendégház, Medina
2021 Egzisztencia, Magunkon kívül – 25 éves a pécsi Művészeti Kar, Fuga, Budapest
2020 Női (ir)Realitások, MAX Galéria, Törökbálint
2020 Test-Harmónia, Veszprém, Dubniczay-palota
2020 Hálózatok, Budapest, Ady25 Galéria és Kiállítótér
2020 Új Látás II. művésztelep, Sárszentlőrinc, Hőskert
2020 Tavaszi Tárlat, Magyar Újságírók Közösségének Székháza, Budapest
2019 Dimenziók Reök Palota, Szeged
2019 XV. Balaton Tárlat Biennálé, Magtár Rendezvényközpont, Balatonalmádi
2018 Kor/Age, a Kortalan Tudomány konferenciához kapcsolódó kiállítás, Nádor Galéria Art+Med, Pécs
2018 Eszme-idő, Színdaráló 2017, Tamási Galéria, Tamási
2018 Entitás történetek, DLA év végi kiállítás Nádor Galéria, Pécs
2018 Mosom kezeimet, Magyar Művészkönyalkotók Társasága, Karinthy Szalon, Budapest
2017 Thought spaces, DLA Intro V., Nádor Galéria, Pécs,
2017 Tisztelet az ÉS-nek, Godot galéria, Budapest
2017 X,Y – újgenerációs lengyel-magyar festészet, MODEM, Debrecen
2017 Nyári tárlat, Reök palota, Szeged
2017 Színdaráló, a MiszlaArt művésztelepének kiállítása, Tamási Galéria, Tamási
2017 Nádor Galéria, Pécs, „Antoni Hendrix és barátai” emlékkiállítás
2016 Példa-kép, válogatás a Völgyi-Skonda kortárs gyűjteményből, Szent József Ház, Budapest
2016 „60” Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulója, Művészetek Háza, Szekszárd
2016 „DLA Intro, re:public Galéria, Pécs,
2016 „Színerő Léptékváltás VII” a Színerő – Léptékváltás VII., m21 Galéria, Pécs
2016 Történetek és Agylapok, Könyv Kata és Nemes Zsuzsával, Nádor Art and Flowers, Pécs
2016 Színdaráló, a MiszlaArt művésztelepének kiállítása, Tamási Galéria, Tamási
2016 „Az én pincém”, Ördögkatlan fesztivál, Villánykövesd
2016 Katakrézis, Doktori Iskola év végi kiállítása, Nádor Galéria, Pécs
2015 „DLA Intro, re:public Galéria, Pécs
2015 T-modell, Ama ház, Budapest
2014 Barcsay 25, a Barcsay-díj 25évesjubileumi kiállítása, MűvészetMalom, Szentendre
2014 Labirintus, MAOE kiállítás, MűvészetMalom, Szentendre
2014 Szinesztézia, Kortárs képzőművészet a Költészet Napja alkalmából, Hegyvidék Galéria, Budapest
2014 Ne hisztizz! Pepper Art Projects, Budapest
2013 KÖNYV/KÉP/MÁS, Vaszary képtár, Kaposvár
2012 Valóság és illúzió, MAOE kiállítás, Fővárosi Nagycirkusz, Budapest
2012 Egórombolók, Roham, Budapest
2012 A hetes busszal jöttem én, MÉSZ székház, Budapest
2011 VII. Könyv-Tárgy Bienálé, Pécel, Ráday kastély
2011 Találkozási pont, Sokszem Vizuális Művészeti Alapítvány, Budapest
2010 A korlátok a fejedben vannak, Tat Galéria, Budapest

Láposi Gabriella

Őszinte vallomás egy kortárs női alkotó édesanya tollából….

Különös, hogy épp életem mostani pontján érkezett el hozzám ez a kérés. Írni, vallani életemben a művészet, alkotás és anyaság, család kapcsolatáról!   Vagyok én, és vagy Te: az Alkotás, a Művészet. És van a harmadik: kettőnk Kapcsolata.  A Kapcsolat egy harmadik fél. Akit táplálni kell, időt szentelni neki. Mert el tud halványulni, sőt, elhal, ha nem törődnek vele. Többször megfogalmaztam már, fel kellene készíteni a lányokat, amikor úgy döntenek, alkotói pályára köteleződnek el. Mit mondhatnék én erről az  elköteleződésről valakinek, aki még előtte áll?

Az alkotás szenvedélyét a szerelemhez tudnám hasonlítani. Amikor köztem és az Alkotás között létrejön a kapcsolat, flowban vagyok, áramlásban, szent időben, kitüntetett jelenben. Az én életemben ez a szerelem volt az az első, az igazi, ha úgy tetszik. Hála Istennek, szüleim támogatták ezt az elköteleződést, és nem bánták, ha a művészethez “megyek feleségül”, bár ez a vőlegény igen nagy kihívások elé állított. Nem volt valami tehetős, de talán szüleim is azt remélték: szegényen, de boldogan fogunk egymással élni.  A nagy szerelem felnőtt módra való kibontakozását hozta a Képzőművészeti Egyetem. Épphogy elkezdtem, kiderült, hogy gyermeket várok. Gyakran látok párokat, akiknek a kapcsolata hatalmas kríziseken ível át, amikor párból szülővé lesznek. Számtalan kapcsolat remeg bele a gyermek jöttébe. Mert utána nehezen talál vissza egymáshoz a pár. A gyermek előtti szoros összefonódás, amikor még csak ketten voltak: nincs többé. Ez egy gyász.

Bármennyire is kárpótol érte ezerszeresen a gyerekek léte. Ezt a gyászt én nem nagyon engedtem meg magamnak. Mindig tevékeny voltam, sok mindenbe forgattam bele ezt az alkotó energiát. Például önellátó közösség szervezésébe. Mélymulcsos kertembe. Tanulócsoportunkba. Női körbe.  És csak szól bennem a vers dalként, ahogy Lovassy András megzenésítette: 

Lackfi János: Billentyűk
Te odalenn zongorázol
én verset írok idefenn
hogyha egymáshoz közelednénk
gyermekeink közénk pörögnek
a te szoknyádba kapaszkodnak
az én ingembe akaszkodnak
kik öleléseinkből lettek

meghiúsítják ölelésünk
mire este lesz elaludtál
mikor reggel lesz én még alszom
majd beleöljük billentyűkbe
te odalenn a zongoránál
én idefenn számítógépnél
amit elmondanánk egymásnak
egyetlen nagy ölelkezésben.

Édesanyám, amikor megtudta, hogy várandós vagyok, az első mondata ez volt: “mi lesz az érvényesüléseddel?! “  Anya leszek. Mondtam. Nem a karrier a legfontosabb.

Farkas Ádám megvette első szobromat, amit Áronról mintáztam. Lavór volt a címe. Szökőkút tervnek is beillett volna…  Áron Markolt Gyuri targoncájában töltötte első éveit. A 3/3-as műteremben, a porban és a bölcsődében, amíg én az Epreskertben dolgoztam. Nekem a napi rutin ez volt: vele indítani és zárni anapokat. Egészen más volt, mint a szabad művésztanonc létezés… Áronról készült portrémat hamarabb ismerte meg későbbi férjem, mint engem. Amikor Pap Éva, szobrász barátnémhoz járt udvarolni az Epreskertbe. Rabul ejtette a szobor. Kötődése lett hozzá. Most, 20 évvel később, Áronnal mély apai kapcsolata van. A szoborral örökbefogadta Áront, magát is.  Az Epreskertben disznót vágtunk. Én főztem üstben a székelykáposztát. Azon a bulin jöttünk össze. Most válunk.  Felneveltünk négy gyermeket. 

40 éves korára kialakul a művész egyénisége. Mondta Molnár Sándor. No de mi van a nőkkel? Akik anyák lesznek és feleségek?

Emlékszem, összefutottam vele egyszer az Andrássyn. Sokszor kísértem Őt régebben ugyanezen az útvonalon, ahogy szépen, komótosan ballagott az Epresbe, tanítani pénteken. Most is így ballagtunk. “Hogy áll a művészettel?” – kérdezte. Akkor jártam a harmadik babánkkal a kezdeti útvesztőket… Csak lesütöttem a szemem. Ő csak anyit mondott: “nem lesz ebből semmi.”  Igaza volt.

Néhány évig egy-két művészeti suliban tanítottam. Ebből fenn tudtunk maradni. Valami kapocs volt ez az alkotással. De a megmaradásról szólt. “Érdekházasság”? Remény, hátha visszatérhet a szerelem…

A konyhaasztal volt a műhelyem. Egyetlen íróasztalfiókban elfért mindaz, ami megmaradt a nagy szerelem idejéről. Rajzszén- és akvarell-készletem, ceruzáim, egy-két jó papírú vázlatfüzet. Néha, félve kinyitottam az ajtaját. De amikor megláttam az eszközeimet, elsírtam magam és gyorsan visszacsuktam az ajtót.  Mesterem, Orr Lajos, felesége Egri Erzsébet, festőművész. A fülemben cseng, ahogy mesélte: “azért tudtam visszatérni a művészethez a három gyerek után, mert Lajos mindenben mellettem állt és támogatott.”

Azt reméltem, nekem is ilyen lesz Csaba. Hogy amikor végre én következem, akkor majd a műhelyünk és ő megtart engem, bakot tart nekem, hogy visszapattanhassak a nyeregbe…  Most itt állok megint az elején. De nem vagyok az elején. 44 éves lettem. És egyedül vagyok. Itt egy Buddha szobor kezdemény… bizonytalan vagyok és sebezhető. Hogyan? Honnan folytassam? Folytathatom? 

Egyetlen kiállításom a hosszú évek alatt. Címe: Ariadné fonala… Vajon elszakadt teljesen? Vagy megtalálhatom még valahol a labirintus útvesztőjében?

Mint egy régi szerelem. Akit elhagytam, mert jó anya akartam lenni.  Nem hagytam el érte a családom. Hűtlen voltam hozzá, mert nem ment egyszerre a családomhoz is hűségesnek lennem…. Ha vele voltam, bűntudatom volt, mert éreztem, hogy nem vagyok jó anya. Ha anya voltam, utána sóvárogtam. 

Írtam, mert ahhoz nem kellett anyag. Énekeltem, kertet műveltem, női kört alapítottam. Nem, ezekről nem írnak majd a Balkonban.  Persze vannak művek, melyek nem az örökkévalónak készülnek. Pap Évával a Levelekkel a folyókért című akciónk a Margit Szigeten. Sokszáz falevél, kipréselve… Markolt Gyurival csináltunk kemencét, amiben az ezernyi agyaggolyót kiégettük. Ők voltak a nehezékek, sokszáz úszónkhoz, melyet parafadugó tartott fenn a vízen, hogy a levelek, mint megannyi integető tenyér a vízre bocsátva, integetve leússzon a Parlament előtt és elsodródjon a tengerig…  Áron kicsi fiú volt még. Fogta a kezem. Karátson Gábor írta a megnyitó szöveget. A buddhisták homokmandaláihoz hasonlította. Homokmandala volt mindaz, amit eddig alkottam, amit az idő seprűje eltüntetett egy pillanat alatt? Hűtlen voltam a Művészetemhez, hogy hű lehessek a családomhoz, lojális a férjemhez. Akitől most elválok.

Volt idő, amikor Balatonszepezdre mentünk művésztelepre többedmagunkkal az Epreskerti szobrászok közül. Hívtuk Melindát is, jöjjön. Akkor már megszülettek a gyerekei. Amit akkor mondott, szállóigévé lett köztünk: “Hívjatok fel tíz év múlva!“ Én nem hittem, hogy ez komoly. Pedig az volt. És ennél tömörebben nem is fejezhette volna ki azt, amit most, összegezve érzek mindezzel kapcsolatban.

Ki jegyzi fel? Hol marad nyoma csodálatos női alkotók tíz, húsz éveinek?  Valaha azt álmodtam: szobrokat fogok mintázni, amit ő fog bronzba önteni. Ennél szebbet nem tudtam elképzelni. Valóra vált az álom, mégha nem is állta ki az idő próbáját. Kézműves rendezvényekre jártunk, ahol alkothattam. Az volt az egyetlen kapocs köztem és a művészet közt, meg a közös megrendeléseink. Számos, kisebb-nagyobb minta belőlem született. Most ez a kapocs is elveszett. Nem visz magával ebbe a világba már. 

Útkereszteződéshez érkeztem. 

Áronból, aki az Epresben cseperedett, művész lett. A Zeneakadémián tanul és maga is zenét tanít. Sára lányom szintén zenei pályán indult el. A két kisebb alkotó vénájú. Mit adtam át nekik? Előszedtem néhai lelkes írásomat akkori hitvallásomról.  Hátha a bennem lévő tüzet ismét lángra lobbantja egykori önmagam lelkesedése…

Legújabb szobraim
A világ elszunnyadt keblemen,
én mégsem alhatok.
Mázsás szikláim várnak, a makacs anyagok:
gyerekruhába fúródott fűmag,
levetett rongy, mosatlanok,
helyüket kereső tárgyak,
padlóra csókolt lábnyomok.
Asztalból kinőtt pohársereg,
útonálló cipőharamiák,
szűnni nem akaró parányi léptek nesze
a konyha padozatán.
Az örökké szétbomló rend kövem,
mit vasakaratom vésője mar,
mégsem terem e tenger mozdulatból
maradandó remekmű hamar!
Gúnyosan kacag a káosz lomha teste,
vésőm csorbítja, s üvölti
minden ütközetben:
„az élet túl kemény,
kikezdhetetlen!”
Pihenni kényszerít az éj.
A léptek szűnőben.
A vésőkkel irdalt kérges létezésből
lopott csendembe ballagok.
Itt a szavak játékra hívnak,
mind könnyű, színes kavics,
ide-oda rakhatom őket,
se súlya, se tétje nincs.
Anyagtalan sorok és szavak,
gyógyítóan könnyedek,
kisimítják göröngyeimet,
formát ölthet az égi rend.
S szállok, szállok e nehéz világból,
ha láthatatlan lánc köt is oda,
egy édes hang rándít a láncon: -„Anya!”
s visszaröppenek a palackba…
2015.10.23.

 Az alkotás a lélek folyamatos ünneplése. Minden ember és élőlény, még a (növények is) át tudják adni magukat a szépnek, mert lelkünket emlékezteti és visszarepíti oda, ahová tartozunk. A forráshoz emel, és minden egyes dallammal, színnel, formával kortyolhatunk is ebből a „tiszta forrásból”, ha úgy tetszik, az élet vizéből. Úgy is fogalmazhatnék, az élet vizéhez vezető út révészei vagyunk.

A tarisznyában, amit útravalóul kaptam, sokféle készség lapult. Nehezen is tudtam eldönteni, a sokféle dologból mi érdekel, melyik után nyúljak. Végül szobrász tanoncként töltöttem tanulóéveimet egészen az egyetem befejezéséig.

Mindeközben, s a mai napig akár zenéltem vagy táncoltam a táncműhelyben, akár tanítottam, kézműves foglalkozást tartottam, a családi műhelyben, a világban különféle középkori rendezvényeken, vagy a női körben, a tanulócsoportban, amit létrehoztunk, mindig ugyanaz a belső motiváció vezetett. Amikor útnak eresztettek az Égiek, megkaptam ezt a tarisznyát útravalóul.

Mindannyian így érkezünk meg. Az átalvetőben pedig épp az lapul, amire szükségünk van ahhoz, hogy ezt az életutat végig tudjuk járni. Se több, se kevesebb. Bárhová és bárkihez is szülessünk, ez épp elég, hogy vállalt küldetésünket betölthessük. Már csak arra kell érzékenynek maradnunk, hogy ezzel a vállalással összhangban maradjunk életünk végéig, s valódi utunkat kövessük. Hálás vagyok, hogy családjaink engedték ezt a hangot kibontakozni bennem, hogy támogatták, hogy az egyik legfontosabb dolgot művelhessem ki magamban: a létezés örömének kifejezőjévé válni!  A lélek ünneplésének mestere lett belőlem is: művész. Amikor az Égiek megteremtették a foglalkozásokat, arra gondoltak, kellenek olyanok, akikre rábízhatják az egyik legősibb és legfontosabb feladatot, az emberi lélek emlékeztetését arra, hogy ki is valójában, honnan jött és merre tart. Mihez tartozik, mi a valódi természete. Mindazok dolga, akik ügyvédek, kádárok, suszterek, földművelők, állattartók, bankárok, házépítők, kereskedők, szakácsok, ruhakészítők az anyaghoz kötődnek. Gondoskodniuk kell arról, hogy ez a törékeny és múlandó porhüvely egészségben, zökkenőmentesen járhasson-kelhessen itt a Földön. Földanya áldott testén. Jól szolgálhassa a lélek útját. De nekünk, akiknek a zenét, a forma létrehozását, a színek izzását, a szavak mágikus erejét, a formálás képességét, a képek belső látását rejtették a szívünkbe, nekünk azt a feladatot adták, hogy a lélekkel törődjünk, annak szükségleteiről gondoskodjunk.

A prioritásokról: életem legfontosabb mozgatórugója a család, a közösség. Az, hogy iskolaalapításon, tanulócsoport működtetésén dolgoztunk, annak köszönhető, hogy egyszerűen azt szerettük volna, ha a gyerekeink olyan értékrendbe nőhetnének bele, aminek alapköve a közösség, egymás segítése és emelése a versengés helyett, egymás elfogadása, támogatása és az elmélyülés lehetősége, s ez a lehetőség jó volna, ha minden gyermeknek és szülőnek megadatna.

Ha a gyerekeinkkel kellő időt szerettünk volna tölteni, akkor nem dolgozhattunk egy olyan munkahelyen, ahol látástól mikulásig ki sem látszottunk a munkából. Nagyon rombolóan hat egy családra, ha a szülők életéből ki vannak zárva a gyerekek. Mi úgy döntöttünk, hogy amíg lehet, inkább a velük való törődést választjuk a karrier helyett. Így következett az a lépés, hogy itthoni, családi vállalkozásba fogtunk, amiben a gyerekeknek is fontos helye van. Csecsemő koruk óta vittük őket magunkkal a rendezvényekre, ahol a közönség kapott egy képet arról, hogy így is lehet élni, napról napra szépen, teljesen. A hagyományőrzés, egy ősi mesterség bemutatása, a szerencsés találkozásunk, hogy én szobrászként megformálhattam bármit, amit Csaba bronzba tudott önteni, nemcsak a hobbink és munkánk volt. Egy olyan misszió, ahol őszintén beszélhettünk az embereknek arról, hogy ki lehet ugrani a taposómalomból, hogy érdemes és lehetséges nagycsaládban élni, gyeremekeket vállalni és azt csinálni, amit szeretünk.

Többször fordult elő, hogy akár egy évvel később hívtak fel olyanok, akikkel ilyenkor találkoztunk, és újságolták el örömmel, hogy egykori beszélgetésünk adott nekik erőt a kilépéshez, bátorságot az önállósághoz. A legmegrendítőbb az volt, amikor drága nagymamám egyetlen öröksége, a mondat, ami engem is legnagyobb kétségeimen átsegített másoknak is kapaszkodót jelentett, és végül odaszentelték magukat a gyermekvárásnak! „Ha az Isten nyulat ád, bokrot is ád hozzá!” Ennek a meggyőződésével teltek napjaink.

Könnyebb olyan útra lépni, amelyen előttünk már valaki járt, látva azt, hogy ő révbe ért. Ilyen úttaposók voltunk az otthonszülésben, otthontanulásban is, éppúgy, ahogy mások élete meg számunkra volt jelzőfény. Ebben a mederben válhatott valóra az is, hogy napjaink nagy részét együtt tölthettük, mert részt vettünk a tanításukban is a tanulócsoportunkban, ahová 11 gyermek járt. Megtaláltak azok, akik úgy érezték, valamilyen módon a segítségükre lehetünk. Elakadt párok, elbizonytalanodott asszonytársak, tanácstalan szülők. Erre jött létre a Női Kör is, legyen egy fórum, ahol az asszonyokkal egymást támogatjuk, gyógyulhatunk egymás szeretetében, figyelmében és hasznos dolgokat tanulhatunk gyermeknevelésről, párkapcsolatról, nőiségünk csodájáról.

Elképesztően fontos, hogy a családanyák a helyükön legyenek, hogy kihúzzák magukat, hogy tudják, milyen csodálatosak!  Sok a tennivaló! A kertünk, lovunk, disznóink, kacsáink, gyönyörű gyümölcsösünk sokszor szenvedték el hiányunkat, de nem tudtunk és nem is szerettünk volna nélkülük élni. A gyerekekkel együtt gondoskodtunk a földünkről, aki hordozott bennünket és elhalmozott ajándékaival. Önellátásra törekedtünk, az egyetlen valódi szabadságra, ami a szabad lélek alkalmas otthona.”

A nagycsalád és a csapatjáték.  

 Az alkotás magányos műfaj.

De igaz ez? Csak így lehetséges? Egyedül izzadva csendes vajúdással, az anyag fölé hajolva? 

Rég tudom magamról: valójában csapatjátékos vagyok. Akkor vagyok igazán teremtői izzásban, ha az alkotásban valamilyen módon megjelenik a kapcsolat. Ahol nem egyéni teljesítmény, hanem közös produktum a végeredmény. Visszatekintek. Már gimis korunkban, a szobrász szak Sóstón végzett közös munkái, Czinder Antal, ifj. Makoldi Sándor, Orr Lajos szobrainak bronzba öntésekor, magának az öntésnek a szertartása volt a legfelemelőbb számomra. Szakrális közös teremtés. Ahol része lehetsz egy nagy egésznek. Bámulattal néztem újra és újra Tarkovszkij Rubljovról készült filmjét. A templomot kifestő csapatot. Együtt mozdulni. Egymásra hangolódni. A maga törékeny sebezhetőségével, emberi részével. A harangöntőt, ahogy egyetlen szál volt csupán abban a kötélben a harangöntő még gyermek fia, aki tudhatta a harangöntés titkát, amelyik végül megkongatta azt a harangot… A kézműves csapatunkhoz tartozni (Old Crafts Company), melyet életünkben alapítottunk, nőként azt jelentette számomra: a falkához tartozni. Tévesen hiszik a farkasanyáról, hogy magányosan neveli kölykeit. Valójában, hosszútávon halálra vannak ítélve a magányos farkasok. Közösen újraalkotuttunk egy-egy viseletet. Ki-ki a maga területén. A kísérleti régészet is csapatjáték. Igaz, a törteli üst rekonstrukcióját én mintáztam, (gyerekkel a hátamon), és annak is megvolt a maga lázas öröme, de amikor az öntésére került a sor, telve volt csepp parasztházunk a barátainkkal.  Körbeültük az asztalt és imádkoztunk. És az volt a valódi öröm és teljességérzés. A 3FALU BANDA ( népzenét játszó zenekarunk) sem egyetlen személy. Ráadásul Áron a prímása. Élveztem, amikor a Nemzeti Múzeum, mára már komoly státuszú régésze, barátunk napokig dolgozott lázasan a műhelyben, és én lehettem a háziasszony. Aki hordhattam le nekik a kávét. Sütöttem a finomságokat és megteremthettem

az alkotói térhez szükséges meghitt, biztonságos légkört. Ahogy a tanításban is, a gyerekek számára. Mert az alkotás: szülés. Kísérő voltam már abban is. Bába, aki jelen van. Aki létrehozza a kapcsolatot, hogy abban a külső- belső biztonságban, elfogadó közegben megnyílhassanak az egek csatornái és csodák születhessenek…

Így találtam rá a népművészetre. Egy-két kivételtől eltekintve nem tudni, kinek a keze műve az a lélegzetelállító mélységes gazdagság, amit hagyatékul kaptunk. Nem érzek kevesebb áhitatot egy cifraszűr,  egy festett kazettás mennyezet, egy középkori templom freskója láttán, mint amikor egy kortárs remekművet fogadok be.

A kézműves csapat együtt járva jelenít meg egy szeletet abból a világból, ahol az egyéni teljesítmény egy nagyobb egység részeként jelenik meg. E minőségében találtam rá a vakolathímzésre is. Biatorbágy új általános iskolájának, az NMI lakitelki központjának vagy Kondoroson felhúzott

tagintétményének épületei tanúskodnak róla, mit teremthetünk együtt. Amikor a produktumhoz szorosan tartozik az a számtalan emberi pillanat, az egymásra utaltság törékenysége. Az odavezető út minősége. Benne legfontosabb szerepem: a lelkesítés és mint jó édesanya, a csapattársak egymással való érzékeny egyensúlyának támogatása. Hozzátenni az alkotáshoz a tér megteremtését, amibe létrejöhet a csoda. Ez pedig a kapcsolat: a többiek és én, én és a Teremtő, mi egymással és mi a Teremtővel. Hálás vagyok ezért a lehetőségért. Tudatosíthatom magamban, hogyan van jelen bennem anyaság, család, közösség, alkotás, teremtés. Az “én-tudat” elé a “mi-tudat” van belém plántálva. Ez az erősebb.  Ez megy jobban. Ez jól megy. Közösség részeként lehetek egész. 

Weöres Sándor : A BOLDOGSÁGRÓL
A kis jércét nem irígylem én,
amikor kapar az udvar szemetén.
Irígylem a kotlóst: lázban, egyedül
az áthevülő tojásokon ül
s a változás titka körülkerengi.
A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni.
A gondolat itt, ott, mindenütt
élő szövetet bont és sebet üt.
Ha sokallod mennyi rajta a seb,
fuss, mint a háromlábu eb,
fuss vissza, míg nem késő visszamenni.
A boldogság útszéli szemét,
szedhet eleget, ki lenyújtja kezét,
az érlelő kínt kell megérdemelni.

Dehogy ül egyedül! Látott egyáltalán ez a Weöres Sándor tyúkólat?? 🙂 

Szeretettel, és tisztelettel:

Láposi Gabi, egy alkotó édesanya
Bodajk, 2024. 03.08.

Láposi Gabriella, önéletrajz

1979-ben, Püspökladányban születtem. Hajdú-Bihar Megyében. Mostani nevén: vármegyében. Szülőfalumban, Biharnagybajomban egykor valóban állott vár. Méghozzá földvár! Falum szülöttének, a híres Szűcs Sándor néprajztudósnak tollából sokat tudhatunk meg róla. Az Ő nyomdokába szerettem volna lépni, mint valaki, aki a hagyományokat tiszteli, kutatja és megőrzi az utókornak. Bizonyos értelemben ez részben meg is valósult. Egészen eddig, közel húsz évig jártam családommal a történelmi rendezvényeket, ahol középkori szobrászatot és bronzmívességet mutattunk be a közönségnek.

Középiskolát könnyen, szakmai irányultságot sokkal nehezebben választottam. Zenész legyek, vagy képzőművész pályára álljak? A kérdést egy lábzúzódás döntötte el. Szobrász szakra mentem. Mesterem Orr Lajos nemcsak szakmára, emberségre is nevelt. Második apámként szerettem, tiszteltem. Kinyitotta számomra az ajtót arra a metafizikai világra, amire ekkorra már igen szomjazott a lelkem! Meghatározta, megalapozta azt, aki most vagyok. Ráadás ajándékul a Képzőművészeti Egyetem első évében is ő volt egyik mesterem. Ezután Farkas Ádám osztályába kerültem, így lett belőlem végül szobrász és művésztanár.

Míg legtöbben élték a szabad egyetemi életet, nekem már másodév elején megérkezett életembe első fiam. Halaszottam egy évet, és minden szépségével és nehézségével együtt édesanyai pozícióm mögül kikandikálva végeztem el a főiskolát és szereztem meg végül a diplomáimat.

Magam sem tudom, miből nyert erőmnél fogva, ezen körülmények között köztársasági ösztöndíjasként, ami a jeles hallgatók számára nyújtott, anyagi megbecsüléssel járó, szakmai elismerés volt.

Molnár Sándor festő osztályára is bejártam. Tiszteletbeli hallgatójának tartott.

Még jófotmán ki sem hűlt mögöttem az iskolapad, második esküvőmre, és újabb gyermekem születésére készítettem testemet-lelkemet. Ő már a Bakonyba született, abba a parasztházba, amit férjemmel, nagy nehézségek árán vettünk, hatalmas lelkesedéssel , saját kezünkkel építgettünk. Önellátó gazdaság és a természetközeli, szabad élet álmával.

Ennek gyümölcseként két további gyermekünk már otthon született, és később a tanulást is magántanulóként, otthon oldottuk meg mi magunk. Leginkább én magam. Közben a gyermekekkel otthon töltött időszakok közötti résben, az anyagi biztonság eléréséért és mert szerettem: tanítottam. ( Bodajk, Hangszíntér Művészeti Szakközépiskolában, Nyíregyházán az Abigélben, majd az abai Atilla Király Gimnázium és végül a móri Petőfi Sándor Általános Iskolában.)

Az emberek támogatása mindig vonzott. A pszichológia autodidakta mini tudora lettem. Két szakmát szereztem ebbéli szenvedélyem nyomán: mediátorként és sétáló coach-ként is tevékenykedem.
Emellett a muzsikálás sem maradt el teljesen. Legidősebb fiam prímása a

3FALU BANDÁNAK, melynek énekese vagyok közel tizedik éve. Magyar népzenét játszunk, szívünk legnagyobb örömére.

Női kört vezetek.

Ami kötődik az eredeti, szobrászati vonalhoz, az a nem is oly rég még közös bronzöntő műhelyünkben megforduló szobrászati megrendelések, valamint a vakolathímző munkáink Grátz Antal építésszel ( Lakitelek Népfőiskola, Biatorbágy Általános Iskola, Kondoros Népfőiskola homlokzatainak vakolatfaragványai). Melyek tervezői folyamataiban éppúgy részt vettem, mint a kivitelezésükben.
Jelenlegi kenyérkereső munkám ismét Budapest felé mozdított. Csoportkisérőként és házi segítőként dolgozom, távol az eredeti szakmámtól. Magam mögött tudva az anyaként belőlem legtöbbet kérő húsz évet, irányba szeretnék állni. Talán meg tudok még teremteni egy olyan életszakaszt, amiben valamilyen szinten ki tud bomlani, ami vagyok. Méginkább: ami lehetek.

Osgyányi Ranvig Róza, festőművész

Festészet, anyaság, háztartás háromszöge

Osgyányi Ranvig Róza: Fontana eltűnőben, 2023

Zsonglőrködés, precíz előre tervezés, így tudnám megfogalmazni, hogy hogyan tudok festeni 3 gyerek mellett. Láttam én már ilyet, ebben nőttem fel mégsem könnyű. Édesanyám és nővérem, férjem is festőművész az én családomban tudjuk ezt milyen nehéz, és mindenféle úton segítjük is egymást, mellettem állnak. Ez egy nagy húzó erő nekem, és sokat köszönhetek nekik. Sosem tettem félre az ecsetemet, csak talán kevesebbet festettem. Tervezgetek, fejben festek, anyagot gyűjtök. Annyira optimista vagyok és hiszek magamban, annak ellenére is, hogy nagyon kevés képet adok el, hogy sosem voltak kétségeim, hogy nekem ez az utam. Imádom a családomat, rengeteg mindent feláldozok értük örömmel de a festést nem engedtem el még fogom a kezét. Sikerül beleszőnöm a mindennapokba a művészetet, csak így tudom túlélni, hogy kevesebbet vagyok a műtermemben. A lányaimmal minden alkalmat megragadok, hogy alkossunk és remek partnerekre akadtam.

Gyerekeimet sikerült eddig úgy nevelni, hogy nincsenek monitorhoz kötve, örömmel alkotnak, rajzversenyeket nyernek, zenélnek, horgolnak, festenek, olvasnak és mindenféle művészeti tevékenységbe befoghatóak. Irtó cuki kreatív érdeklődő gyerekek, akikre rém büszke vagyok.

Ha végre a műtermemben vagyok olyan koncentráltan tudok alkotni, hogy egyszerre több képen is dolgozom egyszerre. Amiket fejben megalkotok és eltervezek bizonyos hangulatokat azokat gyorsan sikerül leképeznem szerencsére. Ez a szupererőm. Egy kiállítás lehetősége meg aztán annyira inspirál, hogy akkor hagyom szaladni a lakást és a házimunkákat.

Ebben az évben lettek a gyerekeim olyan nagyok, hogy vannak igazi délelőttjeim, a mostani 4 órás munkám mellett persze ez sem sok, de legalább párszor el tudok menni a műtermembe.

A nehéz része a művész anyaságnak, hogy olyan kevés megnyitóra tudtam elmenni, mert persze az beleesett az altatásba, vacsoráztatásba stb…nagyon sok kiállítást csak online nézek meg. Nem is beszélve arról milyen kemény feladat kisgyerekekkel megnyitóra menni…azt hiszem pár év próbálkozás után abbahagytam azt is. Az is nehéz, hogy egyre kevesebb kiállításra, művésztelepre hívnak, mert tudják, hogy úgysem tudnék elmenni. “Jajj úgyis el van foglalva, biztos nem érne rá a gyerekei mellett”. Persze sokszor igaz volt, de nem mindig, és akkor is jól esett volna ha hívnak.

Mindig azon agyaltam milyen csodálatos lenne, egy olyan művésztelepet létrehozni ami csak kisgyermekes anyáknak szólna. Lenne gyermekfelügyelet, lenne szabadidő, ellátás és alkotás egyszerre. Még nem találtam meg erre a megfelelő partnereket, de szeretnék egy ilyen ügyön dolgozni, hogy a jövő művész anyáinak jobb legyen, ne kelljen ilyen sok időt kihagyniuk, tudjanak fejlődni és ami még fontos, hogy közösséget hozzanak létre, és erősítsék egymást ebben a helyzetben.

Osgyányi Ranvig Róza, önéletrajz

https://www.instagram.com/roza.o.ranvig
1982, Budapest

Iskolák

2001-2007    Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, Festő szak, mesterem Halász András
1997-2001 Képző és Iparművészeti Szakközép Iskola, Budapest

Egyéni kiállítások

2023 Vörösmarty Mihály Művelődési Ház, Fót „Köztes Idő“
Kirakat Műhely Galéria, Nagymaros
2019 Ady25 Galéria, Budapest
2018 Kőleves Vendéglő Galéria, Budapest
2016 Galéria 12, Átalakulóban /In Transition, Budapest
2012 Fasori Evangélikus Galéria, Városi ritmus, Budapest
2009 Tűzraktér, Budapest
2007 Bálint Ház, Budapest
2005 Lukács Cukrászda, Budapest

Díjak

2023 Év Festménye Különdíj Vízivárosi Galéria
2021 Magyar Festők Társasága Díj, 36. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat

Csoportos kiállítások

2023 Ady 25 Galéria, Ady után szabadon
Vízivárosi Galéria, Az év képe, A II. kerület művész szemmel
Mester Galéria, Szinonima
Vízivárosi Galéria Miniképek
Zikkurát Galéria, Budapest, Női Vonal
2022 Vízivárosi Galéria, Miniképek
Zikkurát Galéria, Budapest, Női Vonal
2021 Vízivárosi Galéria, Miniképek
Zikkurát Galéria, Budapest, Női Vonal
2020 Vizivárosi Galéria, Miniképek, Budapest
Zikkurát Galéria, Budapest, Női Vonal
2019 Vizivárosi Galéria, Miniképek Budapest,
Zikkurat Galéria, Budapest, Női Vonal
2018 Eger KKMK Templom Galéria XVI. Magyar Festészet Napja,
Női Vonal kiállítás
Vizivárosi Galéria, Miniképek kiállítás, Budapest
2017 Zikkurat Galéria, Nemzeti Színház, Női Vonal kiállítás, Bp.
Vizivárosi Galéria Miniképpárok kiállítás
2016 Próféta Galéria, Női Vonal kiállítás
2015 Faluház Galéria, Re-De-Konstrukció, Osgyányi család kiállítás,
Biatorbágy
Bartók 29 Galéria, Magyar Festészet Napja, Női Vonal kiállítás Bp.
2014 Szentendrei Művészeti Malom, Labirintus kiállítás , Szentendre
2013 Hatvani Tájkép Biennálé, Hatvan
Próféta Galéria, Magyar Festészet Napja, Női Vonal kiállítás,
Budapest
Prestige Galéria, Minikép kiállítás, Budapest
2012 Ericsson Galéria, Behálózott társadalom, Budapest
Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény, Festőnők ma Szimpózium,
Női Vonal, Budapest
Marble house, Műteremkiállítás, Süveseg Rita és Richter Zsuzsával,
Budapest
2011 Hegyvidék galéria, Családi Műhely Osgyányi-Véghseő családi kiállítás, Budapest
Tűzraktér Art Moments, Budapest
Boltíves Galéria, Fű, gyep, mező, Budapest
Csók Galéria, Budapest
2010 Ericsson Galéria, Osgyányi testvérek, Budapest
Színhely Galéria, Színhely csoport kiállítás Budapest
Stoll’Art Galéria, Városhatár-Létérzet, Budapest
Galéria 12, XII. Kerületi Fiatal festőművészek kiállítása Budapest
2009 XII.ker.Helytörténeti Galéria, Kirakat kiállítás, Budapest
Ferenczy Károly Galéria, Pécs
Falumúzeum, Törökbálint,
Tűzraktér, Műterem kiállítás, Budapest
Boulvar és Brezsnyev Galéria, Budapest
2008 Olof Palme ház, Magyar Festészet napja, Budapest
Vaszary Képtár, Kaposvár
Debreceni nyári tárlat, Debrecen
2007 Kogart, Friss Diploma Kiállítás, Budapest
Mednyánszky Galéria, Látvány-zónák, Budapest
Képzőművészeti Egyetem, Diploma Kiállítás, Budapest
2006 Ericsson Galéria, MKE festő tanszék hallgatói, Budapest
2005 Academy of Art, MKE vendégkiállítás Glasgow
Képzőművészeti Egyetem, Piranesi Kiállítás, Budapest
Visegrádi Művelődési ház, Festők a hegyen művésztelepi kiállítás
Várfok Galéria, Budapest
2004 Muzej 25., Belgrade
Nádor Galéria, Budapest

Palman Zsuzsi, képzőművész

Ejtőernyő nélkül

Palman Zsuzsi: “Ezek azok a mezők”, vegyes technika, 25×34 cm, 2021

“Persze, mindenki igyekszik a lehető legjobbat nyújtani, de valami mindig elmarad.”1

Amióta megkaptam a felkérést erre a szövegre, azóta ezen gondolkodom. Most már több mint egy hete, ha jól emlékszem. 

Egyébként nagyon könnyen lehet, hogy rosszul emlékszem, mert az elmúlt 8 év körülbelül 2900 éjszakájából 1%-nyit sem aludtam át teljesen. 8 évvel ezelőtt született meg az első fiam. Az elmúlt 3 hét pedig különösen erős kihívás, mert a kisebbik fiam minimum 4 alkalommal ébred minden éjjel. 

Most jellemzően úgy jelentkezik ez az alváshiányos állapot, hogy komplett beszélgetések esnek ki az emlékezetemből, mintha meg sem történtek volna. Ezt pozitívan élem meg, mert a fáradtság leggyakrabban az alap hangulatomra van hatással, és az nehezebb. Olyankor negatív vagyok, ingerlékeny, türelmetlen, és ebben természetesen sem én nem érzem jól magam, sem mások, tehát végtelen békében tudok lenni a memória problémával. Visszakanyarodva az elejére, lehet, hogy rosszul emlékszem, és ez most teljesen normális.

Alváshiány, ez lett akkor az első sarokpont. Ez egy olyan járulékos állapot, ami szinte elkerülhetetlen, ha gyerekkel élünk együtt. Legalábbis én sokkal kevesebb történetet hallok, ami másról szól, ezért merem állítani, hogy akinek gyermeke lesz, annak az alvása, pihenése (ezáltal az addig talán legkézenfekvőbb és legelérhetőbb feltöltődési lehetőségünk) veszíteni fog a minőségéből. Eltűnik a kontroll innen is, mint oly sok helyzetből, hiszen sem én, sem a gyerek nem fogjuk tudni szabályozni azt, hogy hányszor ébresszen fel.

Volt itt egy lényeges félmondat: eltűnik a kontroll. Természetesen tudom, hogy addig is csak illúzió volt a dolgok kézben tartásának érzete, de én elég erősen tudok ragaszkodni az illúzióimhoz. Ha valaki az illúziók elengedésében szeretne fejlődni, akkor kifejezetten hasznos gyerekekkel együtt élni, szülővé válni, mert komoly gyakorlási terep kínálkozik. Én, őszintén szólva, nem akartam ebben fejlődni, de most már kell. 

A rugalmasság ebben az élethelyzetben is jól jön. Nekem sajnos nincs sok. És bár mostanában sokszor esik szó a rezilienciáról, és annak fejlesztéséról, úgy tudom, ennek azért egyénenként megvannak a határai. 

Dragomán György2 így fogalmaz egy szövegében: „A gyerekek majd úgyis lecsatolják az ejtőernyőt.” Ezzel teljesen egyet tudok érteni, mert valóban, én is így tapasztalom, hogy ez egy ilyen természetű dolog. Most lehet, hogy van, aki hozzátenné, hogy ettől szép, de szerintem ettől ez nem szép, csak kiszámíthatatlan, és ez így már csak tény – ami mindegy, hogy szépnek van gondolva, vagy csúnyának, tény marad.

Hozzáteszem, ezekről és az ehhez hasonló komoly kihívásokról én nagyjából semmit sem tudtam a gyerekek előtt. Még 8-10 évvel ezelőtt is jóval kevesebb őszinte beszéd volt a témáról, mint ma. És természetesen az is lehet, hogy volt, aki mesélt róla, de ahogy mondani szokás, nem érkezett meg hozzám az üzenet.

Azt hiszem, nagyon naívan, és hamis ideákkal felszerelkezve lettem szülő, úgyhogy nyugodtan mondhatom, hogy a gyerekek mellett növök fel a feladathoz. Bár most én vagyok megszólítva, de a többes szám nagyon is ide kívánkozik: növekedünk. A férjemmel együtt, igyekszünk tartani a lépést a gyerekekkel minden egyes nap.

Most tulajdonképpen arról kellene írnom, hogy ez az állapot hogyan befolyásolja az alkotói tevékenységemet, és ez elég nehéz dió. 

Egyfelől – ha az idő véges mennyiségéből indulunk ki – rosszul, hiszen nagyon nehéz kipréselni a napokból azokat a szakaszokat, amikor a kötelezőkön3 kívül tudok fókuszálni valami másra. Segítség, támogatás nélkül nekem nem is megy. Első számú csapattársam, önzetlen bajtársam a férjem, neki van a legnagyobb szerepe abban , hogy ezek az órák az enyémek lehessenek, hiszen ha én nem vagyok a gyerekek mellett jelen, akkor neki kell, sajnos nem vagyunk többen4. A családtagok távol élnek tőlünk, és bár az ország nem túl nagy, még így is komoly szervezést igényel, ha rájuk szeretnénk számítani egy-egy helyzetben. Mi vagyunk tehát egymás elsődleges támaszai.

Ezért a szövetségért is rengeteget dolgoztunk az elmúlt években, mérhetetlen mennyiségű energiát fektettünk abba, hogy kialakítsunk magunknak egy olyan fenntartható családi közeget, amit nem “az így szoktuk, úgy szoktuk” ural, hanem minket szolgál, nekünk jó. A mi képességeinkre, erősségeinkre van szabva, és a mi gyengeségeinket veszi figyelembe. Most egy egészen jó ponton vagyunk, de mivel azt az illúziót is el kellett engednem, hogy ez valaha készen lesz, és nincs vele több munka, ezért már azt is tudom, hogy ez is egy folyamat, amibe időről időre öntenünk kell az energiát, különben leáll.

Visszakanyarodnék most az alkotói szálhoz, hogy hogyan változott meg a szülővé válásom óta? Idő tekintetében tehát nem állok jól, ezt már elmeséltem. Van azonban másik szempont is, amin keresztül vizsgálható az anyaságom, ez pedig erősen az önismereti utamhoz kapcsolódik5. Nekem úgy érzem, jót tett, hogy születtek gyerekeim. Olyan változásokra sarkallt, amiknek köszönhetően le tudok tenni a csomagomból jó néhány terhet, és talán így könnyebb velem, mellettem élni. 

A gyermekkorom nem volt kifejezetten harmonikus, nem olyan családban nőttem fel, ahonnan a legjobb mintákat hozhattam volna magammal, ha gyereknevelésről, párkapcsolat-gondozásról, vagy konfliktus kezelésről beszélünk. Ezt nagyjából a gyerekek előtt is tudtam, voltak is kísérleteim arra, hogy ezekkel foglalkozzak, viszont az első fiam érkezése teljesen új szintre emelte a törekvéseimet. Olyan erővel ébresztette fel bennem a változás szükségességét, amire nem is számítottam. Az önismereti út valódi kezdete ezért ide tehető. 

Igaz, a magok el voltak vetve, mert a diplomázásom évében volt egy elég nehéz, depresszív időszakom, ami tulajdonképpen felnőttkorom első eszmélésének tekinthető. Ekkor érkezett az életembe a jóga, és tulajdonképpen ekkoriban kezdtem el először autonóm alkotásokat létrehozni – addig a kreativitásom és világlátásom a tervezőgrafikai feladatokon keresztül fejeztem ki. Nagy szerencsémre a jóga olyan tanítókat is hozott az életembe, mint Juhász Sarolta vagy Gáborjáni Réka, akiken keresztül nagyon fontos információkat, és történeteket kaptam a szülés/születés fontosságáról. 

Ezek bennem táptalajra leltek, a fiam háborítatlanul, békében jött a világra. A szülés emléke6 óriási erőt ad a mai napig, attól függetlenül, hogy életem első gyermekágyi időszak elképzelhetetlenül megterhelő volt. Azt éreztem, kő kövön nem maradt az életemből, és tulajdonképpen ez pontosan így volt.

A szülést követően erős belső késztetés volt, hogy ha már itt van ez a kis élet, akkor szeretnék olyan jó anyja lenni, amennyire csak tudok, és ezért mindent hajlandó vagyok megtenni, ami erőmből telik. 

Komolyan vettem azt, amit szoktak mondani: ha változást akarsz, kezdd magaddal. Én változást akartam és akarok. Más mintákat (is7) szeretnék rájuk hagyni, más megküzdési stratégiákat, más szeretet-kifejezést, más önértékelési szempontokat, más elképzelést erőről, egyenlőségről, családról. 

Ahogy elkezdett bennem erőteljesen zajlani ez a belső átrendeződés, az természetesen a családra is hatással volt, és az alkotói működésemre is. Visszatekintve nyilvánvalóbb az összefüggés, mint amikor a Nagy Változások Ideje volt (kb 2019-2021 között volt egy extrémen intenzív időszak).  Talán így fogalmazható meg legyegyszerűbben: ahogy egyre autentikusabban élem a saját életem, úgy tudok egyre autentikusabb alkotásokat létrehozni – jelen időben, mert ez a folyamat természetesen zajlik tovább, ma is.

A jóga volt az első eszköz, amivel megtanultam egy jóval koncentráltabb figyelést, mint azelőtt. Hogyan lélegzem? Milyen hatással vannak rám a mozdulatok? Mi ez a türelmetlenség, vagy düh, amikor a test kihívást tapasztal meg? Honnan érkezik meg a nyugalom? Egyáltalán: hogy vagyok? Mit érzek?

Apró lépésekkel jutottam el oda, hogy ezeket a kérdéseket már fel mertem tenni magamnak egy terápiás beszélgetés során is, illetve, hogy fel mertem vállalni, nekem ezek a belső kérdések a legfontosabbak akkor is, amikor alkotásról van szó.

A jóga gyakorlás és a művészet-gyakorlás számomra egy-gyökerű. Az utóéletük természetesen más, de a kiindulópont egy helyen van. Ennek a közös gyakorlás-halmaznak a része a fentiek mellett a gyereknevelés is, a személyes kapcsolataim, az önmagammal való kapcsolatom, és a világ felé forduló cselekvéseim. Számomra nincs különbség. Most itt tartok, most így érzem.

A gyerekek határozottan elmélyítették a kereső folyamatot. Az általuk hozott szeretet, kihívás, öröm, szorongás, tehát a teljes csomag megadta a mélységét a medernek.

Felsorolhatatlanul sok lényeges dolgot tanulok és tapasztalok mellettük. Most egyet emelnék ki, amit a megtapasztalás mellett el is kellett fogadnom, meg kellett vele békélnem: az előző életemhez nincs visszatérés. Sejt szinten változtat meg az anyaság, az “anyásodás”8 (avagy Matrescence) és mire a szülés, gyermekágy, csecsemőgondozás, szoptatás után visszarendeződünk egy új, immár egy-gyermekes, vagy több-gyermekes önmagunkba az 2-4 év. Ehhez óriási türelem, és elfogadás kell, ami persze sokszor elfogy, elfogyok. Ilyenkor segíthet a támogató környezet, például abban, hogy kapjak valamennyi időt. Alkotásra, baráti találkozóra, hajmosásra, bármire, ami hiányzik, ami visszatölt, ami az enyém.

Végül egy belső válasz rövid történetét szeretnék elmesélni. Pár évvel ezelőtt olvastam egy kérdésfelvetést, ami úgy szólt, hogy mit szeretsz a legjobban abban, hogy anya vagy? Nagyon sokféle válasz született, volt, aki a kis, puha karok ölelését (mennyei, az biztos), a feltétlen bizalmat (ez nekem sokszor ijesztő is), a hatalmas szeretetet, ami felénk áramlik (tény), vagy az együtt töltött meghitt perceket (imádom őket) emelte ki. Bennem viszonylag sokáig mozgott ez a kérdés, több minden megfogalmazódott, aztán mindannak az ellentéte is, mert, ahogy eddig tapasztaltam a szülő-gyerek kapcsolat nagyon is kontrasztos. Végül eljutottam egy válaszhoz, amivel elégedett lettem: a gyerekeimet szeretem a legjobban abban, hogy anya vagyok. Szeretem, hogy vannak, szeretem, hogy együtt lehetünk, hogy velük lehetünk. Dönthettem volna máshogy is, és az is rendben lett volna. Én így döntöttem, és rendben vagyok a döntésemmel.

“ez egyesegyedül csak az én gyerekem útja,/
az övé, nem az enyém, de én mindent megteszek érte –
hangosan mondom, hogy mindenki értse:
csak ő tudja az útját, mert benne dobog az Isten,
előjön a sötétből és előtte áll minden.”9

 

Körülbelül 1 hétig készült ez a szöveg, több szakaszban, természetesen. Ezt a képet ma (03.19.) délelőtt készítettem, amikor már az utolsó simításokat csináltam. Szerepel rajta egy leszedésre váró ruhaszárító (azóta leszedtem, újra tele is teregettük), az etetőszék és alatta a kora reggel megfőzött zöldborsó főzelékből pár szem borsó (mert a kisebbik már evett belőle ebéd előtt), az ebédlőasztal lapja, rajta a laptopom, és egy pici látszik a bordó pizsama nadrágomból is, mert az első altatás idejére még csak félig sikerült felöltöznöm.

1Részlet Tóth Krisztina és Ott Anna beszélgetéséből az “Ezt senki nem mondta! #2” podcast-ben (2024.03.12.)
2Dragomán György: Oldszkúl hárdkór házasság (a szerző honlapján publikálva 2009. március 16-án – http://gyorgydragoman.com/?p=267)
3Kötelező alatt értem az összes gyerekek körüli feladatot, illetve olyan egyéb, munkával, háztartással kapcsolatos feladatot, ami határidős, vagy a család működéséhez elengedhetetlenül kell (étel, tiszta ruha, tiszta környezet stb.)
4Itt jön be egyébként a rendszer – a minket körülvevő társadalmi közeg -, mint harmadik tényező, amit szerintem nem szabad kihagynunk a helyzeteink elemzéséből. Most nem fogom tudni ezt kifejteni, de legalább ez a néhány félmondat álljon itt emlékeztetőül: nem minden egyéni felelősség kérdése, nem minden nehézségemnek én vagyok az okozója és/vagy megoldója, nem mindig igaz, hogy megy, csak akarni kell. A minket körülvevő közeg is hatással van az életünkre.
5Azt képviselem, egyáltalán nem alapvető szükségesség a teljes, vagy nem teljes, de akármilyen élethez a gyerek. Egyáltalán nem alapfeltétel ahhoz, hogy egy nő, vagy egy férfi kiteljesedjék. Nem leszünk tőle jobb emberek, vagy hasznosabb részei a társadalomnak.
6Erőemlék
7Herner Dorka pszichológus fogalmazott úgy a “Bátorságlabor” c. podcast-ben, hogy “a minták adottak, a mintáink sorsa azonban a mi kezünkben van” – ezt nagyon fontos keretezésnek érzem.
8Gáborjáni Réka: Az anyásodásról – https://somatoszules.wordpress.com/2019/05/24/az-anyasodasrol/
9Szabó T. Anna: Terhes-rap – A Mozgó Világ internetes változata. 2009 december. Harmincötödik évfolyam, tizenkettedik szám

Palman Zsuzsi, önéletrajz

Instagram: @zsuzsipalmanartpath

Palman Zsuzsi képzőművész, grafikus. Aktív alkotó, a FŰZ artgroup alapító tagja.

Ábel és Miró édesanyja, a Dunakanyarban él családjával.

Pethő Anikó, festőművész

„Ezer húrt nyű, és ezer ércet penget,
körmével sziklákat tördel,
-szeretne egyszer valami készet
látni abból, ami benne tört el.”

/Váci Mihály: a művész, Repeszdarabok részlet/

Pethő Anikó: Árva lány olaj, vászon 38×55 cm

Minden nap ez motoszkál bennem és ez motivál. Ahogy Váci Mihály fogalmaz: „-szeretne egyszer valami készet látni abból, ami benne tört el.” Számomra most ez annyit tesz, hogy újra keresem saját magamat a sok félbehagyott folyamat fonalát. Már minden bennem van, ami kell ahhoz, hogy alkossak, csak láthatóvá kell válnia. Gyerekkel, vagy gyerek nélkül, ugyan az a feladat. De nem kis feladat.

Emlékszem, amikor az első csemetém született, most is előttem van, ahogyan ültem a fotelban, szoptattam Őt, és a döbbenet futott át rajtam, amikor arra gondolta, hogy a megszületése egyetlen pillant volt. Csak jött. Es azalatt az egyetlen pillanat alatt az egész életem megváltozott. Én magam is egy másik ember lettem, egy másik életben. Tegnap még más életben voltam, ma már „valaki más” folytatja az én életemet. És ez nem tudatosul, csak idővel. Tényleg nincs többé az az Anikó, akinek születtem. Amit eddig csináltam, építettem, a mindennapok, a szokásaim, a napi rutinom, a munkám, a gondolataim, a gondolatmeneteim, az intim szférám, az alkotófolyamat, a művészetem, az idő, az idő, az idő már a múlté. Ez az anyaság traumája. Ezeket egy anyának vissza kell szereznie, rengeteg munkával és küzdelemmel. Mert az alkotás egy nagyon erős belső késztetés, ami nem szűnik meg, amit nem adhatok fel, hiszen ez életem értelme, a létem célja. Sokszor kaptam már meg, pont Édesanyámtól, – akitől rengeteg segítséget kaptam egyébként-, hogy: „-Majd festesz holnap, vagy holnapután!” Én már túl vagyok a holnapon és a holnaputánon is. Én küzdök és dolgozom azon, hogy a gyerekeim tanuljanak meg a művészetemmel, a hivatásommal együtt élni. Szoktatom erre őket, és minden kis szabadidőmet igyekszem kihasználni, ha az egy fél óra, egy óra is, arra, hogy haladjak az úton. Ha még egy kicsit is, akkor is fontos, hogy azt érezzem, hogy van értelme küzdeni.

Nagyon komolyan hangzik ez, tudom, de az idő valóban kegyetlen, és ahhoz, hogy valamit megélhessek, megérthessek az örökkévalóságból, az időtlenségből és tovább tudjak adni is ebből valamit a gyerekeimnek, ahhoz alkotni kell.

Pethő Anikó, önéletrajz

https://www.pethoaniko.hu

1980, Budapest

Gyermekkoromat és iskolaéveimet Monoron töltöttem. 1998-ban érettségiztem a budapesti Szent László Gimnázium speciális rajz tagozatán. A gimnáziumi évek alatt ismerkedtem meg Balogh Gyula festőművésszel, aki megtanított a szénrajz, az akvarellfestés, később az olajfestés technikájára. Ez utóbbi technikát gyakorolva teltek a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakának évei, melyet 2006-ban végeztem el. Az egyetemen mestereim Károlyi Zsigmond és Radák Eszter voltak. Ekkor kezdtem el érdeklődni az emberi környezet iránt, mely meghatározta későbbi témaválasztásaimat. 2007 óta minden évben részt veszek a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlaton, szerepeltem csoportos kiállításokon itthon és külföldön is. 2011 óta tagja vagyok a Gyulai Művésztelep Egyesületnek és évente részt veszek a Gyulai nyári művésztelepeken és a csoportos kiállításokon. Tagja vagyok A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.

2013-2016-2019-ben született 3 gyermekem, mely életemnek és művészetemnek is fontos részévé vált. 2011 óta Nagytétényben élek. 2021 óta a Jelky András Iparművészeti Szakgimnáziumban tanítok rajzot. A tanítás nagy örömmel és lelkesedéssel tölt el. Nagyon sokat tanulok én is a tanítás során.

Korábbi munkáim között szerepel csendélet, tájkép, enteriőr, és az utóbbi években személyes témákat kezdtem el feldolgozni, mely nagy örömmel tölt el. Legújabb kompozícióim motívumok formai kapcsolatai, melyek képi asszociációs játékok. A hagyományos festészet képi rendszere mellet a szürreális világ kerül egyre közelebb hozzám. A megjelenített motívumok, korunk lenyomatai, a tömegtermelés tárgyai, melyek ebben a képi kontextusban egyetlen példánnyá válnak. Egy zárt világot alkotnak, ahol eltűnik és megmutatkozik egyszerre az egyetlen motívum a sok egyforma forma között. A sok-kevés, tömeges-egyetlen, hasonló-különböző ellentétei, feszültsége jelentkezik ezeken a kompozíciókon. Ennek kapcsán az emberi élet és annak körülményeinek kérdései foglalkoztatnak, mely téma már előfordult munkásságom során. Tetszik, ahogyan a környezetünk olykor „rejtőzködő életmódot” folytat, véletlenszerűen alakul át a reális valóság szürreális világgá elsősorban az ember olvasatában. Képi sűrítésként jelennek meg ezek a képek, mely különös formát ölt, rendeződni kíván egy új értelmezés szerint.

Iskoláim

2012 MKE Rajz és vizuális nevelőtanár szak
2006 MKE festő szak mestereim: Károlyi Zsigmond, Radák Eszter
2001 Budapesti Szolgáltató és Kézművesipari Szakképző Iskola, fényképész szak
1998 Szent László Gimnázium speciális rajz tagozat

Díjak

Méreten aluli Pályázat 2004. első helyezett
Barcsay díj 2006.
54. Hódmezővásárhelyi őszi tárlat – az SZTE Mezőgazdasági kar munkajutalma
54. Hódmezővásárhelyi őszi tárlat – Bandula Kisvendéglő munkajutalma
54. Hódmezővásárhelyi őszi tárlat – Bandula Kisvendéglő munkajutalma
Magyar Festészet Napja I. Csendélet Biennálé különdíj 2014.
Searching for T-Art Festészeti ösztöndíja 2019.

Fontosabb kiállítások

2003. december Magyar Képzőművészeti Egyetem aulája, csoportos
kiállítás (Fővárosi Önkormányzat pályázata)
2003 Bp. Millenáris Park- A festészet napja
2003 Galéria 13. Soroksár A festészet napja
2003. október 54. Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat
2008. január Torino, (Accademia di Torino) csoportos kiállítás
2008. június Milano,Galleria Rudh csoportos kiállítás ( Europa, Arte&Linguaggi)
2003. augusztus monori Vigadó Galéria egyéni kiállítás
2008-2009 Nagyméretű Szekkó készítése Vasadi Katolikus Kápolna (2.5m x 7m)
2011 Madách Színház
2015 Budafoki Klauzál Gábor Művelődési Ház
2017 Cziffra Központ XXII. kerület
2019-2020 Searcing for T-Art
2020 Kőbánya Kő Café
2023 Deák 17 Galéria Searching for T-Art
2023 köztéri performance Nagytétény
2023 Madách Színház Tolnay Szalon

Sara Berti

A rohanó tempójú modern világ gyakran háttérbe szorítja a legtermészetesebb dolgokat, például az anyaságot. Az a nő, aki úgy dönt, hogy anya lesz, tudja, hogy ha nem segítik, akkor sokáig fel kell adnia, vagy nagy mértékben módosítania kell korábbi szokásait. Egy művész esetében ez azt is jelenti, hogy valószínűleg egy időre fel kell függesztenie alkotómunkáját, vagy legalábbis más ritmusban tudja csak azt végezni. Ez egy olyan választás, amelyet természetesen egyensúlyoz az anyává válás egyedülálló öröme, de amelyet a modern társadalom nem mindig támogat. Nagyon érdekes megfigyelni a női művészek munkáit, az anyaság előtt és után; jól kifejezik ennek a változásnak a lényegét. Az ihlet a titokban születik. Az életerő a teremtésben van. A teremtő erő rejtély. Emiatt egyszerre kell új és ősi szemmel nézni a nőket, újra hangsúlyozni értékeiket, függetlenül attól, hogy tudnak- e gyermeket vállalni, vagy nem. Valójában mindenki a saját alkotó erejét követi.

Sara Berti, önéletrajz

www.saraberti.net
https://www.facebook.com/sarabertiarte/
https://www.instagram.com/sara_berti_arte/
Co-founder and co-editor of Contemporary Identities
International Online Art Magazine
https://www.contemporaryidentities.com

Sara Berti Bolognában született 1982-ben. Az Arcangeli művészeti gimnázium elvégzése után az Accademia di Belle Arti di Bolognán tanult, jelenleg Magyarországon él és dolgozik. 2008-ban kezdett utazásai során Budapesten, Berlinben, a törökországi Izmirben és Sharjah-ban (Egyesült Arab Emírségek) élt, jelenleg újra Magyarországon. 2011-ben az olasz művészetet képviselte Magyarországon az 54. Velencei Biennálé Olasz Pavilon a Nagyvilágban kiállításán. Művei megtalálhatóak nemzetközi magán- és közgyűjteményekben.

Szirmai Panni, író, műfordító

Nehéz elengedni saját készítésű elvárásainkat. Azon gondolkozom, mennyire elvárások mentén viszonyulunk a dolgokhoz. Az anyasághoz, az alkotáshoz, a jelenléthez. Az előbbiek összefüggésébena bűntudathoz akár. Mennyi elvárást akasztunk egymás nyakába, és mit várunk önmagunktól, a környezettől, az időtől, a gyerekeinktől? Mennyiféle akarunk megfelelni másoknak, magunknak, elveknek, véleményeknek?

Miért várom el a gyerektől, hogy megértő legyen, elfogadó és kezes, amikor én is következtlen vagyok vele és magammal is? Miért várom el a rugalmasságot tőle, amikor én is feszült vagyok és félek, nem tudok kilépni a rám kötött szerepekből? Lefejthető-e egyáltalán a szülői működésről az elvárások halmaza?

A saját elvárásaink alapján akarunk kifelé megfelelni, miközben az alapvető emberi szükségletek, a normális étel, szabad levegőn mozgás, biztonságérzet, értékelhető mennyiségű szabad idő, nyugalmi állapotban töltött koncentrált idő és a normális pihenés sem adott a mindennapokban.

Két (egy, három, négy stb) kisgyerek mellett a forgácsidőkben kreatívan létezni olyan mértékű érzelmi, mentális és fizikai igénybevétel szülőként, ami nem biztos hogy megéri. Nem tudom mit ér meg ez a folytonos önkizsákmányolás. Napi félóra olvasás alvás helyett? Negyven perc telefonba pötyögés útközben? Este alig várni, hogy véget érjen az anyaműszak, és leülhessek a géphez? Néha, rosszabb napokon kiábrándítóan sivárnak érzem az egész napi menetet, ha nem tudok írni. Valahol ez is függőség, hogy lélegzetet ad, ha leülhetek a saját gondolataimmal. Már ami a gondoskodás gabonakörei után megmaradt. A kreatív energiáim jelentős része csatornázódik fejbőlmesékbe, de már altatás közben nem vagyok ott fejben velük. Újabb kanyar a bűntudatspirálban. Miért nem tudok legalább ilyenkor teljesen rájuk figyelni? Miért nem vagyok képes fókuszálni, amikor tőlük is ezt várom? Talán pont azért olyan végtelenül frusztráló, ha nem figyelnek oda rám, mert én sem figyelek oda eléggé. Se magamra, se rájuk. Soha nem osztatlan a figyelmem. Miközben most ezt a pár sort írom – altatás, és egyéb munkák után, természetesen – átfut az agyamon további 2-3 dolog, amit elfelejtettem ma megcsinálni. A túlvállalás generálja az elvárásokat, amibe csak belegabalyodni lehet. Aztán meg panaszkodni, ha nem megy. Mert mikor megy?

elszabadító pillanat, ha valaki (egy idegen) azt mondja a lányaim rajzára, hogy boldog gyerekeknek rajzai. Pedig… ilyenkor hozzáteszem magamban, pedig az anyjuk kiszökik tőlük, hogy írjon. Mindig van pedig, mindig van egy réteg, ahol nem tudok helytállni, ahol kevés vagyok, türelmetlen, elhasznált… Valahol visszatölt az alkotás, az energiaháztartás kiegyensúlyozására – és a családi béke érdekében is írni kell. Más kérdés, ha nem igazolnám valamilyen “családi” céllal a saját írásomat, akkor is írnék? Amikor megszületett a második gyerekem, a gyermekágy intenzíven keserves heteiben felírtam egy mondatot: “itt vannak ketten, megszültem, szoptatom, hordozom, együttalszom. Talán elég lesz, hogy itt vannak nekem. Tudom, hogy nem lesz. Ki kell bocsájtanom magamból mást is, a gondoskodáson kívül, hogy önmagam lehessek. “

Szirmai Panni, önéletrajz

1988, Budapest, kétlányos anya, kutató, műfordító, író, szerkesztő.

Titkó Ildikó, képzőművész

Művész anya, nem feltétlenül anya-művész

A rajzoló

Nem készültem anyának. Mindig is művésznek, azaz ahogy gyerekként mondtam – rajzolónak készültem.

Annak hogy lány vagy fiú vagyok nem volt számomra jelentősége -hála a szüleimnek. Egészen az első osztályig.

Azt hogy valamiféle megkülönböztetések és elvárások vannak ember és ember között a neme alapján, nem a családom, hanem a tágabb “szocializálódásom” erőszakolta rám. Nálam ez bizonyítási vágyba csapott át: perfekcionista lettem, sikerre vágytam, akkor is és csak azért is, mert pici női testbe születtem. Híres művész (azaz rajzoló) akartam lenni.

Nyugodt gyerek voltam. Annak kellett lennem, mert a szüleim nagyon sokat dolgoztak. Anyám jól rajzolt (ma ritkán teszi, ezért a múltidő). Amikor nem dolgozott, vagy a háztartást vitte, legtöbbször rajzolt velem. Mélyen belém égett egyik rajta a „korcsolyázó lány”. Ma is megvan, őrzöm valahol, időnként felbukkan. Jó rajz, főleg egy művészileg teljesen képzetlen embertől. Jó megfigyelő és ábrázoló képességről uralkodik. Anyám szeme mint egy fényképezőgép és a keze pontosan követte amit kigondolt. Amit nem tudott, hihetően kombinálta. Ezt a képességet megörököltem.

Az óvodában (egyetlen évig jártam) a kézügyességem miatt, hiába augusztusi és nagyon kicsi voltam, késznek ítéltek az iskolára. De sajnos szociálisan még nem voltam kész. Álmodozó típus voltam. Nem alakult ki nálam, hogy védekezzek, hisz előtte nem kellett soha. A 6 éves szemüveges és apró termetű Ildikóra rázúdult a kortársak önkéntelen hierarchiaharca, mobbing áldozata lettem. Ma azt gondolom, rajtuk keresztül a családjaik rusztráltságáé is, a sok kazincbarcikai gyári munkásé, akiket a munka és a gyors lakhatási lehetőség elszakított felmenői sokgenerációs életmódjától, gyökereitől és egy különös,
sokszínű mesterségesen létrehozott olvaszótégelybe terelt össze.

Aztán osztályom rosszfiúi rájöttek, hogy mindent és bármit lerajzolok. Az, hogy tudtam
kívánságra “veszedelmes” emberi koponyát rajzolni, az egzisztenciám bástyája, a
boldogulásom kulcsa lett.

Az első hely

Az anyaságban nekem a legnehezebb az folyamatos készenlét, ami az elmét és érzelmeket teljesen leuralja és a szellem szabad szárnyalását leköti, leárnyékolja. Ez az amit nem lehet még a legjobb édesapával sem megosztani. A mindent észben tartás ösztönös kötelessége az anyáké. Ez tulajdonképp egy mindig erős jelenlétet feltételez (ami tény, hogy egyben a legjobb személyiségfejlesztő tréning is egyben). De nincs kikapcsolás, nincs többé álmodozás és pár méterrel föld felett lebegés, vagy alkotásért önzően átvirrasztott éjszakák.

Amióta gyermekeim vannak az állandó aggodalom is a napjaim normális részévé vált. Ameddig kicsik voltak, sohasem tudhattam, hogy egy váratlanul felbukkanó folt a szép, hibátlan bőrön, vagy egy furcsa levegővétel a formás pici mellkasban mit jelenthet. Miilyen veszély leselkedik a nekem kiszolgáltatott pici lényre aki egyre inkább átveszi tőlem az első helyet a saját életemben. Minlyen veszély ami tulajdonképpen és végső soron engem fenyeget. Ez nem csupán első hely, ez összenövés. Azt hiszem innentől mindörökre.

Második lettem hát magamnál, s ez nem fér össze a művész léttel, amely csak akkor működik megfelelően, ha mindenek felett áll, ha önző és végletesen exhibicionista.

Egy anyának ez már csak vicc. Egy kép elmélyült megdolgozása, egy terv töretlen megvalósítása … amikor tudja, hogy főzni kell, mert a gyerek mindjárt éhes lesz, vagy amikor tudja, fel kell készülni a küzdelemre, mert a tegnap még tetsző kabátot az ifjú kamasz ma már nem akarja felvenni. Vagy, és mert főleg mindig és pont akkor lesz beteg az utód, amikor egy nagyon fontos karriereseménynél istenesen helyt kellene állni.

Az anyaság ára sok év, amikor az ember nem tud szabadon kikapcsolni és átkapcsolni. Igen, évek telnek el így, hogy az anyává lett művész lemarad, kimarad mindenből, jönnek az új generációk, trendek, és örökre elveszik a lehetősége, hogy „híres (avagy csak sikeres) művész” legyen. Ez pedig kár és komoly veszteség.

Titkó Ildikó, önéletrajz

1978-ban született Sátoraljaújhelyen.

Életút

1992-2006 Izsó Miklós Képzőművészeti Kör, Kazincbarcika
1992-1996 Művészeti Szakközépiskola, Nyíregyháza
1996 Művészeti Szabadiskola, Miskolc, mesterek: KŐNIG FRIGYES festő-, ESZIK ALAJOS grafikusművész
1996-2000 Iregszemcse, alkotótábor a grafika szekcióban, mester: MEZEY ISTVÁN, grafikusművész
1997-1998 Szarvasi „Képzőművészeti Egyetem”, mester: GERZSON PÁL festőművész
1998-2003 Magyar Képzőművészeti Egyetem, Képgrafika szak
végzettség: képgrafikus művész, és művészeti rajz és művészettörténet szakos középiskolai tanár
mesterek: KÖNIG RÓBERT és PÁSZTOR GÁBOR grafikus művészek,
2003-2023 Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és
Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesülete tagság
2003-2005 Tanulmányrajz kurzusvezető, Tehetséggondozó program, Miskolci Galéria, Miskolc
2007 stART Alkotócsoport megalapítása, alapító tag
2004-2007 Művésztanár, Alapfokú Művészeti Iskola, Nagykovácsi
2006-2007 Vizuális kommunikáció a szakiskolákban, továbbképzés, Budapest
2006-2011 Művésztanár, Művészeti Középiskola, Nyíregyháza
2012-2015 Játéktervező designer, animátor, ÖKO-Játék Kft., Budapest
2015-16 Alkalmazott grafikus képzés, OKJ vizsga, Topschool, Budapest
2016 Németországba költözés
2019 Bundesverband Bildender Künstlerinnen egyesületi tagság kezdete
2019 Integrációs asszisztens, Haus International, Kempten
2020 Művésztanár, kurzusvezető, VHS, Kunstschule Kempten
2022 “KomBI” Karrier tanácsadó/coach képesítés, Kempten
2024 UngarNische egyesület megalapítása, alapító és vezetőségi tag, Kempten

Díjak

1997 Művészeti Szakközépiskolák Országos Rajzversenye, ötödéves kategória: I. helyezett
2002 Deutsche Telekom Pályázat ”Media, Communication and Man V: Sound-Picture”
2003 Kondor Béla díj
2003 Miskolci Téli Tárlat, Mobilitás Észak-Magyarországi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda Díja
2015 Újbudai Mecénás Ösztöndíj

Egyéni kiállítások

1998 „Első önálló kiállítás”, Kisgaléria, Kazincbarcika
2001 Újságrajz kiállítás, Virányosi Közösségi Ház, Budapest
2002 Grafikák és újságrajzok, Quetzalcoatl Kávézó, Budapest
2007 Tamási, Kindl Kupolagaléria, Vályi Péter Szakképző Iskola és Kollégium
2008 Fignár Fesztivál Udvar, Borsodi Fesztivál, Dubicsány
2013 „Vonalvilág”, retrospektív kiállítás, Orfű
2010 „Rajzi állomások” tanulmányrajz kiállítás, Művészeti Középiskola, Nyíregyháza
2014 „Élet-tér”, (újságrajzok) Barabás Villa Galéria, Budapest
2015 Újbuda Galéria, Budapest
2018 “Menschen kommen zusammen”, Haus International, Kempten
2021 „So oder so oder so oder so oder so”, Gesundheitszentrum Immenstadt
2022 “Einzelausstellung”, Oberstaufen
2023 “Bruchlinien und Farbbrüche” Kunstverein Schwabmünchen

Fontosabb kiállítások

1997-2006 Izsó Miklós Kör kiállításai, Városi Galéria, Kazincbarcika
2000 Az MKE Képgrafika tanszékének kiállítása, Budapest Galéria Kiállítóháza, Budapest
2002 „Víz”, Tölgyfa Galéria, Budapest; „eMtizenegy”, Miskolci Galéria, Miskolc
2002 La Galleria Il Quadrato di Omega, Róma, Olaszország
2003 „Grafika-Fotó-Grafika”, Ateliers Pro Arts Budapest; „Az MKE diplomázó képgrafikusai”, Galéria IX, Budapest
2003 Magyar Grafika -La grafica ungherese, Finale Ligure, Olaszország
2004 A.K.T. csoport közös tárlata: „Három nő és az Emberek”, Retorta Galéria, Budapest; „Premier”, MAOE kiállítás, Duna Galéria, Budapest
2004 Linolschnitt heute VI., Bietigheim-Bissingen, Németország
2007 „Alkossuk meg jövőképünket!” VAM Design Center, Budapest
2009 „Nőtársaság”, Kisvárda;
2010 „Létérzet és városhatár”, a Cinóber Csoport kiállítása, Stoll’Art Galéria, Budapest
2006-2015 stART Alkotócsoport kiállításai Orfű, Girincs, majd 2009-től Faluház, Orfű
2018, 2022 „69. und 71. Kunstausstellung im Rahmen der Allgäuer Festwoche”, Kempten
2020, 2022 Ausstellungen von Schäfer-Kunstpreis, Schwabmünchen
2020-2023 „Die Südliche” Sonthofen, Oberstdorf, Immenstadt
2021, 2023 Teilnahme Symposion in Schwabmünchen (mit Ausstellung)
2023 “Die Neue” BBK tagok kiállítása, Kempten

Részvétel országos tárlatokon

2000 XX. Grafikai Biennálé, Miskolci Galéria, Miskolc
2003 XVIII. Országos Képző és Iparművészeti Tárlat, Sárospatak
2002, 2004 Téli Tárlat, Miskolc
2006, 2008 Kisgrafikai Biennálé, Újpest Galéria, Budapest
2000 „400 cm2”, Nógrád Megyei Múzeum, Salgótarján; Grafikai Triennálé, Miskolci Galéria, Miskoc

Zirczi Judit, festőművész

Anyaság és művészet

KODAK Digital Still Camera
KODAK Digital Still Camera

Zirczi Judit: Család Zirczi Judit: Árból merülés

Mindig ajándék, és nem hagy el, pedig én sokszor elhagyom.

Csak az idealizmus segít és folyton legyűrni próbál valami.

Művésznek lennem csak azok az évek alatt volt viszonylag könnyű, amikor saját magamról gondoskodtam. A létezés alapvető kellékei az én igényeimhez igazodtak, így csak kevés pénz, étel,
hely és egyéb kellett. Könnyű volt, ideális helyzet a képzőművészetem kibontakoztatására,
menedzselésére stb. Működtem, és ez ad most önbizalmat, hogy nem a tehetségem hiánya a hiba, hanem a rendszer ilyen felépítésű. Sok szempont adja meg a sikert. Jelen kell lenni, és szó szerint képben.
Budapesten gyermeket nevelni? Ez is nagy kérdés. A vidéki létformát választottam. Három
gyermekkel, kemény anyagi kihívásokkal és megalkuvásokkal eltűntem a művészeti színtér látható
részéről.

Tanítok talán hősiesen, minden nap, értékeket közvetítve, és felvételire készítem a következő
idealista generációt. A saját gyermekeim pedig eveznek, úsznak, táncolnak, zenélnek, és még ki tudja
mit. Viszem őket, ahova kell. Közben táplálom az egész bandát.

Én pedig hol türelmesen, hol feszülten várom a pillanatot, amikor megcsalom őket a vászonnal, mert szeretem a műtermet is, ahol naponta teret kell foglalnom, mert ha nem vagyok ott, a népes csapat lecsap rá könyörtelenül. „ Bukj föl az árból hirtelen, ne rántson el a semmi sodra” ( József Attila)

A türelem is végtelen, akár a szeretet. Ma már megtanultam mindennek örülni, a kollégáknak,
a sikereiknek, azoknak is, akiket ki nem állhattam. Ha találkozom egy művésszel, szinte a nyakába
ugrom, mert hiányzik az egész közeg.

Hozhattam volna olyan döntéseket is, hogy a művészetemet előnyösebb helyzetben tartsam,
de nem ilyen a természetem.

Most középen vagyok az életemben, és még tudok fára mászni. A nagy menedzselés még
gordiuszi csomó, de ki tudja…nem adom fel. Azt gondolom, kell lenni egy vékony szálnak ebben a
rendszerben ami mégis elég a kibukkanásra az árból.

A körülmények legkevésbé sem ideálisak a művészetemhez. Ma még alig látható, hiszen nincs időm megosztani nap-mint nap, de létezik és fejlődik, mert eltűnni sem tud. A türelem fejleszti, és a remény, hogy van értelme, mert ez az életem nagy célja. Az a sok gondolat és tapasztalat, szellemi töltés, amit tanultam, olvastam, rendszerezek, kifejezésre készen sorakozik. Néha egy hétig vár a vászon, de mindig türelmesen, mint egy hűséges szerelmes.

Az elfogadást és a türelmet tanította meg az anyaság és a családi tűz őrzése. Megtanultam azt is, hogy tudnom kell bárhol, bármikor a művészetem építeni, mert csak így lehet túlélnünk együtt. Bizakodom a jövőt illetően, hogy megtalálom azt a pontot, ahol újra partot érek a nagy áradásban, ami körülöttem gomolyog, és most még csak hömpölygő folyóként élem meg.

Zirczi Judit, önéletrajz

Tanulmányok

2008 Magyar Képzőművészeti Egyetem: festő és vizuális nevelő tanár szak. Mestereim: Gaál József, Ötvös Zoltán
2008 Erasmus ösztöndíj program: Universidad de Castilla- La Mancha, facultad de Bellas Artes de Cuenca
2001- 2002 Regionális tehetségkutató program, egyetemi előkészítő. Mestereim: Pika Nagy Árpád, Sebestyén Zoltán, Kis Tóth Ferenc, Kácser László
2001- 2002 Szakkörök, nyári szabadiskolák. Tanáraim: Miklós Árpád, Elekes Károly, Kopasz Tamás

Ösztöndíjak

Arts Council Minority Ethnik Award in Northern Ireland 1014, Nka alkotói ösztöndíj 2017, 2010, Pannoncolour díj 2008, Erasmus ösztöndíj 2007, Köztársasági ösztöndíj 2007, Székely Bertalan alkotói ösztöndíj 2007, Tehetséges Paksi fiatalok díja két alkalommal 1998, 2001.

Szervezeti tagság

MANK, MAOE, Mamü Egyesület, Block Art Kulturális Egyesület

Fontosabb kiállítások

MAMÜ galéria Atmoszféra címmel festészeti párbeszéd, Bakta Galéria Szekszárd 2019, MMG Galéria Budapest 2017, , Paksi Képtár 2015, Community House Omagh, Northern Ireland 2014, Mamü Galéria Budapest 2011,Tolnay Szalon Budapest 2010, Vam Design kiállító ház Budapest 2008, Plan art Budapest 2006. Paksi Atomerőmű, Paks 2004 és 2003. Városi Könyvtárgaléria, Művelődési ház, Paks, 2009, 2007,2004 Dunakömlődi faluház: 2001 és 1999

Láthatatlan Exhibicionizmus kiállítás finissage
Dr. Arapovics Mária

Szabó Henriettát előszőr az alkotásain keresztül ismertem meg. A nagymarosi helyi lapban képzőművészeket szólaltatott meg írásaiban, majd a helyi asszonyoktól hallottam róla a művelődési házban tartott Hímes Maros foglalkozások kapcsán, majd megtudtam, hozzá köthető kisvárosunk szinte egyetlen innovatív művészeti kezdeményezése is. Egy zseniális ötletet valósított meg: egy fodrászüzlet kirakatából modern művészeti minigalériát alakítottak ki a ház tulajdonosnőjével, Gyimesi Helgával. Micsoda új színfolt jött létre a semmiből! Egyik nap a szokásos fittségem érdekében tett dunaparti sétámat, vagy egy nagycsaládos bevásárlást követően álltam meg a minigaléria előtt, már nem emlékszem, csak arra, ahogy álltam Nagymaros főterén és az alkotások közül kitűntek a sodrott kollázsai.  A Napraforgók műalkotása különösen magával ragadott. Az egyetemesség, a női princípium jelent előttem és a szeretet sugárzott a napraforgók fraktálmintázatában. A földbe gyökeredző virágok sora, melyek erős szára nehezen törik és fejükkel a Nap felé fordulnak. Az aranysárga virágok tengere az ég végtelen kékjébe ért. Az egyszerű spirálok és a geometriai formák és színek azonnal elsodortak. Ukrajna vagy Európa színei ezek? Ég és Földi? Kibillenve a mindennapi létből, az univerzum jelent előttem hirtelen, ami fent van az van lent, ami lent az van fent.

Egy nap Henrietta ismeretlenül is felhívott, közös skanzenes és nagymarosi ismerősökön keresztül érve el. Hármasban kezdtünk beszélgetni egy helyi cukrászdába, mi, elfoglalt nők, asszonyok, anyák. Egyik percről a másikra mély beszélgetésbe sodródtunk és számtalan tervünk lett a helyi kultúra, a kisközösség, a művészet felvirágoztatására. Az órák perceknek tűntek, valami telefonhívás rántott vissza bennünket a valóságba, hirtelen szétrebbentünk, de még gyorsan összenéztünk, milyen főzőtrükkel tudjuk visszalopni az időt a családi ebéd elővarázslásához. Egy csodálatos embert ismertem meg ekkor, aki mindig ad, aki képes volt új energiákat felszabadítani bennem is, miközben épp azt beszéltük meg, hogyan zsákmányoljuk ki önmagunkat, saját húsunkból tépve ki az anyagot, hogy valami nemesebb szövetté alakítsuk át azt, amiben élünk.

Beszélgetéseinket könyvcserék kisérték. Így ismertem meg a Szabó Henrietta alkotásaiból készült Sodrás kötetet, mely a Tájsodrások kiállítás alkotásait mutatja be.

Világossá vált, a sodrásban élve sose a saját ambíciója kerül előtérbe. Heni felkért egy olyan kiállításon megszólalni, aminek a körülményei is szürreálisak. Az alkotó nem tud jelen lenni a kiállítása megnyitóján, mert anyaként, feleségként kell épp helytállnia máshol, tehát nem a saját exhibicionizmusa kerül előtérbe, amikor a képei megjelennek a nagyközönség előtt. Megjegyzem, én sem érek rá, se a megnyitón se a kiállítás zárásán, mert mindkét alkalommal épp külföldön dolgozom. Szavaim interpretációban jelenhetnek meg. Virtualitásba kell tehát térnünk, elképzelni a megnyitót, elképzelni a kiállítást, elképzelni a zárást, a közönséget és a közösséget, melyet az alkotások összefognak. Ez a lehetetlen küldetés vált izgalmas kihívássá, ezért mondtam igent, félredobva előadás és tanulmányvázlataimat, doktoranduszaim kutatási terveit, egyetemista hallgatóim szakdolgozatait. No, meg persze a főzés-mosás-takarítás szentháromságát a húsvéti ünnepek idején.

Milyen világban élünk, milyen túlhajszolt életben, ahol se a művész se az előadó nem tud jelen lenni az ünnepi pillanatban! Micsoda láthatatlan exhibicionizmus ez! Minden művész, sőt mindenki szeretné, ha elfogadnák, csodálnák, megnéznék, valamilyen képességéért rajonganának. Az exhibicionistáknál, sok művésznél, ez a vágy felfokozott, ők az átlagnál jobban szeretnék magukat megmutatni, elismeréseket szerezni, visszaigazolást kapni. De itt és most ez láthatatlan. Na, ez a dolgos nők, anyák, feleségek exhibicionizmusa!

A Duna mentén élve, tudjuk, mit jelent az igazi sodrás. Mit jelent az, hogy magával ragad bennünket az ár. Vagy mit jelent úszni az árral szemben. Néha úgy tűnik, könnyebb felülni a hullámra, hagyni, hogy sodorjon a víz ereje. Viszont ebből a sodrásból nehéz kievickélni, előre meg kell tervezni, hol és hogyan jutunk ki a partra, ha nem vigyázunk, lehúzhat egy örvény, vagy messze visz el az ár. Nagymaros az a hely, ahol, úgymond fordítva folyik a Duna. Amikor lefele úszunk, akkor felfele, azaz Északnak megyünk. Minden, ami fent van, az van lent. Bár nagy küzdő vagyok, szeretek szembe úszni az árral, de a sodort kollázsok ismeretében hagytam, most hadd ragadjon magával az varázslatos áramlat, amit Szabó Henrietta teremtett személyével és alkotásaival maga körül. Képeiben a sodrás az anyagszerűség, a nőiség princípiuma, a textilt idéző mintázat a nők eszköze. A nők fonják az élet fonalát, szővik széppé és teszik selymessé a társadalom szövetét. Olyan anyák, feleségek, nők vagyunk, akik miközben az élet sodrában tesszük a dolgunk, közben láthatatlan belső templomot, belső harmóniát is építünk. Innen érhetjük el a világmindenséget, felnézve az égbe, vagy betekintve önmagunkba.

Szabó Henrietta kompozíciói a természet harmóniáját és szeretetét tükrözik. Az egyszerűség komplexitásával, jeleníti meg a búzamezőt, a repcét, a mélyszántást és a káposztaföldet, játékosan a sirályokat és varjakat, az őzeket és darvakat, úszást és repülést, a Fellegvárat fent és a Mélyszántást lent. Lelkünkre, szívünkre hatnak képei, katarzisba sodor, ha hagyjuk. Csendben, halkan, nem harsányan kiáltva. A sodrott kollázsok kaput nyitnak az univerzum felé. 20X20 centiméteres, papírsodrok kompozíciói, négyzetek, ezek a Kapuk.

Olyan mikro és makrovilág tárul elénk, mely egyszerre férfiasan kemény és nőiesen gyengéd, egyszerre geometrikus és organikus. Vonalak, csomók, spirálok. Nyomokban sincs exhibicionizmus. A Képtelenség sorozat 10 fekete kép.  Ezek keletkezés éve 2022.

Mi is történt ekkor? Oroszország 2022. február 24-én teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen. Ez az az év, amikor „minden egész eltörött”, azóta „minden darabokban”. A férfias princípium, a háború, a hatalom csillapíthatatlan vágya, a mindent leuraló einstand erőszakossága szabadult ki a palackból. Hirtelen a fények kihunytak, a Sodrás színei kiégtek. A repceföld elsötétül, eltűnnek az őzek, nem látjuk a darvakat vagy az aranyhalat, mert a pillangóhatás éjszínbe fordul. Még a rettentő aszály is jobb volt, mint a képtelenség fénytelensége, ahol nincs zápor, itt és most és a búzamező elfeketül, nincs fent, csak lent, hamuvá égnek a napraforgók, fekete hullámok verdesnek, a háború sötétje dúl. Vörösmarty sorai zengnek fülünkben, hogy:

Az ember fáj a földnek; oly sok
Harc – s békeév után
A testvérgyülölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!

Tényleg nincsen remény? A Punktum Galéria sötét kamrájának feketesége az elmélyülés helye. A fekete falú helyiség, a föld gyomrát idézi, aza anyaméhet, ahonnan minden származik, s ahova minden visszatér, ahol meghalunk és feltámadunk. Újjászülethetünk egy emberibb, igazabb világ számára.

A sötét kamrában a Halál képe jelenik meg előttünk, emlékeztetve arra, hogy a fény feltétele a sötétség. A művész érzékeny lény, de „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”. Meg kell halnunk a profán világ számára, hogy egy tartósabb és igazabb új életre születhessünk. A sötétség érzékelteti az elvakultságot. Ilyen az ember, ha a szenvedélyek, a telhetetlenség, a tudatlanság uralkodik rajta, ha a hatalom az embertelenségbe taszítja, lelöki a mélybe. Szerencsére Szabó Henrietta nem itt áll meg, alkotásai tükrözik, hogy az Igazságot keresi. Van szíve, nagyon szereti az embereket, így reményt ad. Megjelenik a kopár, kiégett, ember által letarolt, lerabolt földön a világító zöld fűszál, mint reménysugár. A megújuló természet reménye. Ez a kiállítás plakátjának címadó alkotása, a X. kép a Képtelenségben. A kiállított képeken a fekete és a fehér között ott a szürke. A hamu. És megkönnyebbülhetünk, mert feloldozást ad, a megtisztulást jelentő fehér hó. Valahol a távolban felsejlik a Fény. A háborús fegyverek fémei hamis fénnyel csillognak, az igaz fény a megvilágosodásban rejlik. Új világ születik. A hamuszürke virágokat a hó megtisztítja és a fény felé fordulnak, miként a napraforgók a harmónia idején. Eljön a megvilágosodás, az igazság keresésének pillanata.

A fényszimbolikának fontos szerepe van a szakrális teret idéző sötét kamrában – a földi világtól kell elszakadnunk, a mennyei szférához való közeledésre kell törekednünk. A fény megvilágítja a lelkünket, üzenetet közvetít Isten és ember között. A Nap fénye az újjászületést jelenti, az örök körforgást.

Ha végig megyünk a kiállításon a sötétséggel kell magunkban megküzdeni, a káosszal, a bűnnel, a tudatlansággal, a halállal. Ha nyitottal vagyunk megérinthet bennünket a Fény, megvilágosodhatunk az isteni kinyilatkoztatás, a kozmikus teremtés által. Kilépve a fényre a béke, a harmónia érzése önt el bennünket. A fényre érve boldogság és szeretet tölti el szívünket.

A Láthatatlan exhibicionizmus című kiállítás a vakságunkra az embertelen világra hívja fel a figyelmet. Eszünkbe juttatja a vakok által tapinthatóvá tett Láthatatlan Kiállítást. A Punktum Galéria a kiállításán megjelenő fekete kollázsok és írások felidézik Yasmina Reza: Művészet  (Art) című színdarabját is, ahol három jó barát, Serge, Marc és Yvan vitatkozik egy fehér alapon fehér barázdás festményről, annak értékéről, a művészetről, az élet értelméről.

A Punktum Galéria által bemutatott, nőkből álló alkotóközösség szövegeit a művészi önkifejezés, a szeretet és a zsonglőrködés fonja egybe. Ezek az idő és alváshiánnyal küzdő alkotók egymásból merítenek erőt, hogy extra energiájukat, rejtett exhibicionizmusukat, szeretetüket kisugározzák, továbbadják másoknak. Az anyák, a művészek önvallomásai terápiásan hatnak, különösen, ha átéltük már a szövegekben megjelenő vívódások sorát. Embernek maradni az embertelenségben. Anyaként művészként és emberként is helytállni. Tökéletességre törekvő nőként megteremteni a külső és belső harmóniát. A kiállítás bemutatja, hogy nem az alkotóművészek exhibicionizmusa szorul terápiára, hanem maga a társadalom, amiben élünk. A kiállításon a művészet, az alkotó mikroközösség, a zöld fűszál megadja a reményt. Rajtunk múlik, a mi felelősségünk, milyen lesz az új nemzedék, hozunk-e emberséget, szeretet a világba. Aki végigmegy a kiállításon, kiérve a fényre átélheti a megtisztulást. Hála és köszönet érte!