Éveken át dolgoztam egy „mézeskalács házikóban” környezetvédőként. A budai belvárosban az emeletes bérházak közé beékelt kertes ház olyan volt, mint egy zöld oázis. Sokan így is hívták. Hívogatta az embereket, teret adott zsivajos gyerek játéknak, csendes felnőtt beszélgetéseknek, vidám, elmélyülő közösségeknek. A kedves, barátságos hangulata örökre belém égett. Azt hittem, ilyen már nem lesz több, amikor fájó szívvel búcsút intettem. Aztán összehozott egy sors egy másik helyi környezetbarát anyukával, akivel elkezdtünk ötletelni, lelkesedni. Ennek lett a végkifejlete az Ökokeszi, ami budakeszi zöld közösségeként a helyi lakosok szemléletformálást tűzte ki célul. Igen ám, de rögtön jött is a kérdés, hogy hol találkozgassunk? Ekkor került a képbe egy budakeszi „mézeskalács házikó”. Bekopogtattunk a Galériába, s ahogy beléptem újra visszajöttek az egykori érzések, amikkel a valahai munkahelyemhez kötődtem – ismerős, melegséget árasztó, közvetlenséget és kötetlenséget sugalló. Azonnal beleszerettem. És jött vele az ismeretség, majd barátság Krisztával, aki ugyanezeket éreztette a végtelenül nyitott, kíváncsi, lelkes személyiségével. A művészetekre, a közösségi életre és környezetvédelemre kihegyezett érzékelőivel elbűvölt, ahogy mindennek természetes módon megtalálta a helyét a Punktumban – mindent befogad, amit fontosnak gondol. És az Ökokeszit szerencsénkre annak tartja ma is, hiszen oszlopos tagja is lett. Találkozóinknak és például a lakosságnak szóló komposztos előadásainknak is a kezdetektől a galéria ad otthont, amiért személy szerint is nem csak hálás vagyok, hanem úgy érzem, hogy ez a hely jelentősen hozzájárul az Ökokeszi önazonosságához, a civil, a helyi és a közösségi jellegéhez. Nem lehetnénk jobb helyen. Ami a közösségi programokat illeti, a járvánnyal töltött lassan két év rengeteg ötletmorzsát lemosott az asztalunkról, de minden nehézség ellenére meg tudott valósulni, az Ökokeszi doboz- és bevásárlóközösség. Ennek átadópontja ma is minden héten a galéria növényekkel, bútorokkal különösen otthonossá tett udvara, ahol több tucatnyi család tagjai nyüzsögnek ilyenkor. Terveink azonban nem illantak el, szebb időkben folytatjuk, és a programjainkat itt, a közösségi punktumon, vagyis a Punktumban tudjuk a legjobban elképzelni.
