Mátyus Krisztina, 2023,
Debreceni Egyetem
Néprajz Tanszék, Alkalmazott muzeológia
Szakirányú továbbképzés Záródolgozat
Konzulens Dr. Németh Szandra
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés 4
2. Egy családtörténet képei (6)
2.1.1 Családi fényképek társadalomtudomány tükrében. (7)
3. A privátfotó státusza egy interdiszciplináris szemléleten keresztül és saját kontextusában. (8)
4. Kutatásmódszertan és gyakorlat (10)
4.1 Személyes történet és fotográfiák az identitás és a narratíva szempontjából 18
4.2 Családi album tartalomelemzése fotográfusi, fénykép készítői gyakorlatok szempontjából vizsgálva (19)
4.3 Dobos Kata élettörténete mentén. (19)
4.4 A fényképek szerepe. (20)
4.5 Technikatörténeti érdekességek Dobos Kata fotókorpusza menté. (20)
4.5.1 Összefoglaló, további lehetőségek, bemutathatóság kérdése. (21)
4.5.2 Melléklet. (22)
4.5.3 Interjú. (22)
4.5.4 Képek jegyzéke. (47)
5. Bibliográfia. (48)
6. Köszönetnyilvánítás. (52)
Bevezetés
Dolgozatom tárgyai olyan fényképek, amelyek személyes történet elmesélése mentén az identitás meghatározásában nagyon fontos, segítő tárgyakként jelennek meg. Az elmúlt harminc évben figyelmem a fotográfia sokrétű megismerésével töltöttem. Olyan tárgyakként tekintek a fényképekre, amelyek képesek a jelen pillanatát a jövő számára az ember életét megragadható időbeli történetben megismerhetővé tenni. Mindenki gyermekként kezdi életét és szívesen emlékezik vissza erre a korszakra később is.
Számomra meghatározó élmény volt, amikor Nagymamival, a lecsukós szekrény bonbonos dobozaiból előkúsztak a régi történetek. Nekem ezek a történetek voltak a Mesék.
Varázslatos múltidézős délelőttök, amit nagyanyám csillogó szemén keresztül látva élveztem a leginkább. Számomra időutazás a jelen kutatás tárgyát képző találkozás és az itt rögzített interjú sokszínű, gazdag történet-szövete, a múlt látszatai a jelen megélésével.
Ám amitől igazán izgalmassá válik ez a történet, az a fotografikus gondolkodás tettenérése, és a ráismerés a képnézés és az epizódok felidézésének fragmentált, ugyanakkor összefüggésekkel teli horizontjára. Történetiségében egy személyes élettörténeten keresztül találhatunk rá a XX. század történelmi eseményeire és azok egyéni élettörténetre gyakorolt hatására.
Az itt bemutatott nézőpont Dobos Lászlóné Kata született Fischer Kata Budakeszin élő hölgy fotókorpuszának kezdeti kutatása lehet csak. Első lépés egy átfogó elemzés igényével, de szerény első lépés csupán.
Ha álmodhatnék nagyobbat, egy átfogó képkorpusz vizsgálata, rengeteg résztörténetével és a számszerűsíthető adatokkal kiegészülve olyan kép is kirajzolódhatna, amely arra is ki tudna térni, mikor milyen körülmények között születik meg a fénykép szeretete. Mitől válik a képekkel kialakuló viszony örömteli időtöltéssé, jövőbe mutató vállalkozássá, felelősségteljes küldetéssé. A feldolgozás hosszas folyamatát a budakeszi helyi identitás, és akkulturáció vagyis, egyik kultúrából a másik kultúrába való átmenet, amelynek egyik eszköze, médiuma a nyelv, és kulturális identitás fogalmait (Assmann, 1999. 143-149. o.), a képek és a nyelvi jelek mentén felfejtve jegyzetként (Sztompka 2009, 127.o.), és a képantropológiai vizsgálati módszereivel igyekeztem megragadni.
- Fotó Részlet Dobos Kata egyik albumából Fischer Ágoston üvegnegatívjairól utólag készült kópia (a szerző felvétele)
2. Egy családtörténet képei
Bármely család birtokában lévő fénykép elemzésére alkalmazhatóak a vizuális antropológiai elemzés lehetőségei (Bán 2008) és még a családi fényképek kutatóját is bevonhatjuk a vizsgálat tárgyai közé. Biczó Gábor Pierre Bourdieu társadalomelméleti felfogására hivatkozik és a „Másik” megfigyelése, az „ott jártam” hitelesítő funkció (Biczó, 2018)[i] a terepmunka kritikai felülvizsgálata során kifejti, hogy a „terep-hely” fogalma Marc Augé „nem-hely” fogalmára hivatkozva, olyan teret jelent, amelyek valamely helyváltoztatáshoz kötődő kulturális, társadalmi létesítmények a hagyományosan bizonyos lokációval rendelkező „helyek” fogalmát váltják le, mint az antropológiai kutatási terepet. A terep-hely fenomenológiai fogalmának meghatározására Biczó tipológiai leírás elvetése után arra a megállapításra jut, hogy sokfélesége miatt, egy közös definíció nem adható erre a fogalomra.
A másik kritika alá fogott fogalom terep-munka. Ennek mibenléte, leírására Marcus az emberek kulturális alakzatok és színterek közötti mozgásának tanulmányozásából vezeti le. Ezeket a következő lehetőségekben látja: 1. emberek, 2. tárgyak, 3. metaforák, 4. cselekmények, történetek és allegóriák, 5. biográfiák, 6. konfliktusok. (Marcus, 1995, Lajos, 2015)
Dolgozatom témájaként választott képkorpusz többféle vizsgálódásra adhat okot.
Részben nagyon érdekesnek találom a helyi identitás alakításában, a családtörténetben betöltött szerepét. Az iménti felvetés tükrözve annak járok utána, hogyan változik a személyes történet, a biográfia a rendelkezésre álló családi fotográfiai gyűjtemény egésze, hogyan védekezik a felejtés ellen, és az identitás állandóságát, vagy sokszínűségét támasztja inkább alá.
A felejtést és az emlékezést is felületén hordozza a fotográfia. Dokumentum értéke és használat során kialakuló attitűdök szerint a képhasználó lehet a, alkotó, b, közvetítő, c, felhasználó. (Fisli, 2016)
2.1.1 Családi fényképek a társadalomtudmány tükrében
” És ez az a pont, ahol az etnológus által táplált illúzió és a bennszülettek félig meddig fantazmagóriája összeér. De illúziónak is csak félig igaz. Mert ha az etnológus az általa tanulmányozott embereket hajlamos is ezzel a területtel azonosítani, ahol föl lelte őket, illetve azzal a térrel, amelyet létrehoztak, de ahogy ők sem, úgy az etnológus sem hagyja figyelmen kívül történetük viszontagságait, helyváltoztatásaikat, határaik változásait és azon terek sokféleségét, amelyekhez igazodnak. És az is lehetséges, hogy hozzájuk hasonlóan ő maga is hajlamos az aktuálisan tapasztalt radikális változásokon, egyfajta illuzórikus múltbéli stabilitást szamon kérni. Amikor buldózerrel tarolnak le egy területet, a fiatalok a városba költöznek vagy amikor máshonnan érkezők telepednek le, akkor a legkonkrétabb a térhez legszorosabban kötődő értelemben a terület nyomaival együtt az identitás nyomai is eltöröltetnek a föld színéről” (Augé, 2012. 31. o.)
De mi történik abban az esetben, ha minden viszontagság és nehézség ellenére a személy a személyes terét, itt a lakóhelyét a településre kiszélesítve értem, nem hagyja el. Milyen szerepe van azoknak a fotográfiáknak, amelyek fennmaradásuk a családi legendák illusztrációs szerepét betöltve, a mindennapi élet részét képezik?
Dolgozatomban megpróbálom megközelíteni az identitást meghatározó képeket, és a képekhez fűződő kapcsolatot. A családi kötődések és a XIX. – XX. században sokat változó politikai és társadalmi viszonyok nagy változásokon mentek keresztül. Budakeszi társadalmi átalakulását követően, a mezőgazdasági foglalkozásokat felváltották a polgári foglalkozások. Ebbe a folyamatba a helyi idegenforgalmi szokások átalakulása is közrejátszott. A nagyvárosból kirándulók, rövidebb időre szállást is kerestek Budakeszin. Ez a folyamat a vendéglátás a kávéházak, éttermek jelentőségét is meghatározóvá tette. Ezek ellátására és a főváros közelségére alapozta vállalkozását a Fischer család. Ennek következményeihez illeszkedik, hogy Fischer Kata családja több generáción keresztül a hentes mesterséget művelte, bolttal rendelkezett Budakeszi Budapesthez közelebbre eső végén, Fel-Keszin. A Fischer György, a nagypapa építette hentesüzletük és házuk a Fő utca 28. alatt, amelynek a kötődésben és az identitás kialakulásában tetten érhető következménye, hogy a család társadalmi és gazdasági helyzete megszilárdult a faluban. A polgári foglalkozással járó biztos megélhetés biztosította Fischer Ágoston (1906) számára – bár apja tevékenységét folytatta- hogy technikai érdeklődésével a fotográfia felé fordulhatott. Az általa készített üvegnegatívok a család szokásai közül többet is megmutatnak. Például a polgári szokások, a séta rokoni és baráti társasággal, családi csoportképek, tánc, fürdőzés dokumentálása is megjelennek a képek között. A helyi események, esküvők, temetések, keresztelők, virágszőnyeg szintén szerepel a képanyag egészében. Ezek elemzésére sajnos itt nem vállalkozhattam. A képanyag gondozását Fischer Ágoston lánya Fischer Kata vette át édesapjától. Erre több utalást is tett a beszélgetésünk során, vagyis a családi és a helyi történetek fennmaradásán túl, személyes életét is nagyban befolyásolja a képkorpusz rendszerezése és bemutatása. A képanyag jelentős részben kitevő reprodukció, és a padláson megőrzött üvegnegatívok, és a fényképezőgép a szekrény tetején erről árulkodnak.
Tanulmányommal szeretnék kapcsolódni azokhoz az elméleti munkákhoz, amelyek a magán tulajdonban fellelhető fotográfiák beágyazottságát, illetve azok intézményi gyűjteményekben való kezelését, megőrzését, feldolgozását és bemutatását szorgalmazzák.
3. A privátfotó státusza egy interdiszciplináris szemléleten keresztül és saját kontextusában
Az elmúlt 40 év során a fotográfiai gyűjtések és azok tudományos feldolgozása történeti és társadalmi vonatkozásinak elemzéseit, nagyon széles tudományos diskurzus öleli körbe. Ennek áttekintését, kifejtését és a fényképkorpuszok feldolgozásának módszertanát és a témában fontos szerzők történetileg is pontos áttekintését Szalma Anna-Mária A fénykép a mindennapi életben című doktori dolgozatában a legteljesebben kifejti. (Szalma, 2014) Ebben a dolgozatban nem térek ki valamennyi lehetséges megközelítésmódra, mivel erre egy hosszabb tanulmány kerete adna teret. Számszerű adatolása a képek tematikus csoportosítása szintén szétfeszítené kereteimet.
Amit mégis érintenék a kötetben felvetett kérdések közül, az a fényképek elhelyezése és a kutató szemszögéből lehetséges olvasata, megközelítése.
Számomra mindig is kérdés volt, már amikor nagyanyám mesélte a képek történeteit is, hogy mi lesz a képekkel történetek nélkül? Mi történik akkor, amikor egy család történeteinek ismerői már nem mesélik többé a család hagyományos meséit, legendáit, történeteit? Mi készteti az őrzőket a családi kötelékek rögzítésére? Ezeken túl arra kerestem a választ, miért kerülnek komplett gyűjtemények, egy-egy múzeum gyűjteményeibe, milyen körülmények játszanak szerepet ezek folyamataiban?
Az itt bemutatásra kerülő fényképkorpusz hatalmas anyag. Számszerű becslésekbe nem bocsátkoznék, de azoknak az albumoknak, amelyek Dobos Kata jóvoltából a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház fotóarchívumába kerülhettek, illetve amelyeket beszélgetésünk alkalmával megmutatott, impozáns adatokra engednek következtetni. A tanulmányozásra rendelkezésemre álló album mérete a hagyományos irodai lefűző 30×30 cm és a benne található anyag jórészt digitális másolat, illetve fénymásolat.
Van közte azonban néhány 1920-as évekből származó csoportkép, amely talán történeti szempontból kevésbé tarthat számot érdeklődésre, de fotográfia tárgyként mégis megőrzésre érdemesnek tartották. Ezek száma a különböző tematika szerint összerendezett albumokban változó.
D. K. fotógyűjteményében a feldolgozás módjára jellemző, hogy a családlátogatások alkalmával készített családi reprodukciók, sajnos nem minden esetben felelnek meg a képek valódi kvalitásának visszaadására, bár készítésük idején korszerűnek számító technikával készültek a megőrzés és a családi dokumentálás adatolás lehetséges maximális igényével. A családi történetek, amelyeket ezeken a képeken keresztül megismerhetőek még, jelenleg nincsenek felkutatva. Szándékom folytatni az interjút, amivel ezeket a történeteket, és lehetőség szerint az eredeti fotográfiák helyét is megismerhetem.
A fotómuzeológia és a tárgyak értékének és állagának megőrzésében is szempont számomra, és nagyon fontosnak gondolom, azt a szemléletformálást, amit a beszélgetések közben igyekszem közvetíteni. Számomra nincs különbség az itt látható magán gyűjtési attitűd és a múzeum gyűjtési hozzáállása között. Nyilván mindkét esetben nagyon fontos szempont az anyagi, fizikai megőrzésen túl, egy családi, társadalmi valóságának megőrzése és bemutatása. Mindkét esetben, mind a magán mind a múzeumi közgyűjteményi anyag fizikai valóságát megfelelő körülmények és állományvédelmi feltételeknek való megfelelés lehetséges maximális figyelembevétele mellett végzik. Technikai megvalósulásának, a szakszerű anyagok használatának csak az anyagi korlátok szabnak határt. Ennek fejlesztésében bizonyára szívesen fogadna mindkét gyűjtemény segítséget.
4. Kutatásmódszertan és gyakorlat
Megfigyelések és hipotézis
Kutatásom témája és anyaga, a személyes élettörténet és a fotográfiákhoz, a fotográfiák készítéséhez és megőrzéséhez fűződő kapcsolat. A családi legendárium és a fényképek szerepe a történetek továbbadásában, fontos része a megfigyelésnek.
Interjúalanyom Dobos Kata Budakeszin él, és családja körében Ő a történetek mentője. A vele készült interjú és az általa kiválasztott kiemelt jelentőségű képek mentén szeretnék rövid elemzéssel képet adni, egy generációkon átívelő történetmesélési attitűdről.
Családi album interjú vezérfonalának (Bán – Forgács – Kenedi 2000) gondolatmenetét követve, de a szabad beszélgetés menetét, és a spontán emlékezés mikéntjére is rezonálva szerettem volna követni az előkerülő történeteket. Ezért itt az interjú készítése közben nem követtem pontosan a családi album interjú vezetésének minden pontját, azzal a céllal, hogy az óriási fotó korpusz részleteinek feltárásába más alkalmakkor folytatva a beszélgetést, ismét koncentráltan más tematika mentén haladhassunk a családi legendák felfejtésében. Itt felsorolt témákat érintik a beszélgetés különböző részei.
A család általános jellemzése
Jelentőséget tulajdonítanak-e a családi történetnek?
Részlet az interjúból:
[ii]„Hát ez meg vasárnap délután a család ő a nagyapám a Fischer György ő a nagymamám a Wittner Mária, ő a gazdag lány, akit elvett a vagyonáért, …. de ehhez hozzáteszem, nagypapát jobban érdekelte, hogy a legjobb cuccai legyenek, meg utazzon meg minden. Hát hét gyerekük született. Igen hatott neveltek föl, egy meghalt, akiről tudok. …(lapoz az albumban) Hát ez meg itt a vágóhíd….tessék….(mutatja a képet)
M.K: – És mikor volt az esküvőjük?
D.K: – Anyuéknak? 37. 36. illetv….
M.K.: – Ő a nagymama meg a nagypapa és aztán 32-ben tartunk.??
D.K.: – A nővére, ez a Jóska, a Joska Fischer apja …nem, ez az apám …ez a Jóska Fischer apja ez a Martin Lenci, a Lenci bácsi, aki tizennyolcban (2018) halt meg 90 valahány évesen, ez a másik nővér ez a nagypapa. .A családban 5 vagy 6 második gyerek halt meg. A szülők előtt. Ez a lány az Elza, ez 14 éves korában halt meg…. A Feri a 18 éves születésnapja előtt egy hónappal a Horváth kertbe temették el. Mert, ugye katonák voltak beszállás szólva 44-ben náluk, volt egy hazafias magyar tiszt: – A hazát meg kell védeni! jelszó meg ilyen baromságok és ez a 17 éves fiú, vele ment és mint futár alkalmazták a várban. És lőtték…különben ugye ő a Martinné, egy nagyon vagány nő volt, a kedvenc nagynéném. Ő meg az Irma, ketten negyvenötben nekiindultak megkeresni a gyerekeiket, Mert mind a kettő a Lenci is, meg a Berta is mentek a vezérkarral, a legfiatalabb öcs, ott dolgozott katonatiszt volt, és a családok mentek ki, menekültek a ruszkik előtt, és ők küldték a gyerekeiket na, de nem tudtak róluk semmit. 45-ben elmentek megkeresni. Bajorországban találták meg őket. De.… a határon, hogy mentek át? Ugye a ruszkik álltak, meg minden a Veti néni…. (odanyújt valamit némán a kezével) egy üveg pálinkát a határőrnek, hogy kezébe és mentek tovább. Ez volt az útlevél.
M.K.- Ez alapos oknak számított.
D.K.- Aztán a Lenci meséli: – Hát az egy fantasztikus szervező volt vendéglátós, annak született…stb.”
Ahogy a kiemelt példa is mutatja, a mesét egymásba fűződő narratíva jellemzi, a biográfia teljes átláthatósága és a teljes képanyag minden részletében átszőtt történet elmondására megfelelő hangvételt sikerült teremtenünk.
Foglalkozott-e ezzel valaki rendszeresen a családban?
Részlet az interjúból:
„… Az apám 6-ban, született ezerkilencszázhatban és úgy tűnik, hogy fiatal korától izgatta először is a család ezt… van egy családfánk, ugye amit én voltam 12 éves mikor az apám diktálta nekem mit- hova írjak
M.K.- Az megvan még az a családfa?
D.K.- Meg, meg! …” [iii]
Ennek a témának valószínűleg egy átfogó történeti kutatásnak kellene kiegészítenie a gazdag képanyagot, pontos adatolással és részletes elemzéssel.
Gyűjtik-e a családi dokumentumokat?
A beszélgetés során kiderült számomra, hogy a család birtokában vannak olyan levéltári, földhivatali, államháztartási és magándokumentumok, amelyek a képekkel alátámasztva adják a teljes történetet.
A családon belül kik teszik el, kik rendszerezik a fotókat?
Részlet az interjúból:
„M.K.: – Én még egy dologra lennék nagyon, nagyon kíváncsi, hogy múltkor, (2023. január) amikor beszélgettünk, akkor engem lenyűgözött az a mennyiségű fénykép, amennyit te összegyűjtöttél a családról és más ágaiból. Az esküvői fényképeiről, kezdve mindenfélét …
D.K: – Mutassam?
M.K.: – Én emlékszem rá én azt gondolom, hogy ez rengeteg sok fénykép… hogy ennek. én arra lennék nagyon kíváncsi -nyilván így, hogy édesapád fényképezett
D.K.: – És a férjem átvette…
M.K.: – és ebben nőttél fel?……. és ő is fényképez? Hogy végig fényképezi a családot, de hogy a családod dokumentálja folyamatosan, hogy …Hogy érzed, ebben a te szereped micsoda? Hogy rendezed őket? Tematizálód? (tematikus rendbe szervezed) vagy miért fontosak a fényképek? Miért foglalkozol vele?
D.K.- Hát először is…Olyan a természetem, hogy én mindent gyűjtök. Nekem ennyi (mutatja) abroszom van, mert az anyósom mániája volt az abrosz. De én nem dobtam ki, mindent elraktam, de minden más is én mindent gyűjtök. A lányom, Ő mindent kidob, kivág. Ezt már nem használjuk. Jó. Nincs panasz.
M.K.: – Szemléletbeli különbség van.
D.K.: – Egészen, de húgom is olyan, mindent kidob.” Minek dobd ki!”
M.K.: – De a fényképekre ők se mondták? ….
D.K.: – A húgom fényképselejtezést csinált, elégetett egy rahedlit.
M.K.: _ Jaja…
D.K.: – Saját család, gyerekek…….
M.K.: – És utána ez elégtétel volt, hogy megnyúlás vagy szabadult föl vagy ez miért volt fontos neki?
D.K.: – Fogalmam nincs róla! ……Fogalmam nincs! Nekem éjjel eszembe jut, hogy mi lesz a fényképekkel? De az apám is az élete vége felé, azt kérdezte: „Mi lesz a fényképeimmel?” …Mondom Apu: „Hozzám jönnek” Megnyugodott! ……..De hát ez a következő kérdés! Éjjel eszembe jut. Kinek adjam a fényképet? …..”[iv]
A személyes történet összegyűjtött képanyaga biztonságot ad. A biztonságra szükség van abban a tanulási folyamatban, amely meghatározta Kata hétköznapjait gyermekkorától. A XX. században. Végig nézve a sok kép közül megkértem válasszon egyet, amely különösen fontos a számára. Talán kegyetlenül hangzik, de meglepetésemre tudott olyat mutatni, amely több szempontból is beszédes. Ennek a képnek elemzése szintén egy külön esszé lehetne. Most itt csak annyit szeretnék leírni, hogy 1981-ben készült, a képen „Fischer Ágoston és összes leszármazottja” látható. A Fischer nevet, két lánya Kata és Berta kapja, fiú örökös nélkül itt megszakad. A képen szerepelnek az unokák is.
Milyen messzire vezetik vissza a családfát?
A XX. század társadalmi valósága, a zsidótörvények, és a svábok kitelepítése a kollektív bűnösség elve alapján, mind befolyásolták a családot abban, ahogy folyamatosan meghatározni volt kénytelen saját identitását. A keresztleveleket begyűjtötték a plébániáról amikor arra volt szükség, levéltárban kutattak, hogy a család származását, a családtagok vallását igazolni tudják. Nem csak a hivatali megkeresések, -ahogy a beszélgetés több pontján is kitér-, hanem saját érdeklődése és megoldások keresése vezette. Az életrevaló, „nem tanult, de okos„családfő, mindent megtett a gyermekei jövőjéért. A helyi identitás, hogy a dédapa „tudta, hogy hol lesz a fő utca, és ott vett 3 sírhelyet”, Gyurkó örökségből, vették a követ, amelyből kriptát alakítottak ki, amelyen Ő és férje is fel vannak írva. Ez mind egybeszővik meg a családi itthon szövetét. Apja „minden nap elment a háza mellett”, ahogy Ő is. És ezt képekkel, dokumentumokkal tudja alátámasztani. A Svábhegyi birtokok, és a teljes vagyon elvesztése kevés volt, hogy elhagyja ezt a helyet, hiszen ide köti minden, itt van itthon.
Honnan származik a család?
A betelepített sváb családok asszimilációját a helyi magyar társadalomhoz az iskolarendszer és az oktatási intézmények lehetőségei határozták meg. Budakeszin az elemi iskola Sváb helyi közösséghez tartozás ellenére a nyelv megőrzésében korlátozott szabadsággal rendelkezett. Erre is kitér Somlai Péter a XX. századi tanulmányában (Somlai, 2018. 20-25.o.). Az oktatáson kívül a történelmi korszak nehézségei, részben tabusítás, elhallgatás és a ki nem beszélt témák miatt jelentősen csorbította az személyes identitás bástyáit.
Jellemző szakmák, tisztségek ugyan megmaradhattak, de a nyelvhasználatról különbözőképpen vallanak a közösség tagjai.
Családi hírességek, fekete bárányok
„A fényképezés társadalmi hátterét kutatva külön fejezetet érdemel a fényképezést nem hivatásszerűen, nem jövedelemforrásként, hanem kifejezetten szabadidős, esetlenként önmegvalósító tevékenységként űző, gyakran művészi babérokra is pályázó amatőr fényképezők rétege.” (Stemlerné, Balogh Ilona, 1994, 18.o.) A fényképek jelentőségét a fotókutatás új iránya a családi képek készítője az apa és a férj mindketten a maguk örömére fényképeznek a megörökítés szándékával, a családi folytonosságot fenntartva. A képek megőrzendők, rendszerezendők, használati tárgyak. A képeken megörökített személyiségek közül legendás hősökként jelennek meg egyes női rokonok, akik valami különleges D.K: számára fontos tettet hajtottak végre, amiről ma is beszélni érdemes.
Részlet az interjúból:
„És hát be voltak osztva. Jöttek a lovas kocsik, akinek lova volt az be volt osztva fuvarra és vitték őket Biára (Biatorbágy).
M.K.- És onnan vitték vonattal.
D.K.- Egy hét múlva. A vagonba voltak. Az anyám mindennap vitát át, nagy fazék levest bableves meg gulyáslevest meg mindent……”
Ez a részlet számomra több továbbival kiegészülve, az anya és a női ág erősségeit, a fennmaradásban betöltött szerepüket, hősiességüket és odaadó magatartásukat tárta elém.
Hogyan jellemzi a család egészét?
Részlet az interjúból:
„Az apám, valahogy mindig megtalálta a módját okos ember. Nem volt tanult, de okos és……. meg is van a tanonc levele, van nekünk egy Jerzsabek FERENC nevű ükapám, az apunak dédapja, aki Holicsból jött.
M.K. – Merre van (tessék?) merre van ez a Holics?
D.K. Csehszlovákiában van. És az apám kitalálta, nem is svábok vagyunk… mi szlovákok vagyunk és így az anyum már tanul szlovákul, hogy valamit tudjon is, oda jelentkeztünk és innen sikerült visszalépni……”
„mert ez volt 46 márciusban volt a kitelepítés, mi visszakerültünk a házunkba és kezdődött az üzlet … (nagy levegőt vesz) ..és negyvenkilencben kaptuk a papírt: hetvenkét órán belül el kell hagyni a házat. És a második a szomszéd, az ócska házat, amit (harminc javít) 40-ben nekem vettek -tehát 3 éves voltam- „(24.o.)
„D.K.- Azt se tudom, hogy miért nem kerültek rá a list…. hát a 40-es népszámlálás számított. Az én szüleim német anyanyelvet vallottak és magyar nemzetiséget. Volt, aki német németet hát az egyből ment. És hát az apám, soha nem politizált se folksbund se ez-se az, úgyhogy……..
M.K.- És Kate Te magyarnak vagy németnek vallod magad?
D.K.- Magyarnak.
M.K.- És a német hagyománnyal, meg a svábsággal milyen a viszonyod?
D.K.- Hát, hogy is mondjam? 2 hete mondtam a vőmnek, valamit mondtam a németekre, azt mondja nekem a Lali, hogy: -Hogy mondhatsz ilyet? Te német vagy mondom: -Valaha hallotta tőlem azt, hogy én német vagyok? Soha! Én magyar vagyok, és a szüleim is azok voltak! Úgyhogy: Á német önkormányzatban 12 évig dolgoztam, elnökhelyettes voltam, az óvodát, felépítését én csináltam végig, a gazdasági vonalat.”
Van az a pont az interjúban, ahol azt éreztem, ha nem fárasztanám el nagyon, pedig még tovább szeretném hallgatni. Nagyon sok mesélni valója és mutatni valója van, amivel a helyi ügyek mellé állva tett a közösségért és a családért egyszerre. Ebben a beszélgetésben is hangsúlyozta ennek fontosságát.
A további témákat szintén kifejésre, feldolgozásra várnak, itt csak felsorolás szerűen:
Szülők:
Az apai és az anyai ág jellemzése Nagyszülők foglalkozása társadalmi elhelyezkedése
A szülők gyermekkora, iskolázottságuk. Pályaválasztásuk, foglalkozásuk
Hol, hogyan ismerekedtek meg a szülei? Házasságuk jellemzése. Lakáskörülményeik, költözéseik, Életkörülményeik változásai, esetleges nélkülözéseik, ambícióik
Mire voltak büszkék a szülei? Mit tartottak családon belül s kívül a legfőbb értéknek?
Érdeklődésük, kedvteléseik, szabadidejük Milyen társadalmi körökkel érintkeztek?
Milyen közösségi szerepeket vállaltak?
Az interjúalany életpályája:
Életútjának általános jellemzése: Személyes véleménye a család történetéről
példát adó, közömbös, elutasítja? Kapcsolata a családi hagyományokkal
Személyes véleménye életútjáról: sikeres, szokványos, balsikerű?
Családi értékek elfogadása/elutasítása Ettől eltérő személyes értékrend
Helyzete a családban, kapcsolata a nagyszülőkkel, testvérekkel, rokonokkal
Vonzások és taszítások a családon belül, az interjúalany helyzete ebben a kapcsolatban
Saját választott köre a családon kívül, ennek változásai (gyermekkor, ifjúkor, felnőttkor)
A család kapcsolata a fotózással:
A családban volt-e hivatásos, szenvedélyes vagy alkalmi fotós
Kik szokták a családot fotózni, milyen alkalmakkor, ki dönti el, hogy fotózható, fotózandó-e az esemény, ki állítja be a képeket?
Melyek azok a helyzetek, jelenetek, amelyek nem valók családi fotókra?
Ő maga fotózott-e? Mióta? Kitől tanulta? Milyen eszközei voltak? Van-e fényképezőgépe? Milyen célra használta a fotografálást, milyen gyakran fényképezett, mit? Kedvenc témái kedvenc képei? A képek hogyan kerültek kidolgozásra? Milyen gyorsan telik meg egy tekercs? Inkább fekete-fehér vagy inkább színes filmet használ? Miért? Előfordult-e, hogy régebbi képeiből újra rendelt nagyítást?
Ha új képek készülnek, ki nézi meg először, hogyan kommentálják, hogyan válogatják, kinek adnak belőle, előfordult-e ,,hogy kidobtak fotót?
Szokott-e fotókat csináltatni riporterrel vagy műteremben? Milyen alkalmakkor és miért?
Ki szokta még fotózni családjukat? Alkalomszerűen vagy felkérés alapján? Szokott-e mástól (rokonok, kollégák, barátok) képeket kérni/kapni? Mit csinál azokkal? Ha közösségi eseményen fotózó valakitől (kirándulás, munkahely, iskola), kér-e, rendel-e képeket?
Gyűjti-e a fényképeket (családi egyéb)? Hol tartja, hogyan rendezi? A rendezetlen fotóanyaghoz kinek van hozzáférése, mikor szokták elővenni, hogyan kommentálják, van-e, amit nem mutatnak meg másnak (rokonoknak, ismerősöknek), van-e kötődése egyes képekhez? Album: van-e, milyen alkalomból készült, ki vette, ki helyezte el benne a képeket, egyszeri vagy folyamatos-e a megtöltésük? Feliratok, használatmód: ki láthatja, milyen alkalmakkor veszik elő, kommentálják-e, van-e állandó kísérőszöveg?
Kép és szöveg viszonya, képpel együtt archivált szövegek?
Családi fotók és a nyilvánosság: kinek szokott ajándékozni, milyen alkalmakból, falra tett fotó (fotó és más képtárgy kombinálása, keretezés), munkahelyén kitett képek, magával hordott felvételek, kinek mutatja meg?
Készítenek-e a családban filmet, diapozitíveket, videót, ezeket hogyan használják? Vezet-e valaki naplót?
Mit jelentenek neki a családi fotók (érzelmi reakciók, sikerültség, szépség), mi nem lehet témája családi fotográfiának?
Egy jó fotó kifejezheti-e a családi értékeket, az összetartást, a szeretetet, az emberek közötti kapcsolatokat? Fontos-e, hogy a családi fotón a környezet is látszódjon (hétköznap versus alkalmi környezet, szokásos helyszínek vagy épp szokatlan, utazás, nyaralás)?
4.1 Személyes történet és fotográfiák az identitás és a narratíva szempontjából
2. Fotó a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Tájházban készült. (a szerző felvétele)
A fényképtár történetének rövid áttekintése után ismerkedjünk meg mai állományával, nyilvántartási rendszerével. A gyűjteményben külön mappákban, illetve digitális fileokban vannak a pozitívok és a negatívok. A pozitívképek legnagyobb részét reprodukciók, a családi, rokoni hagyatékok maradványainak alkalmi felvételei teszik ki. Vannak olyan helytörténeti tematikát érintő, azt tudatosan egységbe rendező albumok, amelyek helyi társadalom, foglalkozások, boltok, családi csoportképek, öltözékek, amelyek témák szerint és azon belül csak rövid szövegekkel, nevek évszámok feltüntetésével rendelkeznek. Felkutatás folyamatban van. Dr. Bednárik János néprajzos muzeológus gondoskodik a képek több része tematikus, illetve kronológiai feldolgozásáról. A tájház gondozásában megjelent a Budakeszi Helytörténeti Tanulmányok köteteiben (1-6) folyamatosan feldolgozásra kerül a képanyag. Egységes gondozásának feladat még hátra van, ezzel együtt közzététele is várat magára. A tárolás a lehetséges feltételek szerint a leggondosabb. Kronologikus rendben vannak az eseményeket és életképeket ábrázoló felvételek is a gyűjteményben, illetve abban a formában kerültek megőrzésre, ahogy az a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Tájháznak átadta D.K..
A képanyag nemcsak a személyes, de a helyi családok és az érdeklődők, kutatók számára is dokumentatív értékkel rendelkeznek. Kutathatóságuk, digitalizálásuk folyamatban van, illetve magam is ennek keretében kaptam betekintési lehetőséget, mind a magán mind a közgyűjteményben, amiért nagyon hálás vagyok.
4.2 Családi album tartalomelemzése fotográfusi, fényképkészítői gyakorlatok szempontjából vizsgálva
Az albumok törzsanyagának a reprodukciókon kívül, jelentős részét teszik ki azok a fotográfiák, amelyeknek eredeti üvegnegatívjait D.K. édesapja Fischer Ágoston készített. Az interjúból is kiderül, hogy Kata nagyrabecsülte édesapját, és a rábízott képek gondozását, megőrzését és bemutatását is fontos feladatának érzi. Szintén jelentős képanyag köthető férjéhez, Dobos Lászlóhoz, aki szintén, az édesapához hasonlóan fontos feladatának gondolta és érzi mind a mai napig a család és a családi képek megtartó erejét fenntartani, azok készítését, megőrzését és bemutatását folytatni.
Ugyanakkor interjúalanyom, nem fotografál. Látszólag nem érdekli a képek készítésének mikéntje. Sőt a beszélgetés alatt, két alkalommal történt csupán utalás valamely fotó esztétikai minőségére, bár a képek különleges hangulata számomra is megkapóvá teszi az egész képkorpuszt. Nehezen tudom tetten érni a mondatokban azokat a gesztusokat, amelyek a képek esztétikai élvezetére vonatkoznak, pedig a személyes jelenlétemkor ezeket, -nonverbális jelek által- kifejezetten erősen érzékeltem. Ebből arra következtetésre jutottam, hogy legközelebb én is kamerával megyek, mert a gesztusok, és tekintetek sokat elárulnak erről a viszonyról, ugyanakkor most tudományos alapon Katáról készült képen és hitvallását és azt a személyes kötődést ez a büszke-barátságos tekintet dokumentálja.
4.3 Dobos Kata élettörténete mentén
3. Fotó D.K. és fényképei otthonában 2023. január ( a szerző felvétele)
4.4 A fényképek szerepe
A személyes történetmesélés szempontjából vizsgálva, olyan női beszélgetés körvonalazódott ki, amelyben a túlélés érdekes személyes tapasztalásában nőként, lányként, anyaként, nagyanyaként követhettem, elemezhettem a családi tradíciót Kata nézőpontját követve. Számomra, nagyon fontos a női identitás és ebben a segítségemre volt az a közvetlenség, amivel Kata fogadott. A kellemes beszélgetés légkörének alapja volt a tegező viszony, amit sokszori nekifutásra sikerült elfogadnom. Ezt mutatják, a beszélgetés során ejtett hibáim a kérdezésben, és a javítás és a helyes tegeződés hozzáadott értékként érzékeltem a bizalom, az elfogadás alapjaként. Ezzel generációs gátat sikerült közösen átugranunk.
Szintén nagyon fontos szerepe volt a beszélgetések során annak az attitűdnek, amit mindketten már kialakítottunk a fénykép, mint tárgy, a fényképek készítése és azok jelentőségéről. Ahogy már említettem, régóta foglalkoztat a fényképezés, a fénykép. Ennek tudatában használtam szakmai kompetenciámat szintén a beszélgetés menetében a bizalom és a megértés hangján szólva. Igyekeztem mind hangsúlyozni azt, hogy a Kata által elvégzett „munka” óriási teljesítmény, és magam is elismerem annak jelentőségét. Csodálatom töretlen.
4.5 Technikatörténeti érdekességek Dobos Kata fotókorpusza mentén
Ezzel a témával nagyon szeretnék még foglalkozni. Kifejezetten izgalmasnak tartom, hogy az édesapa, Fischer Ágoston képeinek gondozása, annak vintage és másolati kópiainak felkutatása és egész életen keresztül tartó feldolgozása, és bemutatása milyen szellemi frissességgel párosul. A történetek megtartása és újra és újra elmesélése jelentősen hozzájárulhatott ehhez a friss gondolkodáshoz, és további tervekkel újabb inspirációt adnak a továbblépéshez.
Bár bevallása szerint nem foglalkoztatja a fénykép készítése, talán nem véletlenül vállalkozott arra, hogy a 2002-től a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház részére összeállítson egy nagy anyagot a fényképek tematikus válogatásából. Elkötelezettségéhez kétség sem férhet. Féltve őrzött kincsekről van szó, amelyek gondos őrzése és a szerzői szándékok tiszteletben tartása elvárt követelmény a család részéről mind a mai napig. A tartalom jellemző képeinek vizsgálata, technikai, készítői adatainak felkutatása szintén érdekes adalékokkal egészítheti ki a Buda-környéki fényképészek, fényképész műtermek, és amatőr fényképezők világáról alkotott képünket. Fotótörténeti kutatásomat szeretném folytatni más, helyi illetőségű jelentős fényképezői hagyatékkal rendelkező családi fotókorpuszok vizsgálatával. Jánosi László, Klösz György és Klösz Pál leszármazottjával. Számomra fontos felvetés az az attitűd, illetve attitűdváltozás, amely az idősödő generáció és a fényképek megörökítő, értékközvetítő szemléletében nagyon szépen leírható. Mi történik a történetekkel, ha nem lesz, aki elmesélje őket?
Szintén szeretném folytatni a képanyag másik jelentős részét kitevő családi képek tanulmányozását, amellyel ennek az alapnak, a Dobos Kata személyében képviselt családi identitás tovább élését és annak változatait szeretném vizsgálni az 1970-es évektől, amikortól férje Dobos László dokumentálta a családot. És számomra nem elhanyagolható részlet az, mi történik a képekkel, lesz-e a családban folytató, aki tovább viszi a történeteket?
Beszélgetőpartnerem, mint említésre is kerül, a napokban múlt el 87 éves. Az idős kora ellenére kifogástalan szellemi frissessége irigylésre méltó. Emlékei felidézésében talán az is közrejátszik, hogy napi rendszerességgel foglalkozik élete történetével, emlékeivel. Nézegeti, mutogatja a képeket, amelyen keresztül mintegy hitelesítő eszközök kerülnek terítékre illusztrációképpen a fényképek, a családi albumok és a fotó tárgyak szeretete, amit lassan tanulnunk kell, úgy, mint a velük való törődést is.
A társadalmi jólét szempontjából sem elhanyagolható jelenségről van tehát szó. Ma amikor az öregedő magyar társadalom szociális és életminőséget meghatározó jelenségei között jelentős számban tapasztalható az idős generáció elmagányosodása. A mai 70-es 80-as éveiben járó idősek társadalmi jólétének és ezáltal életminőségének romlása is megfigyelhető.
Mint a beszélgetésben is elhangzik, aggodalommal terhes jövő tárul szemünk elé. Az életminőség objektív feltételei a társadalmi és szociális hálókon kívül egy szubjektív, mentális közérzet mentén érzékelhető, mérhető fel. A társadalmi és szociális igényt abban a tekintetben érhetjük tetten, például a fényképek fent említett rendezése és bemutatásának igénye, vagyis a velük való foglalkozás jótékony hatása lehet a személyes életvitel javulására, az érzelmi bizonytalanságok enyhítésére. Vagyis arra szeretnék itt kis figyelmet szentelni, hogy az a beszélgetés és az a figyelem, ami ezekben az esetekben a történet által a személyes jelenlétre, közösségi jelenlétre, hasznos hozzáadott érték felmutatására vonatkozhat. Szeretném felhívni ezáltal a figyelmet, arra a lehetséges olvasatra, amelyben a személy a közösség számára is bemutatva személyes valóságát, figyelmet kap, jelentőségére szert tesz. Ezzel erősítve társas/ szociális igényét, jelentősen növelve biztonságérzetét, javítva életminőségét. (Báger, 2020,18.o.)
Hasonló jelenség figyelhető meg néhány múzeum által kezdeményezett demencia programmal kapcsolatban. Magyarországon kivételes, a Szentendrei Skanzenben megkezdett folyamat, amelyben egy – a megszólított idősek – fiatalkorára utaló, annak korszaknak a tárgyi, gasztronómia és szokásrendjére alapozott környezet áll rendelkezésre. Ennek tudományos módszerrel alátámasztott, gyakorlatorientált foglalkozásai között jelenik meg a fényképek, általánosan életszerű, nosztalgikus hangulatot árasztó tematika és az emlékek mátrixa. Az élményközpontú foglalkozások muzeológus, történészi, pedagógiai és szociális kompetenciáit használva van jelen a foglalkozásokon. A demenciaprogram minden esetben család, szakápolás közös jelenlétével valósul meg, egészül ki. [v]
Célja szintén well-being, bár itt a múzeum épületeiben valósul meg a foglalkozás.
4.5.1 Összefoglaló, további lehetőségek, bemutathatóság kérdése
A beszélgetés és a fényképkorpusz kvalitása determinálja a vele kapcsolatos kutatási minőségek kérdéseit. Amikor először szembesültem azzal, hogy a családi fotókutatás az a területe az antropológiának, ami már a Pécsi Tudományegyetemen folytatott tanulmányaim során is kacérkodtam, de akkor még nem láttam át társadalmi tükör szerepét. Mára érett hozzáállással és tág nézőponttal tudok a személyes történetek érzékeny pontjaihoz, mint kortárs társadalomtudományos tematikához viszonyulni. Ebben segítségemre van az óriási szakirodalmi anyag, ami közben keletkezett. Itt jórészt a magyar nyelvű szakirodalmat használtam, aminek részben oka a speciális közép-európai identitás felgöngyölítettlenségét és a szakmai paraméterek és szaknyelv meghonosítására tett erőfeszítések. Ebben olyan mesterekkel találkozhattam a szakirodalom megismerése során, akik valóban sokat tettek az elmúlt 40 évben a fotográfiáért Magyarországon. Köszönet érte mindannyiuknak.
4.5.2 Melléklet
Képek jegyzéke
- Fotó Részlet Dobos Kata egyik albumából Fischer Ágoston üvegnegatívjairól utólag készült kópia (a szerző felvétele) 5. oldal
- Fotó a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Tájházban készült. (a szerző felvétele) 17. oldal
- Fotó D.K. és fényképei otthonában 2023. Január ( a szerző felvétele) 19.oldal
- Fotó Cikkek a dokumentumgyűjteményből, 4. Fotó Újságcikkek az albumban (a szerző felvétele) 23. oldal
- Fotó Egy eredeti kép a gyűjteményből (De Ponte József műterméből) 25. oldal
- Fotó (másolat az albumból) 26. oldal
- Fotó Dobos Kata 80 születésnapjára családjától kapott szerkesztett fotókönyv (részlet) 35. oldal
4.5.3 Interjú
Készítés ideje: 2023 március 17.
Helyszín: Budakeszi
Kérdez: Mátyus Kriszta
D.K. születési ideje: 1937. 03.09.
2023.03. 17. Budakeszin Dobos Katával beszélgettünk.
D.K.- Igen, aki Fischer Katának született.
M.K.-Nagyon örülnék, hogyha elmesélnéd az életed történetét
D.K- (sóhajt) Nem nem túl pozitív lesz az a pozitív benne, hogy van egy jó házasságom hatvannégy éve, van 2 gyerekem 4 unokám és 2 dédunokám. És a házasságunk alatt min 40 negyvenöt évig körülbelül csak azon dolgoztunk, hogy lakjunk valahol. Illetve a gyerekeink lakjanak.
M.K.-Szép cél, azért ez szép cél!
D. K. – …nem, nem ezért nem lenne rá, …nem szabad rámennie egy életnek, mert nem ez lenne a cél, hogy ezért gürcöljön az ember. Ezt a házat, ahol vagyunk, a férjem, egyedül építette, aki nem kőműves. …
M.K.- Hát, hogy mondják ezt? Az élet sok mindent kihoz a személyiségből és sose lehet tudni mi van benne.
D. K.- Igen…igen.
D.K.-A születési dátumot kérhetek?
D.K.- 37 március 9
M.K.- …hát boldog születésnapot akkor!! 86
D.K.- Nyolcvanhat én magam csodálkozom a legjobban. A 2., 3. bajnok vagyok a családban 4..
M.K.-Gratulálok!
D.K.-Hát… Az apám 6-ban, született ezerkilencszázhatban és úgy tűnik, hogy fiatal korától izgatta először is a család ezt… van egy családfánk, ugye amit én voltam 12 éves mikor az apám diktálta nekem mit- hova írjak
M.K.- Az megvan még az a családfa?
D.K.- Meg, meg! …Na hát ilyen felvételeket csinált a Széchenyiről, (fürdő) ami fantasztikus.(mm)[vi]
4: Fotó Cikkek a dokumentumgyűjteményből, 4. Fotó Újságcikkek az albumban (a szerző felvétele)
Most nézd meg ezt a vizet.
M.K.- Ezt mikor csinálta?
D.K.- 1926 és 30 között nem tudom a pontos dátumot.
M.K.- Nincsenek ilyen feljegyzései, hogy mikor, hol merre járt vagy napló, amiből ez kiderülhet?
D.K.- Nincsen
D.K.- Elvégezte a 6 elemit, utána beíratták a káplánhoz, hogy tanítsa, hogy különbözetit tudjon tenni. Hát a káplán nem volt valami nagyon buzgó, megtanította sakkozni. De középiskolában nem került és hát, ha nem tanulsz akkor dolgozni kell alapon, már egész korán 12 éves korában vitte, pakolta a kocsit, vitte a trágyát, a földeken szét, ezt önállóan kellett csinálni, de hozzá – ezen gondolkodtam, hogy miért nem tanult meg mi? – Hát mindent csütörtökön, amíg iskolába járt, az apjával ment be a piacra, a nagybani piacra, az volt a vásár. Veni a húst a félmarhát meg a negyedmarhát, hát meg és a kocsi mellé kellett valaki, aki őrzi a lovat, ez a Guszti ….
..azt akarom megmutatni, mutatni 30-ban a temető ez volt a
M.K.- Ez itt Budakeszin?
D.K.- Igen.
M.K.- És ez kinek a sírja volt az az édesapja?
D.K.- Nem bátyja Hidegkúton halt meg (19)30, …ez körülbelül harmincöt látod itt már van egy pár sír, itt még semmi…
M.K.- Ez a mostani temető itt budakeszin?
D.K.- (bólint, igen) Ez a kő amin, amiből egy kriptát csináltunk és itt leszünk mi is. Már fönt vagyunk írva.
M.K.- És ez itt a szanatórium a képen és sehol semmi. Ez az egy épület itt meg a szanatórium?
D.K.- Itt még a szanatórium sincs, 30 -ban. Nem érdekes?
M.K.- Vagy valahogy olyan szögből fotózták, hogy arra kifele nem? Mert azért szerintem itt kéne lennie 30 már az ezernyolcszázas években építették szerintem a szanatóriumot.
D.K.- Lehet. Nem tudom.
M.K.- De mindenesetre eléggé úgy néz ki, mint hogyha a puszta közepén úgy egymagában lenne.
D.K.- De az én nagyapám egy előrelátó ember volt azt tudta, hogy hol lesz a fő utca, ott vett 3 sírhelyet és ezt… harmincöt körül, harmincöt-harminchat valamit eladtak, és szétosztották a pénzt a 6 testvér között. Ebből vették, a Gyurkó részéből vették ezt a követ….
M.K.- És ez ma is ott van a temetőben?
D.K.- Igen ebből egy kriptát csináltunk itt a nagyapám fekszik még mindig, rajta legkisebb fiam meg a annak a felesége. Mert ezekbe volt…. teljesen egymáson vannak Jávorka csinálta és jött, hogy mit csináljon vele és itt feküdt a Gyurkó, aki Hidegkúton halt meg Pesthidegkúton, s olyan jött a Jávorka (temetkezési vállalkozó) nem tudja kinyitni a koporsót, mondom: Ne nyissa! Tehát ugyanúgy van betemetve a kriptába, ahogy 30 -ban eltemették a földbe a nagymama, aki negyvenötben halt meg hát annak szétment, mert ott koporsója (a háború alatt, rossz minőségű)[vii] Ezek a temetések (az albumok közül az egyik) ez is egy ez a Martin család, apám egyik nővére…. és így mentek a temetések, ez az Apu (mutatja a képet, utcai menet a családtagokkal) …….Na, ez nem érdekes? Ugye ez… hogy….
M.K.-Nagyon elébe mentünk a történetnek.
D.K.- Igen.
M.K.- De nagyon érdekes egyébként.
D.K.- Beszélsz németül?
M.K.- Sajnos nem.
D.K.- (felolvas, németből fordít egy gyászjelentésből egy Rilke verset)
A halál nagy.
Senki nem ismeri a halált
és senki se tudja
hogy nem ő-e, nem a halál-e
az emberiség legnagyobb ajándéka. Rilke
D.K.- Ő egy festő, ezeket csinálta. Ezek ólomüvegek is, de hozzá kell tenni, hogy ebből élt egész életébe és tanított. Itt Magyarországon végezte…
M.K.- És fényképezett is?
D.K.- Ő csak festőnő a papája volt a fényképész.
5. Fotó Egy eredeti kép a gyűjteményből ( De Ponte József műterméből)
Ő pedig festő és ő Németországban képzőművészetin végezte itt el.
M.K.- Ő tehát aki festőművész volt, aki a fényképen….
D.K.-… hát nekem rengeteg levelem van tőle meg minden tökéletesen beszél magyarul
M.K.- És az édesapja pedig fényképész volt itt valahol a környéken?
D.K.- A Kossuth Lajos utcában.
M.K.-…és az ő hagyatéka van a múzeumban?
D.K. -Igen, amit nem hagyott Ő senkiről….
M.K.- De oda került, mert ott van biztonságban…
D.K: – Ott van……….(lapoz, lapoz)
M.K.- és arról egyébként kidöntött, hogy odakerült vagy ez, hogy történik? Nem lehet tudni?
D.K.- Nem. A Jóska a festő, akivel én nagyon jóban voltam és minden, azt mondja: – Hát ki vitte oda? Kivitte a padlásukra, a lemezeket? Fogalma nincs róla, de mikor kitelepítették őket és a lovas kocsival vitték a családokat ki, Neki a templomnál eszébe jutott, hogy otthon felejtett valamit, egy fényképezőgépet. Megfordult hazament, hát 20 éves volt…. és már pakolták ki a házat…a szomszédok.
M.K.- Ez hányban volt
D.K.- 46.
M.K. -Tehát amikor megkapták a levelet, hogy kitelepítik őket elindultak és már vitték…
D.K.-MMM Igen, dehát ez nem elindultok figura volt, 4 transzportot budakeszin. Például Jóska az apámnak a bátyja az 1. transzporttal ment és azt hiszem, a De Pontérték is. És hát be voltak osztva. Jöttek a lovas kocsik, akinek lova volt az be volt osztva fuvarra és vitték őket Biára (Biatorbágy).
M.K.- És onnan vitték vonattal.
D.K.- Egy hét múlva. A vagonba voltak. Az anyám mindennap vitát át, nagy fazék levest bableves meg gulyáslevest meg mindent……
6. Fotó (másolat az albumból)
D.K.- Tudod miért maradtunk itt?
M.K.- Nem.
D.K.- Hát a húgom 8 hónapos volt. Ezzel kezdjük. Az apám, valahogy mindig megtalálta a módját okos ember. Nem volt tanult, de okos és……. meg is van a tanonc levele, van nekünk egy Jerzsabek FERENC nevű ükapám, az apunak dédapja, aki Holicsból jött.
M.K. – Merre van tessék merre van ez a Holics?
D.K. Csehszlovákiában van. És az apám kitalálta, nem is svábok vagyunk… mi szlovákok vagyunk és így az anyum már tanul szlovákul, hogy valamit tudjon is, oda jelentkeztünk és innen sikerült visszalépni……
M.K.-… tehát úgy jelentkeztek, mint hogyha a szlovák származásúak lennének és vagy lennétek, …
D.K.- Hát a Jerzsabek onnan van….
M.K.- És ez elég volt.
D.K.-.. na jó, igen!
M.K.-… azért ez kockázatos nem? Mi lett volna hogyha azt mondják?
D.K.- Volt Budakeszin, aki kiment, akkora szerénységben élt, hogy…. na de mi se dicsekedhetünk, mert ez volt 46 márciusban volt a kitelepítés, mi visszakerültünk a házunkba és kezdődött az üzlet … (nagy levegőt vesz) ..és negyvenkilencben kaptuk a papírt: hetvenkét órán belül el kell hagyni a házat. És a második szomszéd, ócska házat, amit (harminc javít) 40-ben nekem vettek -tehát 3 éves voltam-
M.K.- Az a fő utca mentén, a fő utca mentén másik második ház?
D.K.- Igen virágos van ott. Igen a virágos. Mert mi voltunk a sarokház, aminek megvan az adásvételi szerződése nekem
M.K.- Ez, amit a nagyapád épített és ami a ..hol van? A Főút. amelyik ott DM alatti kereszteződésnél a sarkán van. Hogy hívják ezt a pizzériát most, Pizza Porta?
D.K.- Tessék? Igen……..
M.K.- És azt építette a nagyapád és attól lejjebb volt az a.….
D.K.- A második, amit 40-be vettek a szüleim, akkor ők 36-ban házasodtak össze 40-ben vették: Ez jó lesz a Katának! (szándékkal)….
M.K.- És oda kellett átköltözni végül?
D.K.- Nem.
M.K.- Azt is elvették?
D.K.- Azt is elvették. Az Erdő utcába kellett költözni a Martinék, a Martini Józsi bácsinak a lakásába.
M.K.- Az nem ugyanaz, mint az étterem, a Martin féle Étterem?
D.K.- Az az unokatestvére….
M.K.- Ja, hogy akkor az egy másik ága a Martin családnak.
D.K.- Oda kellett költözni. Martinéknek ki kellett menni a lakásukból, mert nekünk kellett odamenni az ő helyükre.
M.K.- És Ővelük mi lett?
D.K.- Az egyik lakójuk adott át nekik egy szobát. Mert nem mentek el Pilisszentlélek re vagy Pilisszentlászló vagy valami ilyesmi…
M.K.- Oda kellet volna menniük?
D.K.- Igen.
M.K.- És milyen alapon, vagy miért mondták nekik?
D.K.- Hát kulákok, meg svábok!
M.K.- És nem kitelepítették őket, hanem ez volt a …..
D.K.- Ez, ez… hát akkor a kitelepítések, már, de a kitele…
M.K.- Ez 49 akkor.
D.K.- Ez 49. A kitelepítettek azok éheztek Németországban. Borzalmas. Istállókba tették őket….(feláll, keres a szekrényben) úgyhogy, azért mondom az én életrajzom nem egy diadalmenet. Ez arra vár, hogy betegyék a.… (dokumentumot vesz elő)
(Átadja,Felolvasom): Fiscer Ágoston Budakeszi Erdő utca 28.
D.K.- Hát oda kellett mennünk. (a kilakoltatás után)
M.K.- házaikat… igénybevétele Országos Földhivatal………(böngészem a szöveget) Itt van elolvassam vagy-inkább ne? (vállat von) ezt na azért nagyjából, hogy mi van benne: Országos Földhivatal 171.435/1948 5/1. sz rendelete kapcsán az 1947 évi 5. TC 2§ 1 illetve a 132 0 0 0/1947 FM rendelete 7. paragrafusának bekezdése valamint (még egy kormányrendelet) biztosított jogkörében hoztam a következő vég határozatot. A 12. 200/1947 7. számú kormány rendelet 14. paragrafusának hatálya alá tartozó és a BM hát ez nem látszik ez a szám 0 6 0 9…
D.K.- Nem érdemes tovább olvasni…
M.K.- névjegyzéki sorszám alatt felvett Fischer Ágoston hentes budakeszi Fő utca 28. szám alatti lakos alatt lévő, és tulajdonát képező és egyéb mellékletekből álló házingatlan alatti lakos alatt lévő és tulajdonát képező és egyéb mellékhelyiségekből álló házingatlant…
D.K.- Ez mind a 2 házé!
M.K.- telepítés céljára teljes egészében… igénybe veszem. Fischer Ágoston és családja vele együtt élő fel és lemenő hozzátartozói részére, Martin József házát budakeszi Erdő utca 24. szám alatt jelölöm ki. Két szoba konyha kamra és gazdasági mellékhelyiségben álló lakhelyet. Igénybevétel házingatlan, bérlemény helyett más telepítésre nem alkalmas házingatlanrész juttatása ingatlanrész juttatása iránt később fogok intézkedni. Felhívom, hogy ezen véghatározatom kézhezvételétől számított hetvenkét órán belül a fenti igénybevételre kijelölt helyiségeket ürítse ki….
D.K.- ö mhm ….
M.K.-Új lakóhelyét 22/900/1948 FM számú rendelet 20. §-ban foglaltak értelmében saját eszközeivel és saját költségén foglalja el. Más lakhelyet az érdekelt és családja részére velük együtt élő fel és lemenő ház hozzátartozóinak biztosítani nem tudunk. Ezen véghatározatom ellen 22. 9/1948 FM számú rendelet 18§ értelmében fellebbezésnek helye nincs. (felolvasás vége)[viii]
M.K.- És akkor megkapták ezt a papírt és menni kellet?
D.K.- Két házzal lejjebb és
M.K.- Erre ugyanez érvényes?
D.K.- Ez az anyué.
M.K.- (felolvasok a dokumentumból): Fischer ISTVÁNNÉ Erdő utca 46. szám alatti lakosok és Fischer JÁNOSNÉ …és akkor megvolt, megkapták ezt a határozatot….
D.K.- És akkor menni kellett. Hát 16 család kapta itt budakeszin.
M.K.- És mindenki egy helyi házat kapott meg, egy másik-……
D.K.- Nem, hát az unokatestvérem a Bednáriknak a nagyszülei, várjunk csak: a dédszülei. A dédapja meghalt negyvenkettőben a Jancsinak, és maradt a Mariska néni tehát a dédmama a 3 kiskorú gyerekkel Erdő utcában. Tudod hol van az a kucsma, ahol mindig kint ülnek és cigiznek a keresztnél.
M.K.-… ja igen.
D.K.- Ott a Fiscer Gyula háza a Mariska néni és a 3 gyerek nevén volt a ház mert ott az apjuk meghalt hát ők voltak.
M.K.-… és az anyának meg a haszonélvezeti joga volt vagy még azt se?
D.K.- Nem tudom, semmit tehát a gyerekek nevén volt a ház, … hát kizsákmányolók voltak ugye a burzsujok, és nekik Pilisszentkeresztre egy istállóban kellett menni… volna menni és akkor itthon befogadta a Bruckner öcsi apósa a Geiger Sebő.: -Hát gyertek hozzánk, itt van egy szoba konyha. A 3 gyerekkel a Mariska néném megélhetés nincs, jövedelem nincs és ez a nő végig csinálta a 3 gyereket. Hát a Mariann volt a legkisebb, volt 1 éves, nem 12 éves nem 48-ban 12 éves. A Gyuszi volt 16 vagy 17 a nagyfia. Ja és ők megszervezték, hogy na jó hát jöjjön egy lovas kocsi és vigye el az bútort. Igen ám, de ezt meg tudták és nem vihették el a bútorokat se.
M.K.-De hát ez benne volt a határozatban, a saját költségén, vagy saját szervezésében elviheti a és az semmi?
D.K.- Hát a. miénkben! Hogy és az övékben mi volt… mit tudom én melyet kaptak?
M.K.- É akkor megállították, hogy azt nem vihetik sehova!
D.K.- Igen! A községházára vitték. …Hát szóval voltak azért…
M.K.- És hány család maradt itt végül is a kitelepítettek közül, így, hogy vagy megmentette őket valaki egy másik család?
D.K.-Nem tudom, nem Tudom.
M.K.- Nem lehet tudni.
D.K.- Azt se tudom, hogy miért nem kerültek rá a list…. hát a 40-es népszámlálás számított. Az én szüleim német anyanyelvet vallottak és magyar nemzetiséget. Volt, aki német németet hát az egyből ment. És hát az apám, soha nem politizált se folksbund se ez-se az, úgyhogy……..
M.K.- És Kate Te magyarnak vagy németnek vallod magad?
D.K.- Magyarnak.
M.K.- És a német hagyománnyal, meg a svábsággal milyen a viszonyod?
D.K.- Hát, hogy is mondjam? 2 hete mondtam a vőmnek, valamit mondtam a németekre, azt mondja nekem a Lali, hogy: -Hogy mondhatsz ilyet? Te német vagy mondom: -Valaha hallotta tőlem azt, hogy én német vagyok? Soha! Én magyar vagyok, és a szüleim is azok voltak! Úgyhogy….a német önkormányzatban 12 évig dolgoztam, elnökhelyettes voltam, az óvodát, felépítését én csináltam végig, a gazdasági vonalat.
M.K.- Ami itt a Fő utcán van, a játszótérnél.
D.K: – A Tarkabarkát, hát akkor mentem nyugdíjba. Ez volt foglalkozásom, beruházó -pénzügyes voltam. Hat ember volt a csoportomban, és az egész országban csináltuk a telefonközpontokat. Akkor még az volt a divat és a Krisztinát (telefonközpontot) tudod ott a Csaba utcában ez volt az utolsó nagy építkezésünk, és akkor már megjelent az elektronikus központ.
M.K.- Ez hányban volt?
D.K.- 95 mentem nyugdíjba, ez olyan 92-93..
M.K.- És most milyen jól megcsinálták, azt az épületet. Pont most volt kiállítás a galériában. Vagy ez nem az az épület?
D.K:- Ez a postapalota, amiről te beszélsz. Nem az. Ott volt régen a Krisztina központ a 3. emeleten, de hát őrült igény volt a telefonra és nagyon kellett bővíteni és akkor fölvették a kölcsönt. A világbanki kölcsönt, életembe ennyi kamatot én még nem láttam, mint amit arra fizettünk
M.K.- Vissza.
D.K: – Persze. Iszonyú mennyiséget. Mert az…. a vezérlőből jött a pénz, mihozzánk, rajtunk ment keresztül….
M.K.- Hát lehet ezt meg kellett oldani nyilván ezeket a telefonközpontokat, hogy fejlődni tudjon…
D.K.- Hát a vidéken Debrecen, Sopron, Szekszárd, Pakson nem csináltunk, Pécs ezeket a telefonközpontokat, mind akkoriban építettük. Hetvenegybe kerültem oda.
Ezt nagyon szerettem csinálni és hát jól is csináltam!.
M.K.- Nyilván. Én akkor voltam, ..illetve 70-ben még nem születtem meg, de hetvennégyben és utána hát végig, ameddig gimis voltam emlékszem Csepelen is nagyon nagy fejlesztések voltak
D.K:- Igen ott is csináltunk.
M.K.: Ott is lettek telefonok is csinált a víztoronynál arra emlékszem mikor építették.
D.K.:- 74..(nevet)
M.K.: Igen, ilyen év is volt…(nevet)
D.K.- A legkisebb gyerekem se lehetnél. 66-ba született fiam …na… ja és hát ha valami történt, kezdjük azzal az apámat minden újdonság érdekelte, a telepes rádió[ix] is a nagynénjeinek rakta telepes rádiót és akkor, hát akkor hallotta is a híreket: itt a baleset ő még aznap délelőtt ott volt ..biciklivel..
M.K.- Ez a Biatorbágy Matuska Szilveszter a merénylő.
D.K.- Igen. Hát ez meg vasárnap délután a család ő a nagyapám a Fischer György ő a nagymamám a Wittner Mária, ő a gazdag lány, akit elvett a vagyonáért, …. de ehhez hozzáteszem, nagypapát jobban érdekelte, hogy a legjobb cuccai legyenek, meg utazzon meg minden. Hát hét gyerekük született. Igen hatott neveltek föl, egy meghalt, akiről tudok. … (lapoz az albumban) Hát ez meg itt a vágóhíd….tessék….(mutatja a képet)
M.K::- És mikor volt az esküvőjük?
D.K::- Anyuéknak? 37. 36. illetve….
M.K.: – Ő a nagymama meg a nagypapa és aztán 32-ben tartunk.??
D.K.: – A nővére, ez a Jóska, a Joska Fischer apja …nem, ez az apám …ez a Jóska Fischer apja ez a Martin Lenci, a Lenci bácsi, aki 18-ban (2018) halt meg 90 valahány évesen, ez a másik nővér ez a nagypapa….A családban 5 vagy 6 második gyerek halt meg. A szülők előtt. Ez a lány az Elza, ez 14 éves korában halt meg…. A Feri a 18 éves születésnapja előtt egy hónappal a Horváth kertbe temették el. Mert, ugye katonák voltak beszállás szólva 44-ben náluk, volt egy hazafias magyar tiszt: – A hazát meg kell védeni! jelszó meg ilyen baromságok és ez a 17 éves fiú, vele ment és mint futár alkalmazták a várban. És lőtték…különben ugye ő a Martinné, egy nagyon vagány nő volt, a kedvenc nagynéném. Ő meg az Irma, ketten negyvenötben nekiindultak megkeresni a gyerekeiket, Mert mind a kettő a Lenci is, meg a Berta is mentek a vezérkarral, a legfiatalabb öcs, ott dolgozott katonatiszt volt, és a családok mentek ki, menekültek a ruszkik előtt, és ők küldték a gyerekeiket na, de nem tudtak róluk semmit. 45-ben elmentek megkeresni. Bajorországban találták meg őket. De.… a határon, hogy mentek át? Ugye a ruszkik álltak, meg minden a Veti néni…. (odanyújt valamit némán a kezével) egy üveg pálinkát a határőrnek, hogy kezébe és mentek tovább. Ez volt az útlevél.
M.K.- Ez alapos oknak számított.
D.K.- Aztán a Lenci meséli: – Hát az egy fantasztikus szervező volt vendéglátós, annak született. Ugye Ausztriában volt egy faluban. Ő ott már beépült bálokat szervezet meg zenekart hozott össze mindent. Azt mondja: – Megy a faluba megy, egyszer csak: -nézd csak milyen ismerős ez a nő. Hát ez a mama! Igen ám, de a mama 20 kilóval kevesebb volt, …megtalálta a fiát. Őt (Lány fényképét mutatja) megtalálták egy bajor tanyán, és hazahozták őket mikor …
M.K.- Akkor volt valamilyen szervezet, ami a menekített gyerekeket…? Azért nagyjából tudta, hogy hol vannak vagy…
D.K.: – Az utolsó levél az utolsó levelezőlap odamentek. Ott meg tudták, hogy egy lovas kocsival, ők ökrös szekérrel mentek tovább Ausztriába Szakonyból. És mentek tovább. Onnan tovább és akkor mindig a következő faluba …
M.K.: – És mondták, hogy merre szeretnének menni. Aki arra ment azzal elmentek?
D.K.: – Hát vagy gyalog, vagy…Mondom, Ő volt a vagány, (képet mutat) de ő vele ment. …. A halottas …igen akkor már túl voltunk rajta, a szomszédjukban lakott a MISCHL, aki volt temetkezési és az szólt a Véti néninek, hogy: – A Horváth kertben láttam egy olyan fiút, mint a Feri ! Hát volt 17 és fél éves, egy szép fiú…. és akkor egy kordéval bement Mischlvel, a kertben megtalálták a Ferit kiásták és hazahozták, és csak akkor szóltak az anyjának…. és a lánya meg valahol a világban
M.K.: – Jézusom. És akkor eltemették a családi sírhelyre?
D.K.: – Nem a szomszédnál…Itt fekszik a Feri…(keresi a képet).Itt nincs is ilyen kép, mindegy….
és akkor oda hozták a hidegkúti dédszülőket, egy fekete kereszt. A temető, á nem szoktál a temetőbe menni… ez a ház. Fő utca 28. (épület fotót mutat) csak…
M.K.- Ez, ez a Fő utca?
D.K.: – Ez a Fő utca, csak meg van fordítva a lemez, tévedés![x]
M.K.- Mert, hogy az egy üveg negatívra készült és rosszul rakta, azért az sokat számít nem mert ha valaki azt keresi, azt az épületet, és ezt az információt nem tudja, ez egy fordítva rárakott üveg negatív? Hát igen, ez például egy fontos… tehát ez, ez nagyon fontos, hogy a fényképezés ismerete egy történetmesélésében szerintem így mondjuk nagyon jól tetten érhető.
D.K.- Igen. Ehhez hozzáteszem, hogy az apámnak mindig el kellett menni a háza mellett. …..
M.K.- Milyen szép, ez a kép is!
D.K.- Ez az anyukám.
M.K.- És ezt a ezt akkor most a édesapja fényképet édesapád fényképezte….
D.K.- Igen.
M.K.- És azzal az üveg negatív készítő fényképezőgép azt lehet tudni, hogy annak mi volt a típusa csak az érdekesség kedvéért vagy hátha valaki tudja, hogy hol van?
D.K.- Hát a Laci tudja, hogy hol van a szekrény tetején és akkor elő kell venni a dobozt.
M.K.: – Jól hangzik.
D.K.: – És azt hiszem ötszázötven képet csinált a Subicz ATTILA, tehát annyi lemez van….
M.K.: – Subicz ATTILA, ő ki?
D.K.: – A kultúrházban a hangosító. A Csaba milyen Csaba? Igen, akinek a felesége most nemrég halt meg a könyvtárvezetője, nagyon rokonszenves család.
M.K.: – Az Éva, Ádám Éva igen, igen,
D.K.: – Annak a férje, igen ő meg a Subicz Attila itt hangosító és…
M.K.- Ők fényképeztek azzal a géppel?
D.K.- Nem, nem a lemezeket másolta nekem. Ő meg az ATTILA.
M.K.- Ja, hogy az Attila csinálta ezt a kópiát?
D.K.-.. hát az ő másolta róla…
M.K.-… Tehát Ő másolta, csak nem tudta…
D.K.- Hát lehet, hogy a Pék Lajos csinálta, hogy melyiket- melyikük a csinálta? …mert az első alkalom a Péké volt. Az 50 darabot csinált, ebből a mennyiségből. Az Attila ötszáz valahányat. Össze van írva, ……
M.K.: – És ezek mind, a mind az üveg negatívról készült felvételek.
M.K.- De ezek azok? De ezek nem eredetik, nem reprók, hanem maguk azok a kópiák. …bocsánat kihúzom?
D.K.: – Húzd!
M.K.: – Csak, hogy megpróbálom megnézni. … (a műanyag dossziéból megnézni) ez egy RC papír ugye? vagy…minden esetre, egy fényes…(felület) hát ezt, esetleg meg lehet tőle kérdezni.[xi] Ugye ezek már nem azok, vagy ezek is azok? Ezt akkor majd megkérdezem tőle biztos emlékszik, hogy milyen nyersanyagra dolgozott?
D.K.: – Ismered egyébként az Attilát?
M.K.: – Hát így látásból. Igen.
D.K.: – Egy nagy nagyon kedves 3 lánya van. Van már unokája.
D.K.: – Itt a nagymamám negyvenkilenc éves! (Képet mutat) Kiírtam a fiamnak dehát nem fogja Ő megcsinálni, mondtam, hogy az anyám nagyon jól öltözött és sikkesen és ..látod? Azt írtam ki a Gusztinak, (Kata fia) hogy csinálhat egy divat lapot ….ez meg én vagyok … és azt nézd meg, hogy …
7. Fotó Dobos Kata 80 .születésnapjára családjától kapott szerkesztett fotókönyv (részlet)
ugye 1 2 3 4 5 disznót vágtak egy hétvégén. No de ez abból állt, hogy az apám éjjel egykor fölkelt, begyújtotta az üstöt, mert forró víz kell, és akkor nem tudom mikor kezdtek vágni ahhoz, hogy reggel az üzletbe legyen a friss hús.
M.K.: – És ebből az asszonyok… ők is segítettek, vagy ez csak a férfiak munkája volt?
D.K.: – Hát az anyu az üzletbe volt.
M.K.: – Tehát a reggeli
D.K.: – Már a hajnali…hajnali, nem
M.K.: – darabolásban nem vett részt…….
D.K.: – És hát a Horváth JENŐ féle cikkek…Ez a Jóska féle, ez meg…magamról, az Ötyén….Toldi Gimnáziumba jártam, de! még mindig emlékszem, arra, hogy: ASDF, egy hónapig, akkor a …vettek föl, a gépíró iskolába a jurányiban egy éves. Na most mondjam azt, hogy van ennyi bizonyítványom, mint kitűnő. És hála istennek volt egy stabil kettes osztálytársnőm, szíve vágya volt, hogy gépírónő legyen. Na most ez cserélt velem, azt fölvették a gimnáziumba. Akkor Fürst Sándor gimnázium és hála az akkori igazgatónak: fölvett. Mert engem fölvenni, de a másodikban, már ki akartak rúgni, akkor behívták az anyut, az igazgató. Valahol itt van a Korencsi, (képet mutat) … behívta az anyut és azt mondta: – Ha nem küldd el engem építő táborba, akkor ki kell, hogy rúgjon!
Hiába voltam kitűnő, mert a Budakeszi tanácstól jött a papír, hogy ilyen sváb, kulák lány nem járhat gimnáziumba. És akkor mentem a Ceglédi Cifrakert Állami Gazdaságba egyelni, gyapotot egyesülni 2 hétig vagy 3 hétig.
M.K.: – És akkor lehetett maradni?
D.K.: – Igen ő volt a Korencsi, (mutatja a képen) ennek köszönhetem, hogy leérettségiztem! A másiknak, hogy bekerültem, arról nincsen fényképem!
M.K.: – És hogy hívták őt Korencsi keresztneve?
D.K.: – Nem…Lajos azt hiszem. Ez is meghalt, ez is meghalt szörnyű, ez is meghalt……
M.K.- (egy Tabló képet nézünk) És mikor végeztél 1951-ben?
D.K.: – Igen….
M.K.: – Ez budakeszi általános iskola. „A tudás hatalom” (idézet a tablóról) mhm ezt ma is ki lehetne írni egy általános iskolai tablóra, vagy jó lenne kiírni. (nevetünk)
D.K.: – Hát tessék nyolcvanas évek. Ezekkel mai napig barátságban vagyunk Öten. Ő vele óvodába jártam együtt, ő az unokatestvérem, akik a 3 kiskorú, Ő egy évvel idősebb, ez Én vagyok a Suják meg a Simi, akikkel 5.-től jártam együtt.
M.K.: – És hogy sikerült fenntartani ilyen sokáig a kapcsolatot?
D.K.: – Hát ez elég sok év szünet volt, amíg a gyerekeinket neveltük, meg mi és aztán mikor már ezek, mind nagyok voltak akkor megint itt vagyunk.
M.K.: – És akkor csak így összejövetelek, a beszélgetés kedvéért az oka. Ezzel a rendszerességgel sikerült fenntartani a barátságot? Születésnapok…
Na itt vannak! (képet mutat) Jaj itt vagyunk mindannyian 80 évesek 97-ben. Ó, dehogyis 60 évesek. Megegy, volt a „vierzig tropfen” vasárnapi ebéd előtti 40 csepp. Mert a jó ebéd előtt 40 csepp alkoholt kell ínni és erre ez a Martin Lenci hol a Lenci, és a 40 cserepesek, akik hol ennyien, hol annyian voltunk, de …hát nincs elég 40 cseppes fényképem, ez is egy 40 cseppes, ez is….
M.K.: – Ki lehetne számolni, hogy hányszor 40 cseppes?
D.K.: – Nem, nem lehetne. Legalább 20-25 évig tartott, és akkor el, elapadtunk: mindenki kiöregedett.
M.K.: – 40 cseppből?
D.K.: – Is. Meghaltok egy páran…úgyhogy. De jó volt! És sok cikkek is vannak a Neue Zeitung-ban. Herein Marit ismered? Nagy Budakeszi rajongó. Hozzátartozik, hogy 2 testvére lakik itt, meg a mamája echte budakesziek és a nővére Pátyon lakik ő meg bent a Svábhegyen.
M.K.: -És ő írt cikkeket budakesziről, meg a budakeszi svábokról?
D.K.- Igen. Is. Egy német egyesületnek az elnöke is. …. (valamit keres a szekrényben) Ez a Mari csinálta:
M.K.: – (felolvasom a könyv adatait.) Makkos Mária Historia Domus 1951.11. 23.- 1996. 11. 20 2020 Infotop Kft. Dr. Körösné Herein Mária, Hogy mondják?
D.K.:- „Herejn” Iker öccsei vannak, a Fenner Évát se ismered? A Prohászka igazgató volt. Az a sógornője az egyik.
M.K.: – És akkor ez a Makkosi Templomnak a története?
D.K.: – Hát a Historia Domus-a leírva, egypár fényképpel megspékelve.
M.K.: – Mindenféle határozatok fényképek. Hát igen ez egy történeti munka.
D.K.: Nagyon érdekes.
M.K.: – Ebbe a könyvbe esetleg van édesapád fotóiból vagy… vagy ő itt helyben egyébként ő fotózott a családon kívül, mármint, hogy nyilván a családot fotózta, de hogy azon kívül miket fotózott? Arról van valami …
D.K.:- Hát biztos sokan, de olyan egyik se, mint az apu! Úgyhogy mind később még maga is hívta elő őket.
M.K.:- És milyen eljárással dolgozott, azt lehet tudni? …….
D.K.: – Nem.
M.K.: – Ezek szerint, akkor Te nem sertepertéltél közben ott körülötte. Vagy annyira nem, hogy ez titokban csinálta éjszaka?
D.K.: -Hát tekintettel arra, amikor kiraktak a házból, akkor voltam 12 éves, …… előtte meghalt az öcsém……Szóval……igen, meg a kitelepítés, meg………én egy évig a Margit intézetben voltam bentlakó, mert 46 után, amikor visszakerültünk a 47/48-as tanévben benn voltam. Minden hónapban volt legalább egy éjszakai házkutatás. ….. és hogy ezektől engem megmenekítsenek, mentem a Margit intézetbe lakónak, az internátusban. Igen ám de én megjelentem és akkor utána államosították őket. Akkor visszajöttem Budakeszire……
M.K.: – És mit kerestek, amikor házkutatásokat csináltak. Vagy csak félelemkeltés vagy mi volt D.K.: – Az… hát az itt van az újságcikk csak hát, menni kéne, de én most többet járok orvoshoz ment akárhova. Az apám például egy éjszakát az az Andrássy út 60.-ba a töltött. Sose beszélt róla, „Arról nem szabad beszélni” – És nem tudjuk mi volt, vagy hogy volt…De annyit kérdeztek, hogy annyit tudunk, „Hogy a Hitler kép hol volt?”, ami nálunk soha nem volt. És hogy „Hol van az arany?” Hát a családi arany, ami volt, a szemem láttára vitte el az első 10 percben bárisnya, aki egy tisztel jött be egy kis katonanő a hálószobába. Na most az anyuék nem rakták el, mert ugye sok olyan város volt, vagy falu, ahol kirakták a lakosságot, vissza kiürítés volt…. hát, hogy magukkal vigyék. Hát a ruszkik magukkal vitték és egy ilyen stósz zsebkendőt …….
M.K.: -Volt stílusuk.
D.K.: – És az első két órában, az utca másik sarkában lakott a Jóska… az előre jött értünk, az anyámmal mi ketten, egy szál kabátban mentünk hátra, és húsvétkor mentünk vissza a házba. Úgyhogy…nincs sok írni való, mert nem tudsz pozitívet írni, véres verejtékkel…. jaj, igen, hát a jellemző például: ez a kövér nagymamám, a gazdag, aki nem volt buta nő az 30-ban, Hidegkúton a földeket felparcelláztatta. Az apu mindig mesélte, hogy milyen nagyon sokba került hát 130- 160 parcellát csinált és abból eladtak, és ami megmaradt, azt művelték 45 után. Biciklivel jártak át kaszálni meg aratni. Igen ám, de annyi adót kellett fizetni, amennyi nem termett meg, és akkor a 3 sógornő 2 nővér meg az anyám, bementek a II. kerületi tanácshoz és felajánlották a telkeket. És ezek elfogadták, …… kegyesen. Az apám 17 építési telket ajánlott föl! (nevet) A nagymama 45 novemberben halt meg, úgy voltak elosztva a telkek, hogy minden gyereknek és a nagymamának is volt egy -egy rész, az Apu kitalálta, hogy a nagymamának nem volt hagyatéki eljárása, és 65-ben az apuval mi ketten elkezdtük a hagyatéki eljárást. És akkor visszakaptunk egy pár telket…. A telkeket a Laci árulta a miénket, úgy -mindig emlegeti -az Orosz nevű katonatisztnek adott el egy úgy, hogy még edzés volt a futballpályán. – „De hát az egy futballpálya” – „Nem ez egy telek, higgye el nézze meg a telekkönyvbe ilyen…”
M.K.- És akkor az Orosz megvette és leküldte róla a focistákat és azt mondta, hogy…
D.K.: – Nem. Megvette és építette rá, hát akkor már nem volt edzés……
M.K.: – És amikor fiatal volt édesapád és korán elkezdett érdeklődni a fénykép iránt. Aztán amikor a háborúban az a sok viszontagság… addig ő fényképezte a családot és aztán… utána abbahagyta és soha többet nem nyúlt hozzá vagy….
D.K.: – Hát nem fényképezett ő, csak hát… Nem volt pénzünk. Hát miután kiraktak minket nekünk ott volt a megélhetésünk is… abban a házban mert: a vágóhíd a jégverem a üzlet hát ebből éltünk!
M.K.: – És akkor volt pénz fényképezésre és amikor meg már ez nem volt meg, akkor nem volt helye?
D.K.: – …Akkor mikor visszamentünk és beindult az üzlet, az úgy indult be, hogy az első állatot úgy vette, hogy a nővérétől kapott egy aranyórát, azt oda adta zálogba az állatért, és mikor eladta a húst, kifizette az állatot. Mert hát ismerték az Aput a környéken, mert legény korában is vásárolt biciklivel jártak.
M.K.: – Tehát akiktől vásároltak meg voltak akkor még a piacon, meg őket még nem telepítették ki…. nem mindenki volt érintett…
D.K.: – Nem…, hát a szomszéd falvakban, nem mindenhol volt kitelepítés.
M.K.: elég sok sváb élet akkor ezek szerint Hidegkúton is, Pátyon, Bián, Zsámbékon….
D.K.: – Hidegkúton nem járt, ott nem volt mezőgazdaság. Pátyra!
Ilyen nem volt úgyhogy Pátyon uradalom volt, az intézőt ismerte, azzal volt dolga meg Telki meg Perbál, ezek voltak.
M.K.: – Ja és ott voltak azok a gazdaságok, ahol az állatoknak tartották.
D.K.: – Hát a parasztoktól vette! …A parasztoktól, a háború alatt volt olyan figura, amikor ugye az egész falu kapott, …de ez már a háború után volt azt hiszem, egy falu egy disznóra kapott vágási engedélyt. Akkor mindenki kapott egy darabot pecséttel, és ezt ott tartották, hogy nekik legális …és közbe, hát levágták feketén és árulták, mert az önkormányzat vagy a község szemet hunyt, mert az volt a lényeg, hogy az embereknek ennivalójuk legyen.
M.K.: – Milyen jó ötlet. Milyen rendes volt tőlük.
D.K.: – Hát… ez.
M.K.: – Nyilván mindenkinek érdeke volt, hogy legyen ennivaló.
D.K.: – Így működött. Most nem vagyok velük megelégedve.
M.K: – Hát változnak az idők.
D.K.: – Olyanok a képviselők, akik azt se tudják, hogy hol a bejárata a falunak. Hát mit akarunk tőlük. Azzal a lényeg, hogy megkapják a havi…. Hozzáteszem, itt olyan ember, aki akiben megbízik…. meg minden.
M.K.: – Nyilván nem véletlenül!
D.K.: – Én ilyen diszkrét embereket nem értek. Túl halk vagy nekem. Én süket vagyok., persze.
M.K.: – Ja, hogy nem véletlenül nyilván.
D.K.: – Persze. Szegény Tabai? úgy reménykedett benne, hogy ő majd, mert neki nem kell a pénz, mert neki van. De úgy kitoltak vele, hogy nem igaz, nem engedték szinte levegőhöz se jutni. Pedig rendes ember maradt végig…. FARKAS GYULA, hát az az osztálytársam volt. Ő volt az utolsó tanácselnök, erre nagyon büszke volt, és akkor polgármester is lett. Igen ám de akkor már túl öreg volt a Gyuszi és mindent a Lendvaira hagyott, már nem érdekel csak az hogy ő a polgármester.
M.K.: – Ja és a feladatokat meg nem csinálta meg?
D.K.: – Hát úgy, ahogy a Lendvainak tetszett.
M.K.: – Hát a hatalom az ilyen, (sóhajtok)
D.K: – Na nem tudtam neked semmi olyat mondani, ami ….
M.K.- De! Én még egy dologra lennék nagyon, nagyon kíváncsi, hogy múltkor, (2023. január) amikor beszélgettünk, akkor engem lenyűgözött az a mennyiségű fénykép, amennyit te összegyűjtöttél a családról és más ágaiból. Az esküvői fényképeiről, kezdve mindenfélét …
D.K: – Mutassam?
M.K.: – Én emlékszem rá én azt gondolom, hogy ez rengeteg sok fénykép… hogy ennek… én arra lennék nagyon kíváncsi -nyilván így, hogy édesapád fényképezett
D.K.: – És a férjem átvette…
M.K.: – és ebben nőttél fel?……. és ő is fényképez? hogy végig fénykép ezi a családot, de hogy a családod dokumentálja folyamatosan, hogy …Hogy érzed, ebben a te szereped micsoda? Hogy rendezed őket? Tematizálód? (tematikus rendbe szervezed) vagy, vagy miért fontosak a fényképek? Miért foglalkozol vele?
D.K.- Hát először is…Olyan a természetem, hogy én mindent gyűjtök. Nekem ennyi (mutatja) abroszom van, mert az anyósom mániája volt az abrosz. De én nem dobtam ki, mindent elraktam, de minden más is én mindent gyűjtök. A lányom, Ő mindent kidob, kivág. Ezt már nem használjuk. Jó. Nincs panasz.
M.K.: – Szemléletbeli különbség van.
D.K.: – Egészen, de húgom is olyan, mindent kidob.” Minek dobd ki!”
M.K.: – De a fényképekre ők se mondták?
D.K.: – A húgom fényképselejtezést csinált, elégetett egy rahedlit.
M.K.: _ Jaja…
D.K.: – Saját család, gyerekek…….
M.K.: – És utána ez elégtétel volt, hogy megnyúlás vagy szabadult föl vagy ez miért volt fontos neki?
D.K.:- Fogalmam nincs róla! ……Fogalmam nincs! Nekem éjel eszembe jut, hogy mi lesz a fényképekkel? De az apám is az élete vége felé, azt kérdezte: „Mi lesz a fényképeimmel?” …Mondom Apu: „Hozzám jönnek” Megnyugodott! ……..De hát ez a következő kérdés! Éjjel eszembe jut. Kinek adjam a fényképet? …..
M.K: – Hát nehéz téma!
D.K: – Igen! ….. Mert ehhez lakás is kell mondjuk. Ez nem nagy lakás, de csak ketten vagyunk.
M.K.: – Hát meg, mondjuk nagyon szépen albumban, albumokba vannak rendezve, de, hogy például én azt láttam, hogy a az esküvői képek között, amelyik mondjuk eredeti, és mmm és régebbi, azoknak nem tesz jót mondjuk a műanyag fóliába tárolás. Tehát hogy tudom, hogy ez egy praktikus dolog, meg nyilván csak, hogy hosszútávon nem biztos, hogy jó megoldás csak ezt szeretném mondani.
D.K.: – De nem tudom megcsinálni!
M.K.: – Most nem tudok jobbat, most így hirtelen, de hogy….
D.K.: – Ezek a fényképek nekem különben 100 000 forintba vannak, ha nem többe.
M.K.: – Mm Nyilván ez nagyon nagy költségek! Hát meg plusz még a nagyítások, meg az albumok meg a rendbetétele.
D.K.: – Hát az, hogy különb csináltattam….
M.K.: – És a múzeumba egyébként, a gyűjteményben benne vannak?
D.K.:- Benne! Csak attól félek, hogy bele barmolnak. Tudniillik, én kapcsolom az unokanővéremtől is, aki meghalt, a fia ide adott két Pfenner családot,…én nem nyúlok hozzá! Tiszteletben tartom, hogy a Berta így rendezte, így csinálta az albumba. Ezt elvárnám én is a múzeumba, hogy tartsák tiszteletbe. Mert bele van írva, hogy én állítottam össze, és a férjem másolta, és a német önkormányzat finanszírozta. Azt is beleírta…… dehogy most hol tartanak, nem tudom……..
M.K.: – És akkor mi lenne megnyugtató, hogyha így, ebben a formában maradnak az albumok, ezekkel a szövegekkel, mert ha mondjuk teszem azt, hogy mondjuk a család azt mondja, hogy hogy…. nem most nyilván…. hanem hogyha idővel azt mondja, hogy szeretné biztonságban tudni, hogy hol mi történik velük, akkor az egy fontos szempont, hogy ezekben az albumokban maradjanak. …Történetekkel együtt.
D.K.: – (Elpakol) Hát nem tudom.
M.K.- Írásos történetek nincsenek esetleg?
D.K.: – Azt is próbálok csinálni, csak az a baj,
M.K.: – Napló?
D.K.: – …hogy nincs jó stílusom.
M.K.: – Hát ezen szerintem nem érdemes rágódni, mert a történet a lényeg.
D.K: – Nem mert a mese úgyse lesz más.
M.K.: – … a lényeg akkor az ember irodalmat ír az egészen más elhatározásból történik, mint hogyha történetet akar megörökíteni.
D.K.-(Elővesz újabb dossziét) Ilyenek vannak, de ez legalább 3szor ennyi volt, amint már odaadtam a húgom fiának. Mert …itt van az apám, iparos tanonciskolai bizonyítványa.
M.K.: – 1924 március 8
D.K.: – Igen. Így vannak: ennek a teleknek, ezt 50-be vették az Anyámék. Nézd meg 4 és fél méter széles volt. Mert ezt, földek voltak és mindig fedezték, ahogy örököltek…
M.K.: – Ja és hosszában felezték, nyilván nem keresztbe.
D.K.: – Igen mert utcától utcáig. Most ezt az apu… csináltatta már így meg……(hosszan keres) M.K.: – Ó ez mi volt, ez régi írás?
D.K.: – Igen. Ezt a Vashegyi adta nekem, hogy ilyet talált…
M.K: – Ez valami levéltári fénymásolat, úgy látom. Meg bele van írva tintával. Régi írással.
D.K._ A Johanne Kooh ad Kölcsön pénzt, kútépítésre. na most az anyám egy Koohl lány…
M.K.: – 1890-es, itt van egy dátum. Vagy 1920?
D.K.:- 90
M.K.:- Ugye?
D.K.:- Itt vannak az elkobzási papírok…….. egy éves szüneteltetés,……..(lapoz az albumban) például , ez a Fő utca 28., Ebben a szobában születtem……
M.K.:- Itt van a síbolt? ezen ma a síbolt.(Mutat) akkor az alatt, az étteremnek a belső helysége.
D.K.:- Az étterem, ez az étterem.
M.K.:- Hát ez a Fő utcai résznek utolsó… ez már az utolsó itt egy könyvelőiroda, itt van az az optikus, amint tudom borzalmasra csináltak, az a dísz rajta…….
M.K.:- És ez az egész udvarral együtt, minden egybe volt?…
D.K.:- És négyen laktunk benne. Illetve, amíg élt, addig a nagymama.
M.K.:- És akkor ez volt itt az üzlethelyiség…(mutatja az alaprajzon).
D.K.:- Ez az üzlet ez a kisszoba, hálószoba és a nagymama szobája, ezt mi már nem laktuk be a negyvenötben meghalt, ilyen viharos,….. akkor ez a jégverem. Itt sütik most a kenyeret….
M.K.:- de most is kisütik? vagy amíg a Szívügyem ( a pékség neve volt) van még , igen de előjegyeztetni kell, meg iszonyú drága nagyon jó a kenyerünk, de olyan vastag a héja hogy…..
ez a vágóhíd,…..
M.K.:- Ez az udvar felől volt a bejárat? ez most nem ez nem ez a fogorvosi rendelő, ez nem ahhoz tartozik már.
D.K::- Nem. Az a szomszéd ház a fogorvosi rendelő. Az a fodrász volt. A Teisz ……….(sóhajt) .
M.K.:- És itt az udvaron mi volt?
D.K.:- Semmi,… mindenki itt tanult biciklizni.
M.K.:- Egy fa se volt benne, semmi? Teljesen le volt kövezve? (Vállat von) Végülis ott volt a park a túloldalon, nem kellett oda…..fa..
D.K.:- Nem volt ott pihenő idő! Rengeteget dolgoztak.
M.K.:- Nem számított akkor, az árnyék vagy megoldották ernyőkkel?
D.L.:- Nem tudom, nem…..
Telefoncsörgés szakította meg a beszélgetést. Folytatás
2023. 03. 17. vagyunk budakeszin harminchét Dobos Katával beszélgetünk igen
D.K.:- Az ötből az egyik (aki hívta telefonon)
M.K.:- Az ötyés barátnőkből?
D.K.:- Ő különben, hát egész fiatal korunk óta, ő az aki a 3 kiskorú burzsujból a legkisebb.
M.K.:- És hogy emlékeznek vissza, arra hogy amit az anyjuk tette értük, amit az édesanyjuk megtett értük, azért hogy ők felnőjenek?
D.K.:- Nekünk állandóan vigyázni kellett.
M.K.:- Ja hogy segítették a többi család,
D.K.:- Nem, hát az anyja a piacon dolgozott, a Fény utcai piacon. Azt mondja: „Ő nem tudja hogy, mindenki az ő anyjának gyűjtött maradékokat és minden nap kaptak ebédet. Illetve főtételt” Így mondja. Dehát, ennek a Mariska néninek az élete az se…… községi illetőségi bizonyítvány. Ilyenek vannak itt, ez csak akarom mutatni: ezt a dédnagymamánknak a keresztlevele………
M.K.:- 1820 volt, bocsánat elfelejtettem pedig megnéztem, 1840.
D.K.:- Ő az aki 62-ben ment férjhez, 85-ben megözvegyült, a két dátum között 17-et szült! Szerintem minden évben, de 9-et nevelt föl. És igen 9 egészségeset. Illetve 9-et nevelt úgy föl, hogy egy nyomorék volt, aki kisgyerek korában paralízist kapott, gyermekparalízist. De a Juszti néni, ugye aki egy fogalom volt a családban ez a nyomorék. ’0 éves volt amikor az apja meghalt, ..nyolc éves volt (javítja) És a Fscermutti-nak hívták a faluba. Tanító járt hozzá, taníttatta amit tudtam tanítójárt hozzá és szakmától adott neki. Tehát meg tudod élni egyedül nyomorékon!
M.K.:- Ő volt az édesanya Jerzsabek Anna és a 9 testvére közül hány lány és hány fiú volt? Múltkor néztünk egy fényképet ugye emlékszem, hogy ilyen nagyon szépkép. 2 fiú hány lány plusz….?
D.K.:- Igen. A két utolsó 2 fiú és 7 lány! De azért első…
M.K.:- És mindenki tanítatott, vagy csak Őt.
D.K.:- Hát őt olyan értelemben, hogy ő nem tudott iskolába járni, minden ilyen alacsony volt a aztán épített neki egy házat, a saját házuk mellé. Itt van a házasságlevelük…. Az az érdekes hogy nagyon sok mindenről van másolatom, tudniillik a negyvenes évekből zsidó törvények miatt igazolni kellett, hogy nem zsidó és ettől mindenki csináltatott keresztlevelet, amik meg vannak. Ez a Fischer Gyögynek a…
M.K.:- (keresztleveléről olvasom) a 1836.
D.K:.- Ez is 42-ben készül.
M.K::- Tehát akkor visszamenőleg, megcsináltatta a család a keresztleveleket az 1830-as évekig,
D.K.:- Hát a plébániáról kikérték.
M.K.:- Kikérték az adatokat és megcsinálták minden, minden családtagnak. Megvan a kereszt levele nyilván nem nagyon tudunk minden gyereknek, és akkor ott minden család vagy elég volt a nagyszülőnek?
D.K.:- Nem tudom…..(tovább keres a dossziéban) Itt van. A csehszlovák áttelepülés…..
M.K.:- Ez miről szól?
D.K.:- Hát hogy Mi a szláv antifasiszta….front
M.K.:- Kiveszem ezt a kis (papírt) :
Fischer Ágoston, Tisztelettel értesítem, hogy ügyének rendezése tárgyában a csehszlovák áttelepítő bizottság kirendelt tagjai kiszállnak, Budakeszin 1946 év május hó 6. délelőtt 8:30 órakor. Kérem, hogy ezen időben odahaza tartózkodni szíveskedjék és a bizottság tagjai eljöveteléről az ottani szláv antifasiszta front vezetőségét tessék értesíteni azzal, hogy ezen időre saját kiszállni emberét a helyszínre küldje ki. Budapest 1946 évi április hó 27.
D.K.:- Március 19.-én ment az utolsó vagy az első? Nme tudom vagon.
M.K.:- És akkor ezzel a kereszt levéllel meg a szlovák származással tudták megmenteni családot?…..
D.K.:- Ami kérdés, hogy jó volt-e!
(lapozunk tovább)
D.K.:- Johann Jerzsabek meg a Katarina Jerzsabek
M.K.:- 1782
D.K.:- Ilyenjeim vannak!
M.K.:- Gót betűkkel van írva és németül.
D.K.:- Persze!
M.K.:- 1816 Mária Anna és Katarina
D.K.:- Hát itt már érvényesül, hogy fakul minden.
M.K.:- Hát ez egy gondolom, egy levéltári könyvnek a fénymásolata……(lapozunk)
D.K.:- Igen ez a családfa. A Jerzsabek család igazolja, hogy hány fiú van. Azt hiszem fiú, 7 fiú… és akkor kérdés, hány lány, 3 lány volt.
M.K.:- És csak a fiúknak van az anyakönyvbe bevezetve?
D.K.:- Katonák. Katonaság.
M.K.:- Ja katona könyv. Aha azt hittem, hogy a lányokat nem vezették be az anyakönyvbe, mert a lányok kimaradtak. Most megnyugodtam.
D.K.:- Nem, nem a katonaság. Mármint milyen értelemben?
M.K.:- Hát, hogy a lányokat is bevezették
D.K.:- De ha egyenlők nem vagyunk és én soha nem is harcoltam érte.
M.K.:- Miért?
D.K.:- Tesék?
M.K.: -Miért?
D.K.- Mitől lennénk egyenlő vele, amikor mindenhonnan benne a rohadt menzesz. Meg a többi.
M.K.:- Az egyhátrány az biztos,
M.K.:- Mert arról beszéltünk, hogy állítólag a Varga Judit állítólag bejelentette, hogy elválnak.
M.K.:- Márminthogy ő a férjétől?
D.K.:- Igen….. Erre mondom én, hogy igen nehéz lehet egy ilyen férjnek lenni. Remélem a Novák Katalin nem jut erre a sorsra, mert hát nehéz másod hegedűsnek lenni, pláne ha egy férfi. …..
M.K.:- Ez szükségszerű, hogyha egy nő mondjuk valamilyen pozíciót betölt? Hogy akkor a férfi háttérbe szorul?
D.K.:- Biztos.
M.K.:- Hát nézd meg! Hányszor látod a Novákot a tv-ben?
M.K.:- Nincs tévénk.
D.K.:- Szegény emberek, (nevetünk) nem futtya nekik. Nekünk olyan undorító van, hogy nem igaz. A fiam itt volt tavaly, volt az bajnokság és elmentett tévét venni az apjának. „Mert az túl kicsi.” Most az egész szoba egy tévé!
M.K.:- Viszont a meccset jól lehet látni.
D.K.:- Nem számít. De jó! Én halás vagyok! Ezek a meccsek, minden a játékost tud minden meccset végignéz. Érdekli a foci, mi a frászt csinálna?
M.K.:- Hát fényképezne!
D.K.:- Nincs kit. Nincs. Őt a természet nem érdekli, meg ilyen szép.
M.K.:- Csak a családot fényképezte? De amikor jönnek az unokák, akkor azért csak fényképez?
D.K.:- Nem….
M.K.:- És a szerepét átvette valaki? A szerepét átvette valaki?
D.K.:- Nem. No (sóhajt) hát
M.K.:- Nagyon köszönöm!
D.K.:- Egy csomó iratot írd, és valami csoda folytan, a húgom legnagyobb unokája, a Draskóczy Áron fölvette a Fischer nevet, mikor betöltötte a 18 évet. És senkinek nem szólt senki nem utalt rá, nem is de nem jutott
M.K.:- Ő a Gergelynek a fia? tegnap volt bent a képekért hát nem tudom szerintem, ő 15 vagy 16 éves az a fiú, akivel bent volt de nem tudom a keresztnevét.
D.K.: Andris 17 év és tegnap vitte orvoshoz, hazajött az iskolából. Kimondottan elégedetlen vagyok, mert a Heim Pálba küldték és megvizsgáltak nincs veseköve, hogy mit tudom én mire vizsgáltak és adtak neki egy fájdalomcsillapítót és elmúlt és ettől megnyugodtak. Hát az a tüneti kezelés van most nem kéne megnyugodni ettől, hát egy kivizsgálást azért még lehet folytatni nem tudunk ő is ügyelnek rá nem tudom kell használni összeházasodtak és 2 2 2 év múlva jött a az Áron és akkor 2 gyerek mert ők 3 akarnak, helyesek
M.K.:_ Jó ez! jaj hát nagyon köszönöm ez egy fárasztó beszélgetés volt abszolút szerintem igen köszönöm
D.K.:- Huszonkét éves koromban nem huszonegy éves koromban férjhez mentem, 19 éves koromtól udvarolt a férjem.
M.K.- Az óta tökéletesen kiegészítik egymást.
D.K. -Unalmas békességben. Ahol nem, na ott aztán megy a buli, mert olyan is van, úgyhogy arról sose …mondtam? : A múltkor a lányomtól kaptam egy bókot a múltkor volt, hogy a saját lányáról mondta: „- Hát ezek olyan házaspár lesznek, mint Ti vagytok” …Mondom: „- Miért Mi milyen házaspár vagyunk? – Hát soha nem veszekedtek!”
M.K.-Lehet így is, úgy látszik. Hát nagyon köszönöm én ezt most!
D.K.-:).. és ha bármire szükséged van…
M.K.- Nagyon köszönöm!
4.5.4 Képek jegyzéke
5. Bibliográfia
ASSMANN, Jan (1999) A kulturális emlékezet, Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban, Budapest, Atlantis Könyvkiadó. (143-149. o.)
AUGÉ, Marc (2012) Nem-helyek, Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába, Budapest, Műcsarnok Nonprofit Kft. Ford: FÉBER Ágoston
BARTHES, Roland (1985): Világoskamra. Budapest, Európa Kiadó.
BÁN András (2008):A vizuális antropológia felé, Budapest, Typotex Kiadó.
BÁN András (2000): Dorka úszik (a privát fotó keresése). In.: Ex Symposion Dokumentumok: irodalmi, művészeti, filozófiai reflexió 32–33. szám.
BÁN András – Forgács Péter – Kenedi János (2000): Családi album interjú vezérfonal. In: R. Nagy József (szerk): Családi album. Miskolc, Miskolci Egyetemi Kiadó.
BECKER, Howard S. (2000): Fényképezés és szociológia. In: R. Nagy József (szerk.): Családi album. Miskolc, Miskolci Egyetemi Kiadó.
BÉRES István (2004) Megjegyzések a családi fotográfiáról (úgy is mint múzeumi tárgyról) In: Fejős Zoltán szerk. Fotó és néprajzi muzeológia, Tanulmányok, Néprajzi Múzeum, Budapest
BÉRES István (2014) család-kép: a fotográfia szerepe a családi emlékezetben In: A házasság és a család egykor és ma 2. 27.pp 204-213 (2016)
http://acta.bibl.u-szeged.hu/67455/1/vallasi_kulturakutatas_konyvei_027_204-213.pdf
letöltés: 2023 április 2.
BICZÓ Gábor (2018) A „Mi” és a „Másik”: Az idegen megértésének tudománytörténeti vázlata az antropológiában a 19. század második felétől napjainkig, Budapest, L’Harmattan-Debreceni Egyetem Néprajz Tanszék.
BÁGER Gusztáv (2020) A közjó szolgálatában: a gazdaságtól az életminőségig, (13-19) In.: Az életminőség-fejlesztés új paradigmái a 21. században. (Szerk.: Garaczi Imre
Veszprémi, Humán Tudományokért Alapítvány
FISLI Éva (2016) EmlékezetFelejtésFotográfia, Apertúra, XLVI. 2016 július augusztus.
http://www.mafot.hu/apertura_emlekezes-felejtes-fotografia.html
FEJŐS Zoltán (szerk.) (1999): Körülírt képek. Miskolc – Budapest, Miskolc Galéria – Magyar Művelődési Intézet.
HARGITAI Dávid: Vizuálisantropológiai értelmezés a családi legendáriumok feltérképezéséhez, In: Családtörténet, családi legendárium, Képzési anyag, szerk: Mester Zsuzsanna, Majzik Katalin, Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet 2010
letöltés: 2023 április 2.
KINCSES Károly (20009 Hogyan (ne)bánjunk (el) régi fényképeinkkel? Kecskemét, Magyar Fotográfiai Múzeum
KUNT Ernő (1995): Fotóantropológia. Miskolc, ARC Árkádiusz Kiadó.
KUNT Ernő (2000): Útmutató fotóantropológiai kutatáshoz. In: R. Nagy József (szerk.): Családi album. Miskolc, Miskolci Egyetemi Kiadó.
SONTAG, Susan (1981): A fényképezésről. Budapest, Európa Könyvkiadó.
SOMLAI Péter Ferenc(2018) Budakeszi társadalma a 20. század első felében. Budakeszi Helytörténeti Egyesület
SOR Zita-ORMOS József-CS. PLANK Ibolya (2008) Fotógyüjtemények állományvédelme, Budapest, Múzeumi Állományvédelmi Program
http://www.mafot.hu/docs/allomanyvedelem_6.pdf
letöltés 2023 április 2.
STEMLERNÉ Balogh Ilona (1994) A fénykép mint történeti emlék és forrás,In.: Tudományos füzetek, Érték a fotóban országos fotótörténeti konferencia előadásai, Tata, Komárom Eszeregom Megyei Önkormányzat Múzeumainak Igazgatósága.
SZALMA Anna-Mária (2014) A fénykép a mindennapi életben, Fényképkorpuszok antropológiai elemzése. Kolozsvár, Erdélyi Műzeum-Egyesület, sorozatszerkesztő: Dr. Keszeg Vilmos, Dr. Szikszai Mária
Sztompka Piotr (2009) Vizuális szociológia, a fényképezés mint kutatási módszer,In. Kommunikáció és kultúratudományi tanulmányok, (sorozatszerk) Szijártó Zsolt, Budapest-Pécs, Gondolat Kiadó-PTE Kommunikáció és Médiatudományi Tanszék
THOMAS, Alan (2000): A családi krónika. In: R. Nagy József (szerk.): Családi album. Miskolc, Miskolci Egyetemi Kiadó.
Vass Erika (2011) Népek, nyelvek kultúrák, Skanzen Örökség Iskola12, Szentendre, Skanzen füzetek
6. Köszönetnyilvánítás
Nagyon köszönöm Dobos Lászlóné Fischer Katának, hogy készségesen megosztotta velem történeteit, betekintést engedett dokumentum gyűjteményébe. Nagyon köszönöm férjének Dobos Lászlónak a bevezető beszélgetésen aktív részvételét, és a fényképeket.
Köszönöm Dr. Bednárik Jánosnak, Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház muzeológusának, hogy ötleteivel, szakmai tanácsaival segített, és lehetőséget adott a múzeum gyűjteményében levő albumok megtekintésére és tanulmányozására.
Köszönöm Horváth Jenőnek, hogy tapasztalataival segítette kutatásom összefüggéseinek felismerését.
Köszönöm Dr. Németh Szandrának a konzulensi feladatok ellátását.
És köszönöm családomnak a türelmet.
Jegyzetek
[i] „A tudományos hitelesség és a terepen végzett kutatómunka közötti összefüggés kérdése a 80-as évek tudományelméleti vitáinak egyik központi témája volt az antropológiában. A kritikai kérdésfelvetés talán legradikálisabb formájában arra vonatkozik, hogy vajon a favorizált módszertani gyakorlat, a terepmunka mennyiben- ha egyáltalán-képes eleget tenni a tudományos elemzés tárgyát képező objektív tények rögzítésének. A terepmunka jelenséget a performativitás szemszögéből tárgyaló kritikai elemzések például alapvető késéget fogalmaznak meg a tapasztalatok tudományos hitelesség-értékével kapcsolatban.”
(Biczó, 2018, 220. o.)
[ii] Interjú 24-25. o.
[iii] Interjú 16.o.
[iv] Interjú 33.o.
[v] https://skanzen.hu/hu/tudas/felnott-muhelyprogramok/demenciaprogram-p
[vi] Az itt közölt kép abból a mappából való, amelyet D.K. a beszélgetés alatt, a szekrényből vett elő. Pontosan rendszerezett dokumentumai részeként Horváth Jenő a Budakeszi Hírmondóban megjelent cikke is szerepel a dokumentumok tárolásra használt dossziéban. Hasonlóan a fényképekhez ezekről is és a családi archív dokumentumokról pontosan vezetett állandó rendszert használ. A képanyagból idézés két esetben történt, (Horváth Jenő, (2016)) https://amikisvarosunk.hu/2017/02/25/budakeszi-alatt-nincs-termalviz/
És a hivatkozott cikk:
Valamint Berza László, Budapest Története Képekben, 1493-1980 c. Ikonográfiai kiadványsorozatban leltem nyomára Szécheny fürdőről készült Fischer Ágoston képeknek. 67555 számmal.
[vii] A januári korábbi beszélgetésen is beszélt a temetésekről, és akkor mesélte, hogy a háború miatt a temetéskor rosszabb minőségű koporsóba temetek.
[viii]
„1944 végén kezdetét vette a németek kollektív felelősségre vonása. A 17-45 év közötti férfiak és a 18-30 év közötti nők közül kb. 50.000 német személyt a Szovjetunióba malenkij robotra, vagyis jóvátételi közmunkára vittek el. Csak a legszívósabbak élték túl az éhezést, a nehéz fizikai munkát és a hideget. A több éves kényszermunkáról voltak, akik csak 1949-ben térhettek haza. 1946-48 között a potsdami egyezmény előírásainak megfelelően kollektív bűnösség vádjával a magyarországi németek közel felét (megközelítőleg 200.000 főt) 20-50 kg-os csomaggal Németországba telepítették.” (Vass, 2011)
[ix] Érdekes adalék, hogy Budakeszin a lakosság 14.2 % rendelkezik ebben az időben rádiókészülékkel. Ez egybecseng azzal a megjegyzéssel, hogy a család asszimilálódása a magyar nyelvi közegre ebben a lehetőségben is alátámasztja a nyelvhasználat jellemzőit. Az interjú egy későbbi pontján kitér a sváb és magyar identitás kettősségére, illetve az asszimilációs adatokara vonatkozó tanulmányrész is hivatkozik. (Somlai 2018. 45-46, 24-26. o.)
[x] A képen látható épület az üvegnegatív fordított kongtaktolása miatt nem oldalghelyes. E miatt nem felismerhető, téves elhelyezkedésben látható.
[xi] A beszélgetés arra vonatkozik, azt szerettem volna megtudni, hogy az üvegnegatívokról vannak-e eredeti nagyítások, készültek-e korabeli kópiák.
FELHÍVÁS! Keressük De Ponte József udvari fényképész fotográfiáit.
A Punktum Galériában most bemutatásra kerülő női portréi mellett várjuk a családi, esemény, portré fényképek teljes korpuszát, amelyet szeretnénk minél teljesebben megismerni!
A Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház és a Punktum Galéria közösségi kutatása indul,
amelynek keretében szeretnénk minél teljesebb képet kapni a budakeszi műtermet működtető fotográfus De Ponte József munkájáról.
A képek datálásában is a közösség segítségét kérjük, hiszen az ismerős rokon születési éve esetleg az esküvők, keresztelők , egyéb kiemelt ünnepek alkalmával készült képek segítenek a fényképész műterem múltjának felgöngyölítésében, rekonstruálásában a helytörténeti kutatások izgalmas részletekkel egészülhetnének ki a fényképek által.
A képek gyűjtése és dokumentálása a Punktum Galéria korabeli stílusban berendezett műteremben kerül felvételre.
Az adatok és egyéb történeti információk hang és írott anyagainak gyűjtése szinten kezdetét veszi!
Közzététel a Múzeum Digitár Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény és Tájház gondozásában működő / PunktumGaléria fotótár felületén folyamatosan történik
Légy része a helytörténetnek!